Hosszú ideig Grace O’Malley csak az ír mítoszok és legendák homályában létezett, de a modern kori kutatóknak köszönhetően szerencsére bebizonyosodott, hogy a kalózkirálynő nemcsak egy kalandregény vagy egy-egy mese főszereplője, hanem hús-vér személy volt a 16. században. A mondai homályból Anne Chambers életraj-, regény- és forgatókönyvíró emelte ki, aki alapos kutatásokkal igyekezett egybevetni a mítoszt és a valóságot. Meglátta Grace O’Malley-ben a rendkívülit, aki az ír történelem egy olyan kulcsfontosságú időszakában élt, szeretett, harcolt és túlélt, amely Írország uralkodó elitjének bukását és a gael rend összeomlását hozta magával.

Kevés történelmi személyiség hagyott akkora nyomot az ír folklórban és legendákban, mint Grace O’Malley , pedig finoman szólva sem volt egy szerény és „szent életű” asszony. Az eredeti nevén Gráinne Ní Mháille, ismertebb becenevén Gráinne Mhaol vagy Granuaile a 16. században élt, amikor az ír klánok állandó küzdelmeket folytattak hol az angolokkal, hol egymással.

Gráinne először is rettenthetetlen és tapasztalt tengerész volt. Ezt apja mellett tanulta meg, ami lány létére talán furcsa lehet. A mondák szerint azonban levágatta gyönyörű hosszú haját, kopaszra nyíratta a fejét, hogy fiúnak tűnjön. Mindenesetre a hajós mesterséget jól kitanulta, úgy ismerte Írország (Mayo megye) nyugati partjait, középpontjában a Clew-öböl szigeteivel (köztük a Clare-szigettel, ahová állítólag eltemették), mint a tenyerét. Sőt messzebbre hajózva a vad Atlanti-óceán vizeit szelte, fosztogató akcióival Spanyolországig és a skóciai Külső-Hebridákon található Barra-szigetig jutott. Hogy a kalózkodásból idős koráig meg tudjon élni, alaposan ismernie és tisztelnie kellett a tengert, a kiszámíthatatlan időjárást, a csillagok és az iránytű szerinti tájékozódást, döntenie, mikor lehet vízre szállni és mikor kell a parton maradni.

Az O’Malley család kereskedelmi kapcsolatai Spanyolországgal régre nyúltak vissza, onnan vasat, fegyvereket és bort importáltak, sózott hallal, nyestbőrrel, gyapjúval, szarvasmarhabőrrel és faggyúval teli hordókért cserébe. A legnagyobb érték akkoriban nem a föld, hanem a rajta legelésző szarvasmarha volt. Gráinne hajói ügyesen manővereztek a partvonal közelében, így könnyen sarcolta az ott lakókat. Gályáinak fedélzete – az eredeti viking hosszúhajó továbbfejlesztései – pedig alkalmasak voltak az eltulajdonított állatok szállítására. Újdonságként vezette be a tengeri vámszedést, amelyet a kereskedőkkel fizettetett a biztonságos áthaladásért. Spanyolországból Galway kikötőjébe, majd onnan tovább Ulsterbe vagy Skóciába nagy volt a forgalom, és Grace O’Malley egy meglehetősen gazdag üzletasszony lett, aki elnyerte a „kalózkirálynő” címet. Talán az is furcsa lehet, hogy egy nő ekkora önállósággal bírt a vagyonszerzésben, de az akkori ír szokásjog ezt (sőt ennél többet is) megengedte.

Grace, a rettenthetetlen tengerész taktikus vezető is volt, egy lázadó politikus, az egyik utolsó ír vezető, aki nehézségeket, bebörtönzéseket és konfliktusokat vállalva a közösség fennmaradása érdekében igyekezett az ír önállóságot megvédeni az angol befolyástól. VIII. Henrik angol király uralma írországi kiterjesztésén fáradozott, de Gráinne (aki kétszer ment férjhez) és családja nem engedte be az angolokat a Galway-öbölbe. Az első házasságot Dónal O’Flaherty-vel, a másodikat Richard Burke-kel kötötte, mindketten befolyásos urak voltak Connachtban, és keményen ellenálltak az angoloknak. Második férje halála után azonban az összetűzések súlyosbodtak. 1584-ben Connachtot angol fennhatóság alá vonták, Sir Richard Bingham lett a kormányzó, aki különösen ellenséges volt Grace-szel, mert úgy vélte, hogy az „túllépte a nőiség határait”. Ez persze gyenge érv, de az ellenségességhez elég volt, és az is tény, hogy Grace legidősebb fiát meggyilkolták, az ezt követő lázadás során pedig őt magát elfogták. Felakasztását az ír klánok vezetőinek összefogásával sikerült megakadályozni, de Bingham megtorlásként elkobozta Grace kiterjedt szarvasmarha- és lóállományát, elűzte őt a földjéről, arra kényszerítve, hogy a gályáján éljen.

A viszály tartós lett, és később eldurvult. 1593-ban Bingham Grace legfiatalabb fiát, Tibbottot is elfogatta, és árulással vádolva az athlone-i kastély börtönébe záratta. Grace akkor elképesztő merészségre szánta el magát: elindult, hogy elmegy magához az angol királynőhöz! Talán érthető, hogy rettegett ellenfélként ez volt élete talán legveszélyesebb útja, bizonytalan kimenetelű abból a szempontból is, hogy egyáltalán fogadja-e őt I. Erzsébet. Megingott-e egy pillanatra is a kalózkirálynő? Ezt nem tudhatjuk, de az biztos, hogy állhatatos volt, mindent megtett a céljáért, a gyermeke megmentéséért. Jól ismerte az angol udvar befolyásos szereplőit, és azt is tudta, hogyan használhatja ki őket, így életének talán legizgalmasabb eseménye végül sikerrel zárult: találkozott a királynővel Greenwichben, 1593 szeptemberében.

Érdekes kérdés az is, hogy a királynő miért volt hajlandó fogadni a veszélyes, rebellis nőt? Nyilván Grace O’Malley híre az udvarba is eljutott: „negyven éven át a tartomány összes lázadásának dajkája volt” – jelentette ki róla Sir Richard Bingham, „Írország egész partvidékének leghírhedtebb asszonyaként” jellemezte egy másik tisztviselő, de volt, aki lelkesedett a vad és rettenthetetlen asszonyért, versek, történetek (bizonyára pletykák) is keringtek rendkívüliségéről. Egyáltalán nem csoda, hogy a királynő is kíváncsivá vált, és bár katonai kormányzója tiltakozott, Erzsébet szabadon engedte Tibbottot, Grace pedig visszakapta ellopott földjeit, és folytathatta tengeri karrierjét.

Grace O’Malley veszélyes életmódja ellenére megérte az idős kort, 1603-ban, 73 éves korában halt meg, valószínűleg Carraigahowley várában. A Clare-szigeten található ciszterci apátság romjai között nyugszik. Ő az egyetlen nő, akit felkerült a híres Baptista Boazio által készített Írország-térképre (1599), tisztelgésként a nagysága előtt. A fennmaradt történetek és a valóság között nehéz határvonalat húzni, de az biztos, hogy a korabeli iratanyag nem cáfolja, inkább alátámasztja a kivételességéről szóló híreket. Nem alaptalan a hajvágásról szóló, állhatatosságát alátámasztó monda, vagy az, amelyik arról mesél, hogy harmadik gyermekét, Tibbottot megszülve a fedélzeten harcolt embereivel, hogy a támadó algériai kalózokkal leszámoljon. Grace O’Malley megkérdőjelezte a társadalmi, vallási és politikai konvenciókat, ezért hosszú időre száműzték a történelemből, de az emberek emlékezetéből nem lehetett kitörölni, az évszázadok távolából talán mi is tanulhatunk tőle valamit kiállásról, bátorságról, hűségről. Mindenki döntse el maga, hogy pontosan miről!

Anne Chambers említett könyve, a Grace O’Malley: The Biography of Ireland’s Pirate Queen 1530–1603 (Gill Books) először 1979-ben jelent meg angolul (magyarul sajnos nem olvasható). Az írónő nem kevesebbet tett, mint hogy kutatásaival visszahelyezte a kalózkirálynőt az őt megillető helyre a történelmi palettán. Sajnos a könyv nem jelent meg magyarul, de a www.graceomalley.com oldalon többet is megtudhatunk.

SzaSzi
Fotó: Canva

Forrás: graceomalley.com, rmg.co.uk/stories, irishfolklore, mayo.ie, historyireland.com, comenian.org