2. rész: Kolozsvár

A „kincses város”, a földrajzi értelemben vett Erdély központjának első officináját még Hoffgreff György állította föl 1550-ben. A következő évszázadokban több mint negyedszáz nyomda működött a magyar nyelvű nyomdászat e korai fellegvárában. 1895-ben egyszerre nyolc nyomda szolgálta a közel 36 ezer lakosú város és szűkebb-tágabb környezetének igényeit. Ezt a nyomdaszámot a korabeli vidéki városok közül csak Nagyvárad és Temesvár (12–12 nyomdával), valamint Arad (kilenc nyomdával) múlta fölül.

A vidéki könyves szakemberek példaértékű együttműködésének egyik kézzelfogható eredménye az a korabeli könyv, mely Nagyenyed kiadási hellyel, kolozsvári nyomdában és külön más kolozsvári könyvkötőmesternél készült. A kötet kiadója a hivatalos országos lajstromban is szereplő nagyenyedi Baldi Károly könyvkereskedő volt, akit 1891-ben vettek föl a Magyar Könyvkereskedők Egylete tagjai közé. Szabó Jenő Versek című kötetének kiadójaként a több mint félszáz kilométerre északra fekvő kolozsvári Lyceum Nyomda két tulajdonosáról 1892 és 1895 között egyszerűen csak Gombos [Ferenc] és Sztupjár nyomdának nevezett közös vállalkozást bízta meg a nyomtatással. Az 1893-ban napvilágot látott, 215 számozott oldal terjedelmű, aranyozott lapélekkel is ékes verseskötet mintaszerű kötészeti munkálatait Hantz György „magyar királyi tudományegyetemi” könyvkötőmester vállalta magára, aki üzletét még 1854-ben alapította.

A mohazöld egészvászon kötés előtáblája és gerince aranyozott, a hátsó tábla vaknyomású. Az előtábla fekete színnyomatú kettős keretet kapott. A külső keret egyeneseken belül elhelyezkedő pontokból áll. A belső keret harmonikus labirintus minta, leginkább a „futó kutya” motívumra hasonlít, a keret sarkain egy-egy nyolcágú kerek virág alapon négyzetben végződő ötszirmú kinyílt virággal. A belső keretben balról jobbra felfelé, haránt alakban ugyancsak fekete vonalakból és pontokból álló széles átló fut, benne két sorban a szerző rövidített nevével és ugyancsak csupa nagybetűvel szedve a kiadvány címével. Az átló hosszának mértani közepén, a szövegek előtt és után egy-egy kétlevelű és középen háromszirmú kinyílt virág látható, melyekből a gerincre ugyanazon, de más betűből szedett szövegek fölé egy, alá pedig három jutott három-három egyenes vonallal elválasztva. Ugyanakkor az előtábla másik két sarka sem maradt üresen: egy-egy kör alapon négyszirmú kinyílt virág fokozza az esztétikai hatást.

A hátsó kötéstábla hármas vaknyomásos keretet kapott, kívülről befelé haladva a második és harmadik keret között, alul helyezkedik el a könyvkötő rövidített neve, valamint a könyvkötés készítésének helye. A hármas keret mértani középpontjában ismerős vaknyomásos díszítés tűnik föl: négyhúrú lant húrjai mellett két oldalról áttörő olajfaágak, olajbogyókkal. A köteten belül is számtalan szecessziós díszítés található: az előzéklapon, a címlapon, a kereken kilencven vers, valamint a tartalomjegyzék után, középen egy-egy kis virágdísz helyezkedik el. Minden verskezdő oldal fejlécében, a szedéstükör szélességében egy sorban számos virág, levél vagy stilizált díszítés fut. A nyomdai díszítések sorát egyszerűbb verskezdő iniciálék gazdagítják. Az eredeti, zöld könyvjelző is megvan.

A kötet szerzője nem más, mint Szabó Dezső író bátyja. Szabó Jenő (1867–1934) református lelkipásztor és költő Kolozsvárott született, teológiai tanulmányait Nagyenyeden végezte. Öccse róla mintázta Elsodort falu című regényében Farczády Jenő alakját, amiért vitájuk támadt, s így született meg a magyar irodalomtörténet párját ritkító testvérpere. Szabó Jenő később, 1901 és 1915 között Székelyföldön is tevékenykedett.

Kis Krisztián Bálint

Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2022/1. számából – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)