Január elöl jár…

Január, az évkezdet, az évszázadok alatt az „újrakezdés” jelképévé vált. A sétálóutcán fázósan a kabátjukba burkolózott járókelőkön végignézve azonban kevésbé lehet ez az érzésünk, és ez nem véletlen. Kevés a fény, kevés az energia… Hogy kedvezhetne ez a megújulásnak? Az ókori Rómában még március jelentette az év kezdetét. Nem véletlenül!
A kizöldellő természet sokkal inkább jelenti egy gazdálkodó, természetközeli nép számára a kezdetet. Az ókori embernek mondhatni természetes volt a természethez igazodni. A rómaiaknál március (Mars, a háború istenéről elnevezve) volt az év első hónapja. Április a latin aperio, vagyis „kinyit” szóból (utal a tavaszra) származik, május pedig Maia, a termékenység istennője nevet viseli, amelyek épp a természettel való harmonizálásra utalnak. A római naptár egyébként 10 hónapot (304 nap) tartalmazott, 61 nap pedig a telet jelölte. Ezt csak később osztották fel még két hónapra, januárra és februárra, és hogy ez éppen az évkezdő március elé került, annak adminisztratív oka volt. Kr. e. 153-tól január 1-jén iktatták be a konzulokat, vagyis még a tavaszi hadviselési időszak előtt. Ezzel tulajdonképpen január vált az év első hónapjává.
Elnevezését Janus (Ianus, régiesen Januárius), a kapuk, átjárók, kezdetek és végződések, az idő és a béke istene nevéből kapta. Ianus a kétarcú isten, aki egyszerre lát a múltba és a jövőbe, ennél fogva tökéletes szimbóluma az újév kezdetének, nem véletlen tapadt hozzá a múlt évi számvetés, összegzés, az újévi fogadalmak szokása. Sokan persze nem azonosulnak ezzel, nem fektetnek a „megújításba” ennyi energiát, de jól van ez így is. Elég, ha tavaszra megérik és letisztul, mit is kell elengednünk, min kell változtatnunk, hogy tiszta lélekkel és teljes energiával adhassuk át magunkat a tavasznak, amely már valóban az „új élet” hozója. Lehet, hogy a rómaiaknak igazuk volt, és március sokkal inkább lehetne az új év kezdete, jelképe?
A népi kalendáriumunk januárt Boldogasszony vagy Nagyboldogasszony havaként említi. A Nagyboldogasszony elnevezés magyar sajátosság: Szűz Mária Boldogasszony elnevezéséből ered, Horpácsi Illés nyelvész szerint „Nagyboldogasszony ünnepének titkában teljesedett ki az Istenanya nagysága: az ég és föld mennybe fölvett királynője lett”. A 18. században a magyar nyelvújítók elveiknek megfelelően próbáltak új nevet adni, így született meg a „zúzoros” elnevezés.
SzaSzi
Fotó: Canva
Forrás: wikipedia, eltevedtidoszamitas.hu

