Az egykori Csanak településrész történetét, meghatározó eseményeit, jeles személyiségeit, az utcák kialakulását és névadását kronologikusan mutatja be a szerző. Ménfő a Német-római Császárság közép időszakától kezdődően is egy jegyzett terület volt (ménfői csata, 1044), Csanak és Ménfő 1934 előtt pedig még külön-külön településekként léteztek. A könyv minden Győrhöz, illetve a térséghez kapcsolódó eseményt – akár a török kort, akár a betelepítést tekintve – nagyon gazdag név, forrás és eseményeket felölelő, elemző részletekkel szolgál. Sok név szerepel a kötetben: a névmutató segít abban, hogy megtudjuk, milyen hangzású, hogy esetleg németes vagy mennyire magyaros nevű családok települtek le a városrészen. A betelepítésekről is részletesen beszámol a tanulmány. 1729-ben egy kedvező ajánlatot terjesztett elő a pannonhalmi főapát, aki – mint kegyúr – 3 évi adómentességet adott ki, erre érkeztek németek és magyarok is, a jobbágytelkek megteltek, művelve lettek, ennek köszönhetően pedig Csanak falu elindulhatott a fejlődés útján.

Németek és magyarok egymás mellett éltek az első időszakban, végül elnémetesedett a falu, de ehhez azért kellett 30-40 év. A falusiak felmentek a hegyre szőlőt művelni, amely így színmagyar lett. A templom és az iskola közös volt, emiatt számos esetben előfordult konfliktus a németek és magyarok között. 1840-ben kötelezővé tették a magyar nyelvet, amely nem igazán tetszett a csanaki németeknek. Ezzel kapcsolatosan az első kulcsember, akire kitértek a beszélgetésben, Bády Izidor plébános volt, aki felforgatta a csanaki közérzületet. 1863-ban érkezett a településre, és 22 évig élt itt. Azt a feladatot kapta a főapáttól, hogy Csanakot próbálja elmagyarosítani, a németeket valahogy állítsa be a sorba, amely nyilván nem volt könnyű. Hogyan zárult végül a nyelvi vita? A templom 1873-ban lett 100 éves, amelynek alkalmából a főapát hintó kíséretével érkezett a településre Kismegyer felől. A prédikációjában a következő hangzott el: „Nincs német, nincs magyar Isten, csak a szeretet Istene.” Ezt az időpontot tartják a nyelvviszály lezárulásának.

A német és osztrák hatásnak több megjelenési formája is akadt. Az egyik ilyen Ecker János, győri lokálpatrióta nevéhez fűződik, aki a Széchenyi tér sarkán lévő lakóházban élt, amely a győri társasági élet egyik színhelyének számított a 19. század első felében. A herzogenburgi főapátság főapátja a szőlőhegyen lévő Ecker-villa pincéjében rejtette el a Herzogenburgból kimenekített apátság kincseit a francia hadak elől. A következő jeles dátum 1934, amikor a három falu, Csanakhegy, Csanakfalu és Ménfő egyesült. A Csanakfalusiak vagyona nagyobb volt, egyik település sem akart egyesülni a másikkal, mindezt minisztériumi szinten döntötték el. 1970-ben Ménfőcsanak, Gyirmót és Győrszentiván csatlakozott Győrhöz, mivel ahhoz, hogy Győr megkapja a megyei jogú város címet, kellett legalább 100.000 lakos. (Csanak lélekszáma akkoriban nagyjából 6000, Szentiváné 7000, Gyirmóté 1500 volt.)

Ami a régebbi könyvekhez képest új területet jelent, az 1945-ös események krónikus és hadtörténeti leírások szerinti megjelenése. Nevezetesen a szovjet bevonulásról van szó: miként történt, hogyan jöttek be a csapatok Ménfőcsanakra. A kötet 1990-ig kíséri végig a városrész történetét. A Ménfőcsanaki adattár több anyaga is szerepel a könyvben, hivatkozva a Winkler Csaba által összeállított Győr-Ménfőcsanaki Adattár című kötetre. A könyv megjelenését a Szülőföldünk Honismereti Egyesület támogatása tette lehetővé, a kötetet Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát ajánlja, aki végigkísérte a szerző helytörténeti tevékenységét.

Kiss Kitti
Fotó: Tóth Fruzsina