„Mit jelent a nevetés? Mi van a nevetséges mélyén? Miféle egyezést találhatnánk egy pojáca fintora, egy szójáték, egy bohózati félreértés és egy nagy vígjátéki jelenet között? Miféle párolási műveletre volna szükségünk, hogy eljussunk a mindig azonos lényeghez, amely oly sok különböző terméknek ad hol átható szagot, hol gyengéd illatot? Arisztotelész óta a legnagyobb gondolkodók birkóztak ezzel a kis problémával, amely mindig kitér az erőfeszítés elől, félresiklik, elillan, majd megint felbukkan, mint afféle arcátlan kihívás a filozofikus gondolkodással szemben.” (Henri Bergson: A nevetés)

Mire jó a jóízű humor?

Az irónia, a szatíra, egy helyzet vagy egy emberi tulajdonság komikumának kifejezése régóta görbe tükörként szolgál a társadalom számára, felszabadító nevetéssel feltárva az igazságokat. Ennek óriási szerepe van az egészséges közösségek kialakításában és fenntartásában. Valaha komolyan is vették megtisztító erejét, az ókori görög szövegek már említenek „profi” udvari bolondokat és vicckönyveket. De a karneválok is magukban foglalták ezt a katartikus funkciót, és nem véletlenül kapcsolódtak az évkör bizonyos fázisaihoz. A téma farsang idején különösen aktuális, amikor a nehéz téli kabáttal együtt jó lenne megszabadulni a lelki terhektől is.

„Tán több hasznom lehetne abból,
ha messzebb ülhetnék magamtól.”

(Friedrich Nietzsche)

Aki megnevettet, átlépi a megszokott határokat, vigaszt nyújt a nehézségek idején. A humor, ha intelligens és emberséges, meg tud mutatni egy magasabb nézőpontot, egy új perspektívát, és ezzel képes formálni a világlátásunkat és az emberi kapcsolatainkat. A nevetés a lelki mellett a fizikai egészségre is komoly hatással van – a két terület össze is kapcsolódik. Dr. Janka Zoltán, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Pszichiátriai Klinika professor emeritusa szerint a jókedv egészséges, mert a kacagás olyan finoman masszírozza a belsőnket, hogy zsigeri kocogásnak is nevezhető. Egyes elméletek szerint egy alig egyperces nevetés felér akár tízpercnyi futás jótékony hatásával. Megmozdulnak az arcizmok, felmegy a pulzusszám és a vérnyomás, hogy aztán visszatérjen az eredeti szintre. Mindez az egész szervezetre hatással van, erősíti az immunrendszert, és például a memóriaközpont teljesítményét is javítja. A rossz hangulat viszont ugyanilyen intenzitással tud hatni negatív irányban. Érdemes tehát odafigyelni a kedélyállapotunkra.

És hogy ne csak elméletben beszéljünk, íme két vicces szösszenet, amelyet Janka Zoltán professzor osztott meg a Boncz-család legendás humorérzékéről:

„Kinek ne lenne ismerős Boncz Géza (1944–2000) író és humorista azon mondása, miszerint:
– A folyosón a takarítónő az őrület határát súrolja.
Testvére, a Pszichiátriai Klinika egyetemi docense, dr. Boncz István (1943–2019) szintén köztudottan jó humorérzékkel rendelkezett. A következő párbeszéd vele és egy páciensével történt meg, majd úgynevezett orvosviccé klasszicizálódott.
A beteg belép az ajtón, és azt mondja:
– Doktor úr! Felvételre jöttünk, ugyanis figyelmeztetem, hogy mi többen vagyunk!
– Semmi gond, arra kérem, hogy az utolsó csukja be az ajtót!”

Hogyan működik a humor?

„Hány pszichológus kell ahhoz, hogy megmagyarázzon egy viccet?” A humor lényegi összetevőjének keresése régóta foglalkoztatja a filozófusokat, amihez később becsatlakoztak a pszichológusok is. Szókratész és Platón számára például az irónia a tudatlanság leleplezésének egyik eszköze volt. Platón mesterien ábrázolta Szókratész dialógusait, ahol a humor a filozófiai keresés, a lélek ébresztésének eszköze, időnként a szofisták elleni küzdelem fontos része, nem pedig öncélú szórakoztatás.

A humor különböző változatai (az irónia, a szellemesség, a szarkazmus) képesek változást előidézni a hallgatókban. A nevetés során fellépő gyors kognitív váltások és csökkent szorongási szintek ugyanis lehetővé teszik, hogy elgondolkozzanak a különböző értékrendeken.

Van olyan kutató, aki szerint a nevetés már körülbelül 18 millió éves, és ugyanúgy evolúciós fejlődésen esett át, mint maga az ember. Kanadai tudósok különválasztják a nevetést és a humort, mondván, az előbbi egy „rohamszerű” fizikai és élettani tevékenység, amelyet a humoros kognitív inger mellett más hatás is kiválthat. A humor viszont az a mögöttes mentális folyamat, amely gyakran, de nem feltétlenül vezet nevetéshez. Ez utóbbi a fiatalabb, de már minimum évezredek, de akár néhány millió éve szintén létezhet. A humor összetett, bonyolult folyamat, működéséhez specifikus idegpályákra, ugyanakkor az árnyalt verbális megfogalmazások és az uralkodó társadalmi dinamika teljes mértékű megértésére is szükség van.

A 18. században született meg a felszabadulás elmélete. A legismertebb változat, amelyet később Sigmund Freud fogalmazott meg, azt állította, hogy a nevetés lehetővé teszi az emberek számára, hogy levezessék a gőzt, vagy kioldják a felgyülemlett „idegi energiát”. Freud szerint ez a folyamat magyarázza, hogy miért szórakoztathatnak minket a tabukat feszegető viccek. Amikor elérkezik a poén, a nem megfelelő érzelmek, például az ellenségeskedés elfojtására fordított energiára már nincs szükség, és az nevetés formájában szabadul fel. Szintén 18. századi gondolat, Lord Shaftesburytől, amely ismeretelméletileg értékesnek tartja a nevetést, mivel segít az igazság megragadásában.

Matthew Hurley kutató így ír a 2000-es évek elején kidolgozott elméletéről:

„Először két egymásnak ellentmondó, mégis nagyon alapvető meglátás miatt kezdtem el érdeklődni a humor iránt. Az első az volt, hogy a humor mindig valamilyen hibához kapcsolódik. Minden szójáték, vicc és komikus esemény fókuszában valamilyen bolondságot találunk – a vicc „célpontját”, amely akár a saját énünk is lehet.
A második pedig, hogy ezekre a hibákkal teli eseményekre a tipikus válasz az öröm, a szórakozás. Tehát a viccesség mintha azt üzenné, hogy az idiótaság jó dolog...

A kérdés az lett számomra, hogy miért is élvezzük a hibákat? 2004 nyarán elvégeztem egy humorelméleti kurzust, amelyet társszerzőm, Reg Adams tartott, és elkezdtem megfogalmazni egy elméletet, amely értelmet adhat ezeknek az ellentmondásos benyomásoknak. A válasz az érzelmi jutalmon alapult, ami a gondolati hibák felfedezéséért és ezáltal a helyrehozás lehetőségéért jár. Azaz nem a hibák elkövetését élvezzük, hanem a kiszűrésüket.”

A humor és az ember fejlődése

„Egy komikus személy általában azért komikus, mivel nem tud erről. A komikum tudattalan. (...) A nevetés főképpen ebben az értelemben csiszolja az erkölcsöket. Arra késztet, hogy már most igyekezzünk annak látszani, aminek lennünk kellene, és amivé egy nap bizonyára leszünk is.” (Henri Bergson: A nevetés)

Az irodalomban megőrződtek a humor legkülönbözőbb megnyilvánulásai. Faragó Ferenc író szerint a vígjáték létjogosultsága megközelíti a tragédiáét, hiszen tulajdonképpen ugyanarra a kérdésre keresik a választ, ha más módon is.

„A világirodalomban a humor mélysége – avagy magassága – Cervantes művében a Don Quijote-ében mutatkozik meg leginkább. A transzcendens vonatkozási rendszerben Don Quijote reménye igazolódik, s nem Sancho Panza realizmusa, földhözragadtsága; s a főhős bolondozásai, csínytevései, nevetségessége szakrális méltóságot nyernek. A bolond bölcsebb az okosnál, a humor az igazság előíze, mert vannak olyan állapotok, amikor a komolyság bizony a legkomolytalanabb.
A magyar irodalom is sokat tud a humorról és szinte mindenki, aki említésre méltó, él is a derű magasabb dimenzióival. Arany János a humor transzcendens meghatározottság mellett a dialektikáját is észreveszi. A komédia és a tragédia egy ugyanazon dolognak más és más aspektusai. A komikum is, a tragikum is az ember határait tárja föl, végtelenséget feltételez, de mindkettő az emberi végesség megnyilatkozásai.”

A humor mélysége mellett az emberséget emelném ki, amely lehetővé teszi, hogy mindenki számára valóban felemelő és tanulságos lehessen a tréfa, támogatva ezzel az egyéni és közösségi fejlődést.

„A nevetés sokkal jelentősebb és mélyebb, mint gondolják. Nem az, amelyet ideig-óráig tartó ingerültség, vagy a betegesen epés hajlam, jellem szül; nem is az a könnyű nevetés, amely az emberek üres szórakoztatására, mulattatására szolgál - hanem az a nevetés, amely az ember derűs természetéből fakad.”

„Jóízű, derűs kacagással csakis a mélységesen jó lélek tud nevetni.” (Nyikolaj Vasziljevics Gogol)

Szabados Éva
Fotók: Canva

Forrás: scientificamerican.com, u-szeged.hu, etal.hu, szepi.hu, citatum.hu, matthewmhurley.com