A második világháború befejezéséig a Hungária Éttermet Kuster Emil vezette. A háború után a kávéházi részleg már 1945 májusában üzemelt, melynek átalakítása után indult meg az egykori híres vendéglátóhelyen az éttermi szolgáltatás. A Hungária 1946 augusztusában minden szombaton és vasárnap, jazz band zenére, táncos szórakoztató estéket kínált. Azon év decemberében neves színészek által előadott műsorral kápráztatták el a győri közönséget. A Petrik Béla és Szántó György vezette étterem nagy kerthelyiséggel rendelkezett, ahol népzene mellett szalon és tánczenét is játszottak.

Az államosítás után az étterem nevét Szabadságra változtatták, amit a győri lakosság nem igazán tudott elfogadni. 1954-ben a konyha vezetője Sturm Imre, az egykori Kertész vendéglő tulajdonosa volt. Abban az évben felújították az éttermet, vezetője 1955 januárjában Unger Károly lett, az egykori Híd utcai vendéglő, az „Ungeráj” tulajdonosa. 1957-ben tatarozták a Szabadság éttermet, amely 9 évig üzemelt még az egykori Limbeck család Baross út 23. szám alatt alapított Hungária kávéház régi épületében. 1959-ben az étterem Baross utca felé eső termét bisztrónak alakították át.

1964-ben bezárt az étterem, a személyzetet a Kioszkba irányították. Elrendelték az épület lebontását, amelyet csak 1966-ban kezdtek meg. A vendéglátóhelyet a Bajcsy-Zsilinszky Endre u., Czuczor Gergely u. és a Baross út határolta területen, Horváth Andor és Cserhalmi József, a Győri Tervező Vállalat építészmérnökeinek tervei alapján építették újra. A Bajcsy-Zsilinszky Endre u. és az Arany János utca közti szakaszon a Baross út házait lebontották, helyükre ABC-áruházat, egy árkádos épületet, az emeleten pedig egy sportcikket árusító üzletet terveztek. Az árkádok alatt, a földszinten kapott helyett az étterem új berendezése, 300 fő befogadására alakították ki.

1969 decemberében a Szabadság étteremből ismét Hungária lett, amely így visszakapta az 1949-ben elvett nevét. A felújított vendéglátóhelyen a hallt a mennyezetig fehér, vörös és kék márvány borította, onnan három fehér márványlépcsőn jutottak a vendégek az étterembe. A belső, nyílt udvaron örökzöld növények kaptak helyet, nyáron pedig szép vízmedence és különleges növények díszítették a teret.

Az egyik oldalon a hagyományos vendéglői asztalokat, a másikon hat−nyolc személyt befogadó boxokat helyeztek el. Különleges világítást is kapott az étterem: nem a mennyezetről, hanem az oldalfalakról kapott úgynevezett súrolt fényt. A fűtést meleg levegő befújásával, a szellőzést pedig elszívással oldották meg. Fehér, halványsárga és zöld damaszt abroszokkal terítettek meg. A poharakat, valamint az étkészleteket egyedi módon, csak az étterem részére készítették. A konyhát a lehető legkorszerűbben rendezték be. A személyzet részére nemcsak öltöző, hanem hideg és meleg vizes zuhanyzó is rendelkezésre állt.

Az étlap is újszerű volt, az ételek között szerepeltek belsőségek, szárnyasok, sertéshúsok, borjúhúsok, marhahúsok és tálkülönlegességek. Másodosztályú árakkal osztályon felüli kiszolgálást szerettek volna megvalósítani. Az étterem vezetője Kollár László, helyettese Horváth Miklós volt. A szakemberek mintegy 70 főnyi személyzettel dolgoztak együtt.

Az 1969. év szilveszter estéjén megnyitó étterem műsorának fő attrakciója Sárköziné Csala Judit dalénekes fellépése volt. A híres népzenész, Sárközi Béla felesége ezt követően szerződést kötött az étteremmel, és rendszeresen fellépett.

1989-ben, a rendszerváltozás hajnalán a Bábolna−McDonald’s étterme vette birtokba az épület Hungáriához tartozó termeit.

A folyóirat és a képeslap a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Kisalföld 1969. december 31-i lapszáma megtekinthető a könyvtárban, a Győr – Baross út képeslap pedig megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom:
Kisalföld, 14. évf., 297. sz. (1969. december 22.) p. 6. 
Torma Attila: Régi győri szállodák, vendéglők, kávéházak: II. kötet: 1945-től a rendszerváltásig. Győr, 2024. p. 51-53.
Kisalföld, 1969. december 31. (14. évf., 302. sz. p. 8.)