Csillag József 1887. október 28-án született Győrben. Az izraelita elemi iskola után a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában (ma Révai Miklós Gimnázium) tanult, ahol 1907-ben tett érettségi vizsgát. 1912-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd 1913−1914-ig a bécsi és berlini klinikák munkájával ismerkedett. Elhivatottságát tükrözi, hogy nemcsak sebész, hanem nőgyógyász, gégész és urológus szakvizsgát is szerzett. Az első világháborúban katonaorvosként teljesített szolgálatot, 1917-ben megkapta kiváló frontszolgálatáért a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét. Győrbe 1920 elején tért vissza, és négy évvel később megnyílt a Csillag Szanatórium, melynek igazgatója és főorvosa lett.

Az újonnan nyílt intézmény lehetővé tette, hogy Felsődunántúl megyéiből és városaiból már nem kellett Budapestre vinni a folytonos orvosi felügyeletre szoruló betegeket, akiket ezáltal a hozzátartozóik is gyakrabban tudtak látogatni, mint a fővárosban. Csillag József orvosi hírnevét széles körben ismerték, egyike volt azoknak a győri orvosoknak, akiket súlyosabb esetekben messze vidékre meghívtak.

Az intézmény megnyitóján jelen voltak: a főispán képviseletében dr. Némethy Ödön főjegyző, Farkas Mátyás polgármester, dr. Höfer Vilmos főjegyző, dr. Bánóczy Gyula városi főorvos, dr. Koch Béla vármegyei tiszti főorvos, a győri orvosszövetség számos tagja, Janth Rezső főfelügyelő, Kiss Zoltán ezredorvos, a csapatkórház igazgatója, dr. Boros Alán főgimnáziumi igazgató, a Lloyd kereskedelmi társulat és az ipartestület kiküldöttei és sok más előkelő vendég.

A főorvos ünnepi beszédében üdvözölte a megjelenteket, felvázolta a programot, amit intézetével megvalósítani szeretett volna, valamint köszönetet mondott a polgármesternek, a tiszti főorvosnak és azoknak a városi polgároknak is, akik törekvésében támogatták. Hangsúlyozta, hogy a szanatórium Győr egész társadalmának mindenkor rendelkezésére fog állni. Felhívta a figyelmet az intézet testegyenészeti (ortopédia) osztályára, amely nemcsak Dunántúlon, hanem az egész országban hiánypótló volt. Dr. Bánóczy Ödön városi főorvos is felszólalt a megnyitó ünnepségen, örömmel üdvözölte Csillag doktor tettre váltott tervét, a szanatóriumot, amely a kórházzal együttműködve kezdte meg működését.

A megnyitó után a főorvos vezetésével megtekintették a szanatóriumot. Az intézet 14 fő fekvő betegre volt berendezve, egy- és kétágyas szobákban. A külön szobákba kísérők is érkezhettek. A műtéti beavatkozások elvégzésére modernül berendezett és tetővilágítással ellátott műtő állt rendelkezésre, amely sebészeti és nőgyógyászati operációkra is alkalmas volt. A legnagyobb feltűnést a műtőhelyiségen kívül a testegyenészeti (Zander) osztály berendezése keltette, amely különféle testi elváltozások, ízületi megbetegedések, veleszületett vagy szerzett elferdülések, isiász, reuma, idegzsába és az ehhez hasonló esetekben tudott a pácienseknek segítséget nyújtani.

A készülékek és egyéb eszközök Németországból, a kontinens akkor egyetlen ilyen gyártásra berendezett városából származtak. Az országban hét ilyen osztály volt, de a győrihez hasonlóan felszerelt egy sem. Minden egyes testrész kezelésére külön-külön gép állt rendelkezésre. A különféle női megbetegedések (izzadmányok) részére dr. Tyrnauer (Karlsbad) által megalkotott hőlég készülékek szolgáltak. A testegyenészeti terem gépcsodái még az orvosi kart is meglepték, és a körút végén gratuláltak a legmodernebbül felszerelt győri szanatórium tulajdonosának.

A szanatóriumban a betegápolási teendőket vöröskeresztes ápolónők, majd később evangélikus diakonisszák végezték. A második világháború alatt a Győrt ért első bombatámadáskor a szanatórium orvosai éjt nappallá téve segítettek a sebesülteknek. Az intézet pincéjét 1943-ban légoltalmi mentőhellyé nyilvánították.

Csillag doktort 1944. június 11-én deportálták, bár túlélte a koncentrációs tábort, de legyengült szervezete az ott szerzett tüdőbajt nem tudta leküzdeni, és 1945. június 11-én elhunyt. A győrszigeti izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra.

A halála után megjelent nekrológban a következőképpen emlékeztek meg róla (részlet): „Orvos volt. A legkisebb porcikájában is az. Kezében hosszú évtizedek során ott volt a gyógyító kés. Agyának, idegeinek legkisebb sejtjét is arra állította be, hogy segítsen. És segített. Kivétel nélkül mindenkin. Szegényen, gazdagon, keresztényen, zsidón egyaránt, mert mindig csak az embert látta.”

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Dunántúli Hírlap 1924. január 17-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom:
Biczó Zalán: Győri Orvoséletrajzi Lexikon 1.: A kezdetektől 1945-ig. Győr, 2006. p. 15.
Győri Életrajzi Lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, 1999. p. 60−61.
Győri Hírlap, 68. évf., 13. sz. (1924. január 16.) p. 2.
Kisalföld, 50. évf. 117. sz. (1995. május 20.) p. 16.
Dunántúli Hírlap, 1924. január 17. p. 2−3.

A szanatóriumról készült fotót a győri Evangélikus Szeretetház vezetőjének engedélyével adjuk közre.