Az ünnepélyes alkalomról A tartalmas művelődés forrása címmel a helyi napilap, a Kisalföld hasábjain is beszámoltak: „Hisszük, hogy nem jutott válságba a könyv, a rádió, a televízió mellett, és a könyvtárosok lelkes, jó munkája révén még tudatosabban szolgálja céljainkat. Azt kívánom az olvasóknak, hogy a könyvtár hasznos és örömteljes művelődés forrása legyen. Rajta leszünk, hogy mind a könyvállomány, mind a kisegítő berendezések fejlesztése a művelődés korszerű lehetőségeit biztosítsa” – mondta Lombos Ferenc, a megyei tanács elnöke a városi és szakmai vezetők előtt az ünnepi beszédében az eseményen. Jól tudjuk, hogy az eltelt ötven esztendő alatt mind a könyv, mind a könyvtár bizonyította létjogosultságát, a beléfektetett bizalmat. A cikkből az is kiderül, hogy a városvezetés részéről a fejlesztésre, korszerűsítésre vonatkozóan komoly távlati tervek is elhangzottak a „hasznos és örömteljes művelődés forrásaként” aposztrofált intézmény jövőjéről. Mindenesetre az 1972 és 1975 között zajló felújítási munkálatokra 20 millió forintot költöttek. Talán sokan nem tudják, hogy miként is funkcionált korábban ez a patinás, saroktornyos épület. Erről máig árulkodnak a homlokzat díszeiben látható méhecskék (alább pedig el is árulom, érdemes tovább folytatni az olvasást).

Az ünnepi megnyitón a könyvtár akkori igazgatója, Pernesz Gyula nagy örömmel vette át a felújított, „kényelmes, világos és a célnak jól megfelelő” épületet; ünnepi beszédében ígéretet tett arra, hogy „bázisa és kisugárzó központja lesz a megye kulturális életének ez a könyvtár. Író–olvasó találkozókkal, irodalmi estekkel, kamara-kiállításokkal teszik majd emlékezetessé azokat az órákat, amelyeket mától kezdve könyvtár régi és új olvasói a megújhodott, barátságos falak között szívesen látott vendégként eltöltenek.”

A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár erre az alkalomra kiadott egy vékony „Tájékoztató” füzetet, amelyben felvázolják a győri könyvtár történetét, ismertetik az intézmény gyűjtőkörét, állományát, különgyűjteményeit, szolgáltatásait, fiókjait és azok nyitvatartási rendjét. Érdekes végigfutni a bibliotéka históriáján, amely rálátást ad a város könyvtárügyének alakulására, és nem kevésbé árnyalja a könyvtárosok örömét is.

Pernesz Gyula könyvtárigazgató beszél a megnyitóünnepségen

A közkönyvtár kezdeteit 1896-ban indítja: az új győri Városháza már úgy épült, hogy „abban az első emelet 48–49–50. számú szobái (a mai Házasságkötő terem elődje), valamint a raktározás számára az alagsor három helyisége a könyvtár céljait szolgálták”. 1908-tól a könyvtár „közhasználatúvá” vált, de az olvasók toborzása még hosszú ideig nehezen ment. Az állomány részben beszerzésből, részben adományok révén gyarapodott. Ide tartozik a mai napig külön kezelt Milkovics-Zámory gyűjtemény, amely 1904-től vált az állomány részévé. A könyvtár 1936-tól hivatalosan is közgyűjtemény lett, bár az olvasószám gyarapítása állandóan napirenden szerepelt.

Újabb mérföldkövet jelentett 1952, amikor a Városi Könyvtár és a Körzeti Könyvtár összevonásából létrejött a Megyei Könyvtár (december 21-én), és számottevő régi állománnyal a Városházáról a Rákóczi Ferenc u. 1. szám alá költözött. Előrelépésnek tekinthető 1956. június 3., amikor újabb költözés árán birtokba vehette a Radó-szigeten álló KIOSZK épületét, ezzel együtt felvette Kisfaludy Károly nevét is. Rendkívül modern lépésnek számított, amikor az országban másodikként bevezették a szabadpolcos kölcsönzési formát 1958. július 21-én. Ma már csak történelmi adat, de az akkori könyvtárosok nyilván hullámvölgyként élték meg, hogy 1970-ben a KIOSZK lebontásáról született ítélet, és az egyre növekvő állományt mindenestül a Bajcsy-Zsilinszky Endre út 36. szám alatti és a Lukács Sándor u. 26. szám alatti épületekbe szállították. Néhány évig innen szolgálták ki az olvasóközönséget. Így érkezett el 1975 vége, amikor a Baross Gábor út 4. szám alatt álló, egykor (1871-ben alapított) Győrmegyei és Városi Takarékpénztárnak otthont adó épület 20 millió forintos felújítása befejeződött, és hányattatásai után a Megyei Könyvtár birtokba vehette. (Sőt régi helyét is megtarthatta, ahol gyermekkönyvtárat és ún. fonotékát – ma hangtárnak, médiatárnak mondanánk – működtethetett.)

1976. január 2. egy momentum a várostörténet palettáján, amely a könyvtár életében néhány hátralépés után mégis hatalmas ugrásnak számított, és nagyot lendített az olvasásnépszerűsítésben végzett munka területén.

SzaSzi
Fotók: A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér archívuma (1–5. kép), Szabó Szivia (6–12. kép)

Fotógaléria: Kisfaludy Könyvtár 50

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér és Szabó Szilvia fotói

12 kép

 

Forrás: címlapon Győr, Baross út – képeslap a DRKPK Digitális könyvtárából; Kisalföld, 1976. január 3. 1. p. (2. kép), 3–8. kép Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Archívum (fotó: Bartus István), valamint A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár tájékoztatója, Győr, 1975.