Vaskor Gréta elsősorban útkeresőknek ajánlja könyvét, de pedagógusok, szülők és a segítő szakmában dolgozók is haszonnal forgathatják, hiszen a történetekhez közelebb kerülve erőt és mintát meríthetnek belőlük a gyerekek és a hozzájuk fordulók kíséréséhez, segítéséhez.

A saját történet fontossága

A mese sűrített, szimbolikus képeivel arra az örök történetre emlékeztet, amelynek ránk szabott verziója bennünk is ott él, s amelyről oly könnyen megfeledkezünk. Pedig dolgunk van vele, s ha elhanyagoljuk, el fogunk akadni, mert ismerete nélkül nem ismerhetjük meg önmagunkat sem. 

A Táltosmesék szerzőjétől megtudhattuk a jó hírt, hogy sosem késő elkezdeni, mert életünk végéig tudunk pontosítani, és mindig változtathatunk a nézőponton, ahonnan rálátunk életeseményeinkre. Tisztulhat a kép, ha egy részlet vagy egy szereplő valamiért homályba merült. A mesék és általában az irodalom sokat segíthet ebben a folyamatban, hogy belső történetünk teljesebbé és mélyebbé válhasson bennünk.

Vaskor Gréta a meseterápia működésének alapjáról is beszélt: sokkal többek vagyunk, mint, amit kognitívan meg tudunk érteni. Vannak tudatos és tudatelőttes részeink, és ott van a tudattalan hatalmas óceánja, amely rengeteg tapasztalatot és erőforrást őriz. Érdemes tehát keresni a kapcsolódást, de csak olyan eszközzel lehet hozzáférni mélységeinkhez, amely megmozdítja a benne lévő tartalmakat. A mese képes erre, mert tele van a minden ember számára megjárandó archetipikus képekkel, szimbólumokkal, s ezek be tudják tölteni a híd szerepét. 

A mese egy koherens narratíva, amelynek van egy belső rendezőelve, mesekezdő és mesezáró formulákkal, ismétlésekkel, fokozásokkal, ritmusokkal és nagyon tiszta szerepekkel, átlátható viszonyokkal. Ez adja az erejét. Mivel nem fejt ki minden részletet, van hely, ahová beléphetünk a saját élményünkkel, a saját történetünkkel.

Táltoskeresés

„A mesék nem úgy kezdődnek, hogy »Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ifjú, s volt neki egy táltosa...« – de még csak úgy sem, hogy az ifjú kitalálja, hogy szüksége lenne egy táltosra, s elindul megkeresni a nagyvilágban! Sokszor nem is tudja, hogy szüksége lenne erre az erőre ahhoz, hogy vállalt vagy kapott feladatát végrehajtsa.” (Vaskor Gréta: Táltosmesék - részlet)

A mesék rávilágítanak, hogy szükségünk van a táltosra, mert „egyedül nem megy”. Meseterápiás szempontból mikor érdemes táltosmesékkel dolgozni? Az ifjú- és felnőttkor küszöbén. De a késleltetett vagy kitolt kamaszkor esetén ugyanúgy, amikor csak nehezen vagy részlegesen történik meg a felnőtté válás. És minden felnőttkori életszakaszváltásnál is, elakadások, saját út, saját hely keresése esetén is.

Fontos kérdés, hogy hol kereshetjük a táltost. Ez életszakaszonként eltérő lehet, de legtöbbször nem egyszerű hozzáférni, nem vehetjük meg a boltban… Az élet és a lélek különböző helyein pihen, várva a „gazdát”, aki képes érte szolgálni, és aki tudja, hogyan lehet életre hívni – tűzzel-parázzsal táplálva. Az is lehet, hogy valahol mélyen, a családi rendszerben, a pince vagy a padlás egyik elfeledett zugában van elrejtve. Ha például megismerjük nagyapáink, dédanyáink történeteit, megküzdési módjait, nagy erőt meríthetünk belőlük saját próbatételeinkhez is.

A mesék egyetemes formában őrzik és közvetítik a tudást, tapasztalatot. Nagy Olga néprajzkutató szerint „a szent élni-akarás” mutatkozik meg bennük, és iránymutatók is, hiszen nem azt ábrázolják, ami van, hanem, ami lehetne. Megjelenítik egy adott életszakasz-feladat legjobb megküzdési módját, és azt is feltárják, hogy harcában a hőst az egész világ segíti. A mese tulajdonképpen egy tükör, egy történeti modell, amihez kapcsolódhatunk, amibe beléphetünk, mozoghatunk benne és nézőpontot válthatunk. 

Alapkérdés, hogyan válhat bennünk élővé a mese. Például úgy, ha élőszóval elmeséljük. Ilyenkor a mesemondóban és a hallgatóban is megjelennek a képek, érzetek, érzések, mindketten kapcsolódnak a történethez. Következő lépésben pedig a mese képei behívják a saját történetünket, ahol éppen most dolgunk van. Kiindulás lehet, ha ránézünk, hová vezet az az érzés, amit egy adott mesebeli helyzet kiváltott bennünk. Született-e bennünk valami irány, valami cél, ami felé haladni szeretnénk? Itt kezdhet el cselekvésbe fordulni a történet, amihez a mese segítő keretet nyújt.

A könyvbemutató interaktív részében az érdeklődők néhány szimbólumnyitogató gyakorlatot is kipróbálhattak. Többek között együtt gondolkodhattak, hogy mi születik bennük, ha felidézik egy kígyó képét. Elhangzott az átváltozás, a gyógyítás, a kísértés, a veszély, a félelem, az álnokság és a megújulás fogalma is. Vaskor Gréta a Vas Laci című mese részletével mutatta be, hogyan képes a kígyókirály a hős újjászületését segíteni. 

Minden mesebeli állat vagy jelképes motívum asszociációkat vált ki belőlünk, amelyek mögött érzések is felbukkannak. Ezek a varázsállatok egyszerre én-közeliek, de ugyanakkor egy nagyobb, transzcendens erőt is képviselnek. És ami nagyon fontos, az utunkat, a fejlődésünket tudják szolgálni, ha dolgozunk velük. Ehhez nyújt módszertani segítséget a Táltosmesék.

„MERT VAN ERŐ,
titokzatos, irányt adó
lélekerő
repít messze, messze,
fel a fellegekbe repít, soha nem látott helyekre,
találni dalolót,
aranymadarat,
gyógyítani életet…”
Vaskor Gréta

Vaskor Gréta Táltosmesék című kötete a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér állományában is elérhető.

Szabados Éva
Fotó: Márné Tóth Krisztina