Mindig énekesnőnek készült, színpadi szereplésre?

A tudatosságig eljutni azért kellett jó néhány esztendő. Zenekedvelő édesapám szívesen fogadta, hogy nem idegen tőlem a kottaolvasás tanulása, lényegében kiskoromtól örömforrásnak tekintettem az éneklést. A győri Bartók Béla Zenei Általános Iskolában tanárnőm, Hoffmanné Kemenes Vera már értésünkre adta, hogy érdemes ezen a vonalon továbbképezni magam. Majd ugyancsak Győrben végeztem a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolát, Bognár Krisztina irányításával a klasszikus hangképzés területén. Ezt követően 2009-ben sikerrel felvételiztem a bécsi Zeneakadémiára, bár ekkor még eszembe sem jutott, hogy másfél évtizedig élek majd Ausztriában.

Az előzmények igazi zenei karriert ígértek…

Az egyetemi éveim alatt közbeszólt a családalapítás, előbb Rudolf fiam született meg, édesanyám járt ki hozzánk vigyázni rá, így sikerült lediplomáznom, majd utána lányom, Emma is a világra jött. A főszerepet életem ezen időszakában természetesen a család, és nem az éneklés jelentette, bár különböző formációkkal azért felléptem Bécsben és környékén. Élveztem ugyan a bécsi életet, majd nyolc év után újabb hét esztendeig jól éreztem magam Sankt Pöltenben is, de sohasem gondoltam, hogy véglegesen a császárvároshoz és az ahhoz közeli kisvároshoz köt majd az életem. A gyerekek ott jártak bölcsődébe, óvodába, kialakult az életvitelünk, majd a sors úgy hozta, hogy adódott egy lehetőség a hazatérésre. Igaz, közben majdnem elszakadtam az énekléstől.

Ha nem titok, kérem, avassuk be ennek részleteibe is az olvasókat!

A Covid időszakában kitanultam a szájsebészeti asszisztensi szakmát, és bevallom, szerettem azt a munkát is, szívesen foglalkoztam a páciensekkel. De hiába alakítottuk ki itt az életünket, a szívem mindig Magyarországra húzott, így a gyermekeim iskolaéretté válásakor meggyőződésemmé vált, hogy a jövőhöz kell a magyar kötődés, és szerettem volna, ha a magyar nyelvet is tökéletesen elsajátítják. Időközben arra is rá kellett jönnöm, hogy az én utam elsősorban mégiscsak az éneklés. Újból elkezdtem képezni magam, formába hozni a hangom. Tettem egy próbát, és meghallgatást kértem a Győri Nemzeti Színháztól. Meghallgattak, és a legnagyobb örömömre szerepet kaptam az éppen bemutatás előtt álló Puccini operában, a Bohéméletben.

Hogyan sikerült a bemutatkozás?

A cserfes, vidám Musette szerepét testhezállónak éreztem, és nem is kellett benne csalatkoznom. Nem kis élmény volt 2024 őszétől újra hazai színpadon állni, és igazi mélyvíznek bizonyult a debütálás az énekes évek kimaradását követően. Magamnak is bizonyítani kellett, hogy helyt tudok állni. Nagy kő esett le a sikerrel a szívemről, de hozzáteszem, messzemenőkig segítséget kaptam a színháztól. Kifejezett támogatást jelentett mind a társulat, mind a közönség részéről a szeretetteljes fogadtatás.

Ezek után ment minden, mint a karikacsapás?

Szerencsére még a tavalyi évadban lehetőséget kaptam Donizetti A csengő című vígoperájában Serafina szerepét eljátszani. Aztán az idei évadban is izgalmas feladatok vártak. Első bemutatónk a Veszedelmes viszonyok, Bakos-Kiss Gábor rendezésében, amelyben az jelentette számomra a különlegességet, hogy remek prózai színészekkel dolgozhattam együtt, s ez egy operistának ritkán adatik meg. Hasonlóan nagy élmény volt a Kodály Zoltán Romance / Székely fonó koprodukció, melyben kiváló énekes kollégáim mellett a Győri Balett társulatával állhattam egy színpadon, és nem utolsósorban saját gyermekeimmel. Rudi már több darabban is kipróbálhatta magát, de mivel az életben is nagy focista, így számára a legnagyobb boldogság, hogy a Puskás musicalben a gyerekkori Puskást alakíthatja.

Másfél éve itthon van. És egyben otthon is?

Igen, minden ideköt most már, a család, a hivatás, a barátok. Most úgy érzem, a helyemen vagyok, időnként lehetőségem nyílik külső és külföldi feladatok elvállalására is, de összességében itthon érzem magam a legjobban. Készülök a következő győri bemutatónkra, Kálmán Imre nagy sikerű operettjére, a Marica grófnőre, amelyben Manja, a cigány jósnő szerepét ölthetem magamra. És hogy mit hoz a távolabbi jövő? Talán majd Manja megmondja…

Mohay Gábor
Fotó: Konstantin Mikulitsch

Fotógaléria: Hagen Orsolya színész-énekesnő

Konstantin Mikulitsch (1. kép), Jakab Anita (2. kép), Hegedüs Bence − 4K Media Studio (3. és 6−7.kép), V Bognár Imre Tivadar (4. kép), Kattography Photos (5. kép) fotói

7 kép