„E veszett világban aranyos
Kezű gonoszság félretol jogot,
S a vétek árán gyakran megveszi
Magát a törvényt: de nem úgy van ott fenn:
Ott nincs kibúvó; a tény ott igaz
Mivoltaként áll, s arra kényszerít,
Hogy szemtül-szembe állva bűneinkkel
Valljuk be nyilván.”

(Shakespeare: Hamlet III. felvonás 3. szín, ford. Arany János)

William Shakespeare (1564–1616) angol drámaíró, költő és színész, csodálatos világirodalmi örökséggel. Darabjai négy évszázada visszhangzanak bennünk, Géher István irodalomtörténész nem véletlenül nevezte az emberiség kortársának. Egy különleges történelmi pillanatban élt, amelyben a reneszánsz elhozta a szellemi átalakulás nagy korszakát.

Újraéledt az ókori tudás, új lendületet kapott a művészet és a tudomány, és mind az emberről, mind a világról alkotott középkori kép megingott. Az újjászülető humanizmus rámutatott az emberben lévő értékekre, amelyek révén közeledhet Istenhez. Ez a kor visszahozta az életörömöt, a szerelem új, magasztosabb értelmet nyert. Ugyanakkor a reneszánsz eszmék egy nagyon fontos dologra figyelmeztetettek: minden egyes ember felelős a saját sorsáért.

Mit gondol a sorsról és az ember szabadságáról?

„Sorsának ember néha mestere.
Nem csillaginkban, (…), a hiba,
Hanem magunkban, kik megbókolunk.”

(Shakespeare: Julius Caesar I. felvonás 2. szín, ford. Vörösmarty Mihály)

Hogyan viszonyulhat az ember a jelenlegi világhelyzethez?

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?...”

(Shakespeare: Hamlet V. felvonás 2. szín, ford. Arany János)

Ezek szerint a helyzetünk Hamletéhez hasonló? Milyen felismerés segíthet bennünket továbblépni ebből a nehéz fázisból?

„Kizökkent az idő; - ó kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.”

(Shakespeare: Hamlet IV. felvonás 7. szín, ford. Arany János)

A Hamletet sokan minden idők legnagyobb tragédiájának tartják, az egyik legtöbbet játszott darabja, amelynek értelmezése könyvtárnyi irodalmat szült. Az egyik leglényegesebb pontja, amikor a főhősben megtörténik a belső változás, amely cselekvésre sarkallja. A halál témája kulcsszerepet tölt be ebben az átalakulásban. Honnan merített inspirációt a Sírásó jelenethez?

Michel de Montaigne francia filozófus művei Londonba is eljutottak. Egyik esszéje a halálról szól, ebből ered híres gondolata: „Filozofálni nem más, mint megtanulni a halált” – egy olyan Cicero-passzust gondolt tovább, amelyben a római filozófus Szókratészt idézi. Az ő gondolatmenetük rezeg tovább Hamlet lelkében.

„Tapot se; dacolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi
sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most
történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik;
s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá
lenni; addig van.”

(Shakespeare: Hamlet V. felvonás 2. szín, ford. Arany János)

Művei mögött a reneszánsz összetett emberképe áll, amely visszatérve Platón tanításaihoz, a halhatatlan szellemi értékeket, az erények fontosságát hangsúlyozta. Ezeket gyakorolva érhetjük el a boldogságot a lélek megtisztulása révén. Mi adhat erőt, hogy minden körülmények között a bennünk lévő legméltóbbat válasszuk?

Marsilio Ficino és Giordano Bruno eszméihez híven úgy gondolom, hogy a szerelem és a szépség vezetheti az embert a szellemi fejlődés útján. Ezért is foglalkoztam annyit ezzel a témával, mindenféle megközelítésben.

Vannak vígjátékai, ahol a szereplők megpróbálnak ellenállni Ámor nyilainak…

Igen, mint például Benedetto (Sok hűhó semmiért): „- Be furcsa, hogy az ember látja, milyen kacagnivaló bolond más, mikor szerelmes, mégis egyszer aztán kikacagtatja saját magát is, amikor szerelembe esik ő is. (...) Megesküdni ugyan nem mernék rá, hogy a szerelem osztrigává nem bűbájol engem is, de arra aztán megesküszöm, hogy amíg osztrigává nem változtam, ilyen bolond nem leszek.” (Shakespeare: Sok hűhó semmiért II. felvonás 3. szín, ford. Mészöly Dezső) Persze, végül ő sem állhat ellen Vénusz hatalmának, és a házasok tisztes sorába lép.

Örökérvényűen ábrázolta a szerelem tragikus oldalát is. Mi a Rómeó és Júlia legfontosabb üzenete?

Hogy az igaz szerelem, amely „mély és beláthatatlan, mint a tenger”, túlmutat a múló földi léten. Platón a Lakomában ír Diotima lépcsőjéről, amely a földi Vénusztól az égiig, a testi szépség iránti vonzalomtól egészen az isteni Jó iránti legmagasztosabb odaadásig vezet. A reneszánsz mesterek szerint ez a szint megtanulható, és a tanulás módja a bölcsesség szeretete: a filozófia.

Az üzenet része, hogy akik úgy szeretik egymást, mint Rómeó és Júlia, már a halhatatlan, égi szerelmet érintik. Ezt kerestem én is:

„CXVI

Nem igaz: - hű lelkek násza nem ismer
Akadályt! Szerelem a szerelem,
Amely hőfokot más hőfok szerint nyer
Vagy ár-apályt játszik készségesen?

Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
Minden vándor hajók csillaga ő,
Magasságát mérhetik, erejét nem.

A szerelem nem az Idő bolondja,
Bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,
Szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
Ítéletnapig szilárdan kitart.

Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
Sose írtam s szív sose szeretett.”

Köszönöm szépen a költői és elgondolkodtató válaszokat. Végezetül mit üzenne számunkra az évkezdéshez?

„A történet mindenki életében
Az elmúlt időt alakítja újra.
Ezt megfigyelve megjósolhatod
Körülbelül a dolgok fő irányát,
Mely még nincs is, de már csíráiban
És gyönge kezdetében zárva él.
Ilyesmiből lesz az idő gyümölcse.”

(Shakespeare: IV. Henrik 2. rész III. felvonás 1. szín)

Szabados Éva

Forrás: mek.oszk.hu, mek.oszk.hu_2, doktori.btk.elte.hu, ujakropolisz.hu, citatum.hu

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: "bár lett volna szívem mindenemet néked adnom..." – Poétikus találkozás Rabindranáth Tagoréval
2. rész: "Újrafonjuk szent kötésed…" – Friedrich Schillerrel a reményről