A kávéházak a közművelődés közösségi terei lettek, egyesületek tartották itt rendezvényeiket, üléseiket. A helyi irodalmi élet központjaiként számos színvonalas prózai, zenei előadást szerveztek. A fiatalok, idősek számára sok új ismeretet nyújtó felolvasóestek éppen oly gyakoriak voltak, mint az illuzionisták és bűvészek előadásai. Tulajdonképpen a korábbi évtizedek vásári vurstlijai egy magasabbra emelt szellemi színvonalon „beköltöztek” a kávéházakba.

A társasági élethez hozzátartozott a játék, így a kávéházak különböző társasjáték lehetőségeket is kínáltak. Biliárdasztal és kártyaasztal éppen úgy a felszereléshez tartoztak, mint a nagyobb közösségek számára felállított társalkodóasztalok.

A legnagyobb újdonság azonban a vizuális élmény szolgáltatása volt: a mozi, vagy ahogy akkoriban nevezték, az élő vagy mozgó fényképek. Ezek a műsorok hihetetlenül gyorsan hódították meg a városi közönséget. Természetesen ezekben az években a mozi őse még nem tudott önálló időtöltéssé válni, kiegészítő szórakozásként azonban igen hasznosnak bizonyultak. Az ebben rejlő üzleti lehetőségeket jól megérezték a kávéházak tulajdonosai, akik az újdonságra nyitottan filmvetítésekkel szerették volna a vendégeket becsalogatni és megtartani, számukat bővíteni, ezért Győr város vezetőihez fordultak a filmvetítési jog megszerzéséért és a nyitvatartás meghosszabbításáért.

Kezdetben két kávéház tulajdonosa kapott engedélyt: Váradi Ármin a Fiume kávéházban, és Biringer Károly a Korona kávéházban (a képeslap bal oldalán, a sarkon).

Biringer Károly először 1904. december 15-én hirdette meg „mozielőadásait” a Győri Hírlapban, a műsor folytatásáról pedig az újság december 18-i számában értesülhettek az érdeklődők.

A következő években, bár elszaporodtak a kávéházakban a mozgó fényképek, a Korona kávéház képeinek tisztaságát egyik sem tudta felülmúlni. Biringer Károly a legerősebb vetítőgépeket szerezte be, és azokat tűzbiztosan szerelte fel. A képeket ízléssel válogatta össze, amit tanúsított a közönség pártfogása is: nem volt olyan nap, hogy kávéháza ne lett volna tele előkelő látogatókkal.

A mozi nemcsak a társas élet új formáját jelentette, hanem egyben eddig ismeretlen konfliktusok forrásává is vált. Minden vita a nyilvánosság előtt zajlott: hol azt tették szóvá, hogy egy hölgy hatalmas kalapja miatt alig láttak valamit az előadásból, hol pedig azt, hogy a felirat német nyelvű. Kifogásolták azt is, hogy a kávéház füstös helyiségébe a szülők magukkal vitték kisgyerekeiket. Nemsokára bevezették a korhatáros filmeket is.

A kávéházi mozik fénykora lassan kezdett leáldozni. A filmek egyre hosszabbak lettek, a város pedig kiváló lehetőséget látott bevételei növelésére, és folyamatosan emelte a mozit sújtó adókat. Ugyanakkor az is egyértelművé vált, hogy a modern nagyvárosok embere már nem lehet meg efféle szórakozás nélkül. Így pár év múlva, 1912-ben a Bisinger sétányon megnyílt Győr első állandó filmszínháza, az Apolló, és ezzel egyidejűleg megszűnt a kávéházak filmvetítési joga is.

A folyóiratok és a képeslap a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, a Győri Hírlap 1904. december 15-i lapszáma, valamint a Győri Hírlap 1904. december 18-i lapszáma, illetve a Győr − Royal szálló a Baross úttal képeslap megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
Torma Attila: Régi győri szállodák, vendéglők, kávéházak…
Szakál Gyula: Kávéházak, cukrászdák, mozik és vállalkozók. In: Győri Tanulmányok 25.: tudományos szemle
Győri Hírlap, 1904. december 15.
Győri Hírlap, 1904. december 18.