Az Audi-, a Kardirex-, a Carmen- és a Taps-díj mellett két ízben kapta meg országos szinten az évad táncosa elismerést, mindennek csúcsa pedig a táncművészet egyik legnagyobb címe, a 2016-os Harangozó-díj. A közelmúltban aztán új kihívásnak kellett megfelelnie: együtt, egy darabban, egy színpadon léphetett fel kilencéves kislányával, Nagy Panka Lucával.

Kétszer szakította meg rendkívül eredményes pályafutását. Előtérbe került a család?

Pontosan, de a december 20-án született Panka után csak egy évet hagytam ki, szüleim hathatós segítségének köszönhetően hamar felvehettem újra a hivatásom hullámhosszát – emlékezik a nyolc év előtti történésekre Gyurmánczi Diána. − Nem volt könnyű, a Passage című darab főszerepét bízta rám a koreográfus Velekei László, és a kollégák a mai napig emlegetik, hogy az a produkció mennyire nehéz volt – elsősorban fizikálisan – mindenki számára. A most hároméves Ádám születéséig folyamatosan táncoltam, egymást követték az új darabok és szerepek, még a turnékra is elutazhattam a társulattal, Dubaiban már kismamaként léptem fel. Viszont Ádám világra jötte után kihasználtam a lehetőséget, három évet töltöttem el otthon, az időmet főleg a családnak, a két gyermekemnek szentelve.

Mikor jött el a második visszatérés ideje?

Ez év tavaszán először a férjemmel beszéltem meg, majd következett a társulattal egyeztetés, amelyben kiderült, hogy augusztusban kell kezdenem a nemrégen bemutatott Nosferatu című darab próbáival. Voltunk többen is újak és régi újak, akikkel együtt kellett felvennünk a többiek ritmusát. A próbafolyamat alatt Velekei László igazgató, koreográfus mesélte el a gyermekszereplők bevonását is az előadásokba, de akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy ez az én kislányomat is érinti majd. Panka ugyanis két évig még két tannyelvű iskolába járt, viszont nagyon szeretett volna a hobbiszint feletti táncos képzésben részesülni, ezért át is írattuk a táncművészetibe. Így vált lehetővé, hogy részt vehetett a darab gyermekszereplő válogatásán, ahol amúgy több előadásra is válogattak, például A skarlát betűre, a januárban felújításra kerülő ismert produkció gyerek főszereplőjére is megbízást kapott.

Hogyan alakult az együttes munka?

Ismerve önálló gondolkodását, kicsit tartottam tőle, viszont a próbákon minden instrukciót és kérést, akár tőlem, akár az asszisztensektől kapta, azonnal elfogadott és teljesített. Lassan kétszámjegyű az együttes színpadi szereplésünk, és az a tapasztalatom, hogy jól érzi magát mind a színházban, mind pedig a színpadi szereplés közben. Hamar megtanulta a színpadtechnikai kifejezéseket is, erre egy példa, tudja a műszaktól, hogy a függönyt mi felezőnek hívjuk…

Miként látja a jövőbeni lehetőségeket?

Jelenleg sokat van színpadon Panka, az iskola karácsonyi darabjában is táncolt, és hamarosan kezdődnek A skarlát betű próbái. Ami engem illet, jelenleg egy duettet próbálok egy új kollégámmal, aki Brazíliából jött az együtteshez. A kultúra napja alkalmából lépünk fel majd Budapesten, egyébként pont aznap ünnepelem a születésnapomat is. A hivatásom és a tánc iránti szerelmem semmit sem csökkent az elmúlt években, ameddig a testem bírja a megterhelést, továbbra is a társulat rendelkezésére állok.

Panka táncos jövője a jelenben mennyire látható?

Jó tudni, hogy jól érzi magát az új iskolában, jó döntésnek bizonyult a váltás. Nagyon hálásak vagyunk Stanyó Edina tanárnőnek és Szánta-Kiss Hajnalka balett mesternőnek, hogy átsegítették a kezdeti nehézségeken. A kislányom maga választotta ezt a művészeti ágat, örömét leli benne. Most elindult egy úton, amelynek kimenetele természetesen a jövő zenéje, de a kezdet mindenesetre biztató.

De mit szól mindehhez az anyuka mellett eddig csendesen üldögélő ifjú táncosnő?

Nagyon megnyugtat, hogy anyával együtt táncolhatok, apukám pedig minden előadáson drukkol nekünk – mondja szerény, de határozott mosollyal. – Nagyon szeretek színpadon lenni, és azt is remélem, hogy lesz még másik olyan előadás, amelyben együtt szerepelhetek anyával. Az is jó, hogy a szereplőtársaim haját én csinálhatom, szeretnék is majd sokára fodrász lenni. Persze, a balett mellett…

Mohay Gábor
Fotók: Gyurmánczi Diána