A Farkasok utcája Árkossy István 2020 és 2024 között, a sajtó hasábjain, portálokon, kiállítási termekben, előadások közönsége előtt elhangzott, illetve nyilvánosság elé még nem került írásaiból válogat: a Hitel, a Magyar Napló, az Írott Szó Alapítvány, a Helikon, a Korunk, a Kriterion anyagaiból főként esszéket, recenziókat, elemzéseket, valamint kiemelkedő klasszikusok és kortársak pályaképekeit megörökítő sorokat olvashatunk az oldalakon. Ezek egy része – a szerző személyes kötődése folytán – az erdélyi képzőművészet világába enged betekintést az Utunk című folyóirat egykori szerkesztőjének szemével, több évtized távlatával. A kötet az írások műfaji jellegéből adódóan több fejezetre oszlik, illetve a lapokon esetenként, ahol a szövegkapcsolat igényli, fekete-fehér képi illusztrációk szerepelnek.

„Majd mindenkinek létezik a szíve tájékán egy ösvény, egy út, egy utca, de lehet sikátor vagy akár sugárút is, ami mára az emlékezés lélekzónáiban futó-kanyargó hajdani térszeletek egyfajta tükörképe; a kezdetben még csak vágyakkal és reményekkel, később már megpróbáltatásokkal, sikerekkel és bukásokkal is teleszórt világ mementójának birodalma” – mondja maga Árkossy István az életút és a lelki tájak metaforikus leírásaként, amely egyúttal a címadó kolozsvári Farkas utca, szülőhelye egykori jelentőségére is utal. – „Személyes színtónusú univerzum ez. Telistele van bolyongó filmkockákkal, egyre messzebbről pulzáló fényüket veszítő Napokkal, Hold udvarának sziklakertjében ábrándozásra sarkalló virágcsillagokkal, és a térben kószáló hely jószellemével, hisz az ugyanúgy öröklakos ott, miként mi magunk is voltunk, vagyunk, leszünk, még ha el is sodort a rendeltetés arról a bizonyos születési helyről...”

„A szülőföldről való kitaszítottság fájdalmából, hazátlanná lett magyarok viaskodásaiból, személyes dacból és a modern képzőművészet figurális és absztrakt formáiból felrakott templom: festményeinek, grafikáinak, könyvterveinek nagy épülete mindezek miatt is szervesíti magába erős tudatossággal a nemzeti és az egyetemes történeti időt” – írta dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész Árkossy István művészetéről 2023-ban, a Szervátiusz Jenő-díj neki ítélése kapcsán. − „A történelemtől gyakran ihletett művei sűrítetten tükrözik jellemének és elkötelezettségeinek alapvonásait. A nemzettudat, a nemzeti tradíciókból táplálkozás és a történeti igényű létfelmérés szintetikusan izzik át így sorsunkat értelmező festményein. Grafikusi és festőművészi munkássága mellett a hetvenes évek elejétől képzőművészeti elemzései nagyszabású művészettörténeti tanulmányokká nőttek, majd az irodalmi igényű esszé műfajában A lélegző vonal című kötetét eredményezve teljesedtek ki.”

A festőművész, grafikus, művészeti író Árkossy István 1943-ban született Kolozsváron. 1966-ban diplomázott a helyi Képzőművészeti Egyetem grafikai szakán, majd 1967-től két évtizeden keresztül a kolozsvári Utunk című irodalmi−művészeti hetilap művészeti szerkesztője volt. Az évek során folyamatosan jelentek meg rajzai a hazai lapokban és folyóiratokban, a világ- és a magyar irodalom jeles képviselői számára számos könyvborítót készített, sok kötetet illusztrált, erdélyi sajtókiadványok arculatát formálta. Az 1982-ben, szülővárosában megrendezett gyűjteményes kiállítása óta a festészet jelentős szerepet játszik munkásságában. 1987-ben családjával Budapestre költözött. Szabadfoglalkozású művészként számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön egyaránt.

Képzőművészeti és irodalmi munkásságát Munkácsy Mihály-, Arany János-, Szolnay Sándor- és Szervátiusz Jenő-díjjal, a Magyar Érdemrend lovag- és tisztikeresztjével, valamint Kriterion-koszorúval ismerték el. Tagja a Magyar Művészeti Akadémia köztestületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Írószövetségnek, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának és a Barabás Miklós Céhnek. 

Árkossy István Farkasok utcája című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnaplo.hu 1, magyarnaplo.hu 2, arkossy.com, szervatiusz.hu