Kaizen: Az apró lépésekben végrehajtott jobbítás filozófiája

„Az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik.” (Lao Ce)

A kaizen összetett japán szó, két kandzsiból áll, amelyek jelentése: változtatás (kai) a jó (zen) irányába. A dolgok kis lépésekben történő fokozatos jobbítását jelenti. A gyors és intenzív változtatás helyett egy olyan „szelíden kanyargó” utat ajánl, amely úgy segít fejlődni, hogy szinte meg sem érezzük az emelkedőt.

Bár rendszerszinten először az USA-ban alkalmazták, méghozzá nagyon jó eredménnyel, de a módszer filozófiai gyökerei Keletről erednek. Japánban a háború után erősödött meg ismét, amikor szükség volt a lerombolt ország újjáépítésére. Miután az elv a kialakulóban lévő új üzleti kultúra egyik alapillérévé vált, a japán ipar nem sokkal később a világ élvonalába került.

Miért működik a kaizen?

Elsőre minden változás ijesztő lehet, még a pozitívak is. A változástól való félelem mélyen gyökerezik az emberi agyban, és amikor a félelem úrrá lesz rajtunk, gátolja a kreativitásunkat, változás iránti elköteleződésünket, így végső soron a sikerünket.

Bár mára részben cáfolták az agy hármas felépítésére vonatkozó elméleteket, de az, hogy egy kihívásra különböző szinteken reagálhatunk, az tény. Az „üss vagy fuss” helyett mondhatunk ösztönös reakciót, de ami biztos, hogy egy részünk mindenképpen szeretné elkerülni a veszélyesnek tűnő változásokat.

A kaizen módszerével viszont kicselezhetjük az agyunk változástól való félelmeit oly módon, hogy a célhoz vezető utat egészen apró lépésekre bontjuk. Mivel így a feladat könnyen teljesíthető, nem vált ki semmilyen ellenállást, és nincs is mit elrontani rajta. A kis lépések által kiváltott sikerélmény pedig lelkesedést és kreativitást ébreszt, miközben megszünteti a kezdeti ellenérzéseket. Végső soron a kitartóan végzett apró tettek révén olyan új kapcsolatok alakulnak ki az idegsejtek között, amelyek hatására az agy immár örömét leli a változás folyamatában, és így egyre gyorsabban haladhatunk a célunk felé.

De mi van, ha mégis elakadunk valahol, ha valami nem sikerül?

Érdemes tudatosítanunk a belső negatív kérdéseinket, amelyekkel mérgezzük magunkat. Például: Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Hogy lehettem ilyen lúzer? Miért nem tudok olyan lenni, mint XY?

Ezek a kérdések csak elpazarolják az intellektuális energiáinkat, és objektív kép helyett egyre inkább lehúzzák az önbecsülésünket. A kaizen módszere ennek orvoslására azt ajánlja, hogy mindennap írjunk fel magunknak egyetlen dolgot, amivel meg vagyunk elégedve önmagunkkal kapcsolatban. Ez az aprónak tűnő változtatás egy hónapon belül segíthet jobb fényben látni saját magunkat és a fejlődési utunkat.

Természetesen időről időre szembe kell néznünk kudarcainkkal is. De nem mindegy, hogyan tesszük. Ehhez ad fogódzókat a következő japán módszer és életfilozófia.

Wabi-sabi: a belső béke művészete

A különleges japán esztétika egyik alapfogalma a zenben gyökerező wabi-sabi, amelynek középpontjában a mulandóság és a tökéletlenség elfogadása áll, de nagyon fontos, hogy az elfogadás nem jelent passzivitást, hanem az út része.

Richard Powell szerint „a wabi-sabi három egyszerű valóság elismerésével táplál mindent, ami hiteles: semmi sem tart örökké, semmi sincs befejezve, és semmi sem tökéletes”.

A kudarckezeléshez nagyon jó alapokat kaphatunk az évezredes bölcsességből. Az egyik fontos jó tanács, hogy a kudarcból azok tudnak továbblépni nagyobb célok felé, akik belátják, hogy az a fontos, ami ezután történik. Valójában a növekedés az, ami számít.

De a kudarc nagyon tud fájni. Hogyan tudjuk mégis átértékelni?

„Hat stresszmentes lépés, hogy tanuljunk a kudarcokból:

1. Igazság – Tárgyilagosan ismerjük be a történések tényeit.
2. Alázatosság (Szerénység) – Tisztázzuk magunkban, kit okoltunk értük, és mi magunk milyen szerepet játszottunk bennük.
3. Egyszerűség – Ássunk a mélyére, mi a legfontosabb, amit a helyzetből tanultunk.
4. Átmenetiség – Határozzuk meg, mit veszítettünk, mit nyertünk és mi változott meg bennünk.
5. Tökéletlenség – Ismerjük el, milyen tökéletlenséget kell megbocsátanunk vagy épp elfogadnunk – magunkban vagy másokban – , hogy továbbléphessünk.
6. Befejezetlenség – Ismerjük fel, hogy ez még nem a történet vége. Döntsük el, hogy mi lesz a következő lépésünk.”

(Beth Kempton: Wabi sabi – Útmutató a belső békéhez)

Ezek a lépések segíthetnek abban, hogy minél teljesebben legyünk jelen az adott pillanatban, hiszen így tudjuk kihozni belőle a legtöbbet. Épp ez a wabi-sabi egyik legfontosabb tanítása: fogadjuk el azt, ami elmúlt, és koncentráljunk a jelenünkre. Az életünk most zajlik, és minden egyes nap a hátralévő életünk kezdete.

Ez kiemelten igaz az új esztendő első napjaira, hiszen az itt meghozott elhatározások egész évünkre hatással lehetnek.

Szabados Éva
Fotó: Canva

Forrás: Robert Mauer: Kaizen – Változz félelem nélkül!, Beth Kempton Wabi sabi – Útmutató a belső békéhez