Rejts el egy manót a polcon

A tréfás szokás körülbelül 20 évvel ezelőtt vált karácsonyi hagyománnyá az amerikai családoknál, de mára nálunk is népszerű lett. Az alapötlet egy gyerekmeséből ered, amelyben a Mikulás manói vigyáznak a gyerekekre, és beszámolnak neki az aznapi jó és rossz cselekedeteikről.

A népszerű tradíció abból áll, hogy a manó minden reggel új helyen rejtőzik el a házban, a gyerekek pedig megpróbálják megtalálni. Bizony az is előfordulhat, hogy éppen valami mókás csínyen kapják rajta, ettől aztán még izgalmasabb a játék. Van, amelyik manó gumikacsákat etet a fürdőkádban, vagy elcsen valamit, de hozhat valami kis meglepetést is a gyerekeknek. A kis lénynek állítólag mágikus ereje van, ami abból fakad, hogy a gyerekek örökbe fogadják és szeretik őt. Egy fontos szabályt viszont be kell tartani: nem szabad megérinteni a manót, különben elveszítheti a varázserejét, és nem tud kapcsolatot tartani a Mikulással. Ha mégis megtörténik a dolog, egy kis „varázsporral” (pl. némi fahéjjal) azért helyrehozható.

Egyébként több európai országban, például Izlandon is van kultusza a manóknak. Az eredeti történet szerint tizenhárman voltak, akik rendszeresen megtréfálták az embereket, sütit és ezt-azt elloptak, de amióta a Télapó ráncba szedte őket, szorgalmasan készítik a karácsonyi ajándékokat a gyerekeknek.

Jegesmedve-ugrás

Egy kis úszás a jéghideg vízben karácsony reggelén nálunk nem éppen szokványos hagyomány, de Brightonban, Angliában minden évben több száz ember úszik az ünnep alkalmából fürdőruhában és Mikulás-sapkában. Sőt, London Serpentine-tavában, Sandycove-ban és Dublinban is találkozhatunk ilyesmi látvánnyal.

De Finnországban sem lenne teljes a szenteste a karácsonyi szauna megtisztító rituáléja nélkül, amelyet a hóban hempergés vagy a jeges tavakba ugrás élénkítő élménye követ. Ez a tradíció a lelki és fizikai megtisztulást szimbolizálja a karácsony szent ünnepe előtt.

Egyél sült hernyókat

Kinek a sült pulyka, kinek a sonka, kinek pedig a sült hernyó tűnik étvágygerjesztőnek karácsonyi vacsorára. Ez utóbbi, számunkra valószínűleg kevésbé vonzó étket Dél-Afrikában készítik el a fenyőfa császárlepke pondrójából, amely különböző színekben pompázik, és állítólag egy kis extra szerencsét hoz az újévben mindazoknak, akik elfogyasztják.

Kötelező randi!

Japánban csak az utóbbi évtizedekben kezdték el szélesebb körben ünnepelni a karácsonyt, hiszen a lakosságnak csupán körülbelül 1 százaléka keresztény.

Viszont nagyon sok a turista, és a kultúrában is lezajlott egyfajta globalizáció, főleg a fiatalok körében. Ez bájosan furcsa ünneplést eredményezett, dióhéjban összefoglalva a japán karácsony a Valentin-naphoz hasonlít a legjobban. A szenteste ugyanis náluk leginkább a randiról szól, modern japán nyelven: deeto (az angol date szóból). Aki nincsen deeton december 24-én, az valószínűleg egyedül tölti a következő évet, de lehet, hogy egész hátralévő életét is.

Emiatt aztán az ünnepet megelőző utolsó napokban hemzsegnek a japán és nemzetközi közösségi portálok a kétségbeesett posztoktól, mindenki partnert keres szentestére valamilyen programra, amire pont van két jegye. Úgyhogy a „felkelő nap országában” karácsonykor kötelező a randi!

Karácsonyi tengerparti grillezés

Ausztráliában a karácsony nyárra esik, ami a tengerparti grillezések kellemes hagyományához vezetett, ahol a családok a strandon gyűlnek össze, hogy szabadtéri lakomákkal, szörfözéssel és strandjátékokkal ünnepeljenek a meleg decemberi napsütésben. Míg a rokonság vígan lakomázik, garnélát, bárányt és friss salátát eszik, addig a szörfversenyeken a mikulásruhába öltözött résztvevők hasítják a hullámokat.

Hátborzongató látogatók

A világ egyik legnyugtalanítóbb karácsonyi hagyományában, Lettországban, a barátok és családtagok félelmetes maszkokba és jelmezekbe öltöznek, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, és házról házra járva énekelnek, táncolnak, valamint csínytevéseket eszelnek ki, a háziak pedig étellel, itallal és ajándékokkal igyekeznek a kedvükben járni.

A legbékésebb hagyomány

Minden évben karácsony estéjén, délben Finnországban, Turkuban felolvassák a „Karácsonyi béke nyilatkozatát”, amely jelzi az ünnepi időszak kezdetét és a 20 napig tartó békét. Ez a hagyomány egészen a 13. századig nyúlik vissza. 1886 óta a nyilatkozatot a Brinkkala-kúria erkélyéről olvassák fel, és manapság az országos televízió és rádió is közvetíti. A jelenlegi szöveg 1903-ból származik, és mindenkinek boldog karácsonyt kíván, zaj és feltűnő viselkedés nélkül.

Az egykori finn főváros karácsonyi békeközvetítése az egyik legrégebbi hagyomány, amely minden évben összehozza a finneket. Nagyon stabil státusszal rendelkezik, ereje pedig az állandóságában rejlik. Sokan a generációról generációra öröklődő tradíciót a karácsonyi szellemiség részének tekintik.

Szabados Éva
Fotó: Szabados Éva

Forrás: minted.com, kiwi.com, wikipédia.org