Az eseményről a Kisalföld 2015. december 8-i számában olvashatunk (6. oldal):

A magyar színpad koronázatlan királynője, születési nevén Krippel Mária, 1850. február 24-én látta meg a napvilágot a Komárom megyei Ászáron, ahol szülei az Esterházy-kastélyban uradalmi cselédek voltak. Édesanyja mindenáron jobb életet szeretett volna biztosítani négy gyermekének, ezért a közeli nagyvárosba, Győrbe költöztek. Jászai Mari mindössze négyéves volt, mikor édesanyja meghalt, ezután ínségessé vált a gyerekkora. Mostohaanyja sem bánt vele jól, de vallási fanatizmusban szenvedő apja szinte mindenért szigorúan megbüntette és megverte a gyerekeit. Évtizedekkel később írt naplója szerint gyerekkorából csak arra emlékszik, hogy folyton éhes volt, és hogy őszintén irigyelte a cselédeket, akiket megaláztak ugyan, de nem kellett rettegniük a verésektől.

Tanulmányait az Orsolyita-rend szerzetesi iskolájában végezte. Tízéves korában Győrben pesztonka lett, tizenhat éves korában közelről megtapasztalta a háború testi-lelki gyötrelmeit a königgrätzi csatában. Az ott tanúsított helytállásáért elismerő oklevelet és pénzjutalmat is kapott, amely összeg lehetővé tette számára, hogy megszabaduljon a cselédsorstól, és színésznőnek álljon. Színpadon először Székesfehérváron lépett fel mint statiszta Hubai Gusztáv társulatánál.

1867-ben Bényei Istvánnal, majd Molnár György népszínházánál játszott Budán. 1869-ben a kolozsvári színházhoz szerződött. Ebben az évben ment feleségül Kassai Vidor komikushoz, akivel a győri Kamillus templomban tartották meg esküvőjüket, és akitől 1879-ben végül elvált. 1872-ben Laborfalvi Róza utódaként a Nemzeti Színház tagja lett, s egy évi megszakítással haláláig ott működött. 1901-től lett a színház örökös tagja.

A klasszikus tragédiák fenséges nőalakjainak tökéletes megtestesítője volt, európai viszonylatban is rendkívüli művészegyéniség. Az első világháború idején fizetésének nagy részét a fronton harcolókra költötte, a sebesültek számára kocsiszám vitte a kórházba az élelmet. A szenvedőkkel való sorsvállalásáért a világháborút követően vitézi rangot kapott, a hozzá adományozott kisbirtokkal együtt.

Ma már kevesen tudják, de Jászai Mari felejthetetlen színházi alakításain kívül sok mindennel foglalkozott: írt cikkeket, tanulmányokat, novellákat, verseket, és színdarabokat fordított. Írói munkásságáért 1909-ben a Petőfi Társaság tagjává választották, 1916-ban pedig neki ítélték oda a Kisfaludy Társaság Greguss-díját.

1926-ban súlyos tüdőgyulladást kapott, melyből már nem tudott meggyógyulni, és ez év október 5-én elhunyt 76 évesen. A Kerepesi úti temetőben vettek tőle végső búcsút, ravatalánál a magyar kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno mondott búcsúbeszédet.

A folyóiratok a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, a Kisalföld 2018. december 8-i lapszáma megtekinthető a könyvtárban.

Légrádi Szilvia
Fotó: Szilvási Krisztián

Felhasznált irodalom:
Ozogány Ernő: A nemzet virágai: A magyar történelem legérdekesebb asszonyai
Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla: Győri képeskönyv
Kisalföld, 2015. december 8.
Vasárnapi Újság, 1900. április 8.