A Babits utcai társasház erkélye mai télies állapotában is sejtetni engedi, hogy milyen pompás színkavalkád övezte nemrégiben az emeleti lakás bejárata körüli területet. És az erkélyen kívül a ház lakóival együtt alakított udvari díszítés is harmadszor érdemelt ki oklevelet. Minek köszönhető az újabb elismerés? – kérdeztük Szerediné Marikát, aki sportnyelven szólva egyéniben és csapatban már triplázott az idei virágosítási eredményekkel.

Semmi másnak, csakis a virágok szeretetének, és ez nem csak a pályázatokra érvényes – hangzott a szerény válasz. – Falusi, győrladaméri lány vagyok, otthon a szüleimnek is gyönyörű kertjük volt. Később Dunaszegen is sok szép növényt neveltünk, és erről én akkor sem akartam lemondani, amikor a három gyermekem közül a második 1974-es születése után ebbe a házba költöztünk. Megnyerő, kellemes a környezet, a közelben van a Szent Kamillus plébánia, a férjem öt év előtti halála óta a második otthonom. Annak idején sohasem jött haza a piacról egy szál virág nélkül, az első győri pályázatra még ő nevezett be, de az eredményhirdetésen már nem lehetett velem. Azóta én viszem neki a virágot az altemplomban lévő nyughelyére. A második pályázatot egy kedves ismerősöm indította, de a harmadikra, az ideire már magam adtam le a nevezést.

Elvégzett ezzel kapcsolatos iskolát, amely növelte a szakértelmét?

Soha, számomra a sok-sok éve ismétlődő gyakorlat bizonyult a legjobb oktatásnak. Imádtam nagyanyám muskátlis kiskertjét, a rengeteg, más-más színben pompázó rózsabokrát. Dunaszegen kertésztől hoztuk a nevelni való növényeket. A városi lakásba a vásárcsarnokból veszem a kiszemelt fajtákat, most a télieket, de már lassan lehet készülni a kikeletre. Mindez amúgy nem újdonság, a megyei lap már a kétezres évek elején felfigyelt a növényápolásban elért látványos eredményemre. Most is van egynyári virágom, van évelő is, tavasszal egymást követi a hóvirág, a gyöngyvirág, a liliomfélék, az orgona, meg a leanderek, melyekkel az idén kíséreljük meg először, hogy a szabadban hagyva is áttelelnek-e.

Teljesen betölti életét a virágokkal való foglalkozás?

Nem, mert nem csak a virágokat szeretem, hanem az embereket is, béke és szeretet vesz körül a házban és a családomban is. Harmincnyolc évig voltam szövőnő a Rábatext gyárban és az utódaiban, kétszer kaptam kiváló dolgozó kitüntetést, lassan több mint két évtizede, hogy nyugdíjasnak mondhatom magam. Nem vagyok egyedül, a ház lakóival tartom a kapcsolatot, öt gyönyörű unokám mellett ott van Emma, a kétéves dédunokám is. Az erkély kategória győzteseként kapott pénzjutalmat hol máshol, mint növényekkel, virágokkal foglalkozó áruházban vásárolhatom le, és ez olyan befektetés, amellyel jövőre akár a negyedik díjat is megpályázhatom…

Mohay Gábor
Fotó: Mohay Gábor