A torony építésének története a 18. századig nyúlik vissza. 1786-ban Győr városa Székesfehérvárral szemben megnyert egy 60 ezer forintos pert. Az akkori vezetőség hosszú ideig törte a fejét, hogy mire költse ezt a hatalmas pénzösszeget, majd 1787-ben Börcsi Márton városbíró azt javasolta, vegyék meg az ikrényi birtokot. A Városi Tanács leszavazta ezt az indítványt, azzal az indoklással, hogy minek vegyen a város a megye területén földet.

A meghiúsult javaslat után nem sokkal tehetős győri polgárok Sopronba utaztak a vásárra, ahol eldőlt a 60 ezer forint sorsa. Ott ugyanis meglátták a szép várostornyot, meghallották a toronyőr trombitahangját, és ez teljesen elkápráztatta őket. A soproni torony híre hamarosan eljutott a városi hatósághoz is, akik nagy gyorsasággal egy ülést hívtak össze. 1787. május 22-én egyhangúlag megszavazták, hogy a 60 ezer forinton a Fehérvári bástyakapu fölé megépítik a tűztornyot, azonban úgy, hogy az magasabb és szebb legyen a soproninál. A torony tervezője Tollner építész volt, az építés előkészületei három évig tartottak, és öt év alatt készült el az építmény.

A hét méter magas nyílású Fehérvári-kapu fölé kétemeletes, hét ablaktengelyes épületet emeltek, úgy, hogy a torony ennek tetőzetétől szökött 56 méter magasságba. Az alsó építmény az idők során árvaházul szolgált, a toronyban pedig a tűzoltóság őrszobája kapott helyet.

Csaknem száz évvel később a Városi Tanács úgy gondolta, hogy már nincs szüksége a tűztoronyra, azzal érvelve, hogy megrokkant, életveszélyes és egy nagy vihar esetén 10−15 cm-es kilengést mutat. A közvélemény azonban nem engedte, hogy ilyen könnyen megszabaduljon a város az építménytől. A közgyűlés 1890-ben ült össze, hogy szavazzanak a tűztorony kérdésében: harminchárman a lebontás mellett, huszonnyolcan pedig a torony javítása mellett voksoltak. Akárcsak az építés, a lebontás is öt évig tartott. A munkálatok során kiderült, hogy mégsem volt olyan rossz állapotban az épület, mint ahogy ezt a Városi Tanács gondolta. Szilárd alapja még a csákányok ostromának is ellenállt, így végül kemény acél ékek beverése segítségével tudták csak szétbontani az építményt.

Pár nappal a tűztorony elbontása után, a belvárosban tréfás hangvételű nyomtatott cédulákat osztogattak a járókelőknek.

„Szétszórt porában sóhajt a torony:
Feltámadok tán mégis egykoron!
Végső kövem lám most viszi a tót,
S alapkövet is most kap egy utód…
Vigyázzatok oh, luteránusok,
A torony ellenségei itt ma sok,
Féltsétek azt a földindulástól,
Tűztől, víztől és minden más csapástól,
De legkivált – a Városi Tanácstól!”

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Hírlap 1894. december 20-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom:
Dunántúli Hírlap, 2. évf., 104. sz. (1894. december 20.) 5. o.
Győri Hírlap, 15. évf., 115. sz. (1894. december 20.) 4. o.
Kisalföld, 2. évf., 136. sz. (1957. június 13.) 3. o.

A kép Szávay Gyula Győr monográfia a város jelenkoráról című kötetéből származik (Győr, 1896. 122. o.)