Mennyit kell még aludni karácsonyig? A türelmetlenkedő kérdést az adventi naptár képes izgalommal telt várakozássá változtatni. Talán ez a titka a népszerűségének, amely több mint száz évre tekint vissza. Valójában már a 19. században a német protestánsoknál szokás volt, hogy advent kezdetén a házuk ajtajára huszonnégy vonást rajzoltak krétával, melyekből a gyerekek minden nap letörölhettek egyet. A visszaszámlálás segítette a hangolódást, a várakozást. Források tanúsítják, hogy az első kézzel készített képes kalendáriumok is ekkoriban jelentek meg.

Egy 1851-ből származó gyerekkönyvben konkrét említés is található az adventi naptár használatára: „Este, amikor a kis Elisabeth lefekszik, az édesanyja mindig mesél neki egy kicsit a karácsony történetéről, valamint sok karácsonyi dalt tanulnak és énekelnek együtt. Minden este egy új kép kerül a tapétára, és a gyerekek tudják, hogy amikor mind a huszonnégy kép ott lóg a tapétán, akkor itt a karácsony.” Az Elise Averdieck gyermekkönyvéből származó történetet (Kinderleben II: Roland und Elisabeth vagyis Gyerekek élete II: Roland és Erzsébet, amely magyarul nem jelent meg) a német karácsonymúzeum (Weihnachtsmuseum) idézi.

Az első nyomtatott adventi naptár 1900-ban jelent meg Szent Miklós, a Mikulás címmel, majd röviddel ezután, 1902-ben a Karácsonyi óra gyerekeknek, amely elindította az adventi órák divatját. Mégis Gerhard Langot (1881–1974) szokás az „adventi naptár feltalálójának” tekinteni, aki 1904/1908-tól kezdődően müncheni kiadójában rendszeresen újabb és újabb játékos változatokat publikált jól ismert gyermekkönyv-illusztrátorok grafikai tervezésével. Ezek között voltak letéphető naptárak, figurákkal díszített, ajtóra akasztható és számos másfajta verzió is. Az első csokoládés adventi naptárat is ő adta ki 1926-ban, amelyhez a csokikat a Stollwerck biztosította. Gondolt a vakokra is, akiknek 1930-ban jelentetett meg naptárat.

Hihetetlen lelkesedése és kreativitása a gyermekkorából ered, amikor Gerhard, még kisfiúként, türelmetlenül nyaggatta édesanyját, hogy „De mikor lesz már karácsony?”, vagy „Hányat kell még aludni, amíg jön a Jézuska?”. A kisfiút nyilván nem hatotta meg a krétacsíkok letörölgetése, ezért – hogy jobban teljen a várakozás ideje – az édesanyja papírból készített neki egy kis naptárat, amelynek 24 ablaka jelezte, hogy hány nap van még karácsonyig. Az ablakokba egy-egy is cukorkát tűzött. Fogyott a cukorka, fogytak a napok, és Gerhard imádta a várakozást. Ezért felnőve, amikor vállalkozó lett, célul tűzte ki, hogy továbbfejlesztve a gyerekkori naptárat, igyekszik minél több türelmetlenkedő gyereknek örömöt szerezni advent idejére.

Az ablakos, édességet rejtő megoldás óriási ötlet volt. Az 1940-es években meghódította Amerikát. 1953-ban a Newsweek publikált egy fotót Dwight D. Eisenhower amerikai elnök unokáiról, akik a képen egy díszes adventi naptárat tartottak a kezükben. Az 1950-es évektől a csokoládéval töltött adventi naptárak is hódító útjukra indultak. Azt már csak csendesen jegyzem meg, hogy Gerhard Lang, a naptárak ötletgazdája ekkor már nem foglalkozott naptárgyártással, a papírhiány miatt ugyanis 1940-ben be kellett zárnia a nyomdáját.

Ma már általánossá vált a gyerekek körében az „ablaknyitogatás”, amelynek számos más számolható formája is akad, Gombóc Artúr után szabadon a zsákocskás, a dobozos, a fiókos, a zoknis… és sorolhatnám. Sőt a felnőttek is „nyitogathatnak”! A fogyókúrázóknak, diétázóknak a kedves idézetes javasolt!

Aki akarja, megtalálja a hozzáillőt, és szórakoztatóvá varázsolhatja az ünnepvárást.

SzaSzi
Fotók: Canva

Forrás: weihnachtsmuseum.de, wikipedia