Részenként egy-egy helyben készített szecessziós kötet tárja fel homályba merült nyomdászának, könyvkötőjének gyakran meghökkentő szakmai (együtt)működését, csaknem teljesen elfeledett szerzőjének tevékenységét, és a mindannyiuk együttes munkájával teremtett mű tartalmi és esztétikai értékeit. Kéthetente jelentkezünk újabb részekkel.

Az országonként változó elnevezésű szecesszió a 19. század második felében jelent meg, és nagyjából az 1920-as évekig tartott. Az új művészeti mozgalom célja az elavultnak tartott művészettől való elszakadás, és helyette egy lendületes, életteli, új stílus megalkotása volt. Sajátos kifejezőeszköze a növényi ornamentika, mely az épített örökségben a legszembetűnőbb. Az egyedülálló korszak illusztrálására szolgáló, javarészt ritkaságszámba menő kiadványok és a róluk készített képanyagok mind a szerző gyűjteményéből származnak. Valamennyi bemutatott kötet és kötés garantáltan vidéki mesteremberek keze munkája.

1. rész: Győr

Stílszerűen egy győri kiadvánnyal indítjuk ezt a rendhagyó helytörténeti sorozatot. Századvégi összeírás tanúsága szerint 1895-ben a történelemi Magyarországon – Horvátországot és Fiumét leszámítva – 218 vidéki nyomdahelyen összesen 440 kisebb-nagyobb nyomda működött. A jeles nyomdahelyek sorában találjuk Győrt is.

A „vizek városa” 18. századi nyomdahely. A névadó vármegyeszékhely első officináját Streibig József Antal állította föl 1727-ben. A városban szó szerint sokáig egyedülálló családi vállalkozás tevékenysége átnyúlt a következő évszázadra is, melynek során további, mintegy tucatnyi nyomda létesült. 1895-ben négy nyomda jutott a város közel 23 ezer lakosára. Ezek közé tartozott Nitsmann József könyvnyomdája is, mely 1893-ban kezdte meg több mint négy évtizeden át tartó működését. A sokrétű vállalkozás papír nagykereskedelmet és könyvkötészetet is magában foglalt. Itt jelent meg 1897-ben Thewrewk István Neveld önmagadat! című munkája „szünidei olvasmányul a tanulóifjúságnak”.

A kartonált, tűzött, műnyomópapírra nyomott füzet összesen 18 számozott oldalt tartalmaz. Csak az egyúttal címlapul is szolgáló kartonkötés díszített – minden ékítés ezen a központi helyen koncentrálódik. A száras, leveles, bimbós külső keretet rovátkolt, vastag szegélyű belső keret osztja három részre. Fölül vizes és fás természet közeli táj látható a háttérben felsejlő város templomtornyával és más épületek sziluettjével. Az alsó metszet kifejezetten vízi élőhelyet mutat tündérrózsákkal, fecskékkel, nádassal, bokrokkal és ugyancsak a háttérben megbújó emberi jelenléttel, kikötött, üres csónakkal.

A belső nagy teret a szerző, a mű címe és alcíme csupa talpas nagybetűvel szedve tölti ki – változatos betűméretben. A belső négy sarkot egy-egy háromszög alakban elhelyezkedő, négy külső levéllel szegélyezett, nyolcszirmú virágdíszítés tölti ki. Az összkép a téglalapos elrendezés ellenére sem kelt szögletes benyomást.

A szerző, ponori Thewrewk István (1863–1931) író és hírlapíró, akit pont a kiadvány megjelenésének évében „tollnoknak” neveztek ki a helyi tankerületi főigazgatósághoz. Később betegsége miatt nemcsak az írnoki hivatalról, hanem az írásról is kénytelen volt lemondani.

Kis Krisztián Bálint

Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2022/1. számából – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.