A szervezők segítségére volt a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alelnöke, Pethő Andrea, aki rendkívüli kedvességgel fogadta a győri könyvtáros „különítményt”, útravalóként finom házilag sütött pozsonyi kiflikkel járult hozzá a kirándulás sikeréhez. Ilyen kezdet után biztosra vettük – ködös hideg időjárás ide vagy oda –, hogy ez egy jó nap lesz! Első utunk a Pozsonyi Egyetemi Könyvtárba (Univerzitná knižnica v Bratislave) vezetett, ahol Zilizi Kristóf könyvtáros kolléga jó házigazdaként, lendületes előadással kalauzolta teremről teremre az érdeklődő közösséget. Lelkesen mesélt a könyvtár múltjáról, ha kellett, a digitális felületekről, nem volt olyan kérdés, amelyet megválaszolatlanul hagyott volna. Arra is mód nyílt, hogy az országgyűlés egykori épülete – amelyben ma olvasótermek vannak – erkélyére is kiléphettünk egy pár pillanatra, és a Liszt-kertbe (címlapképen) is kikukkanthattunk, ahonnan a ködbe burkolózó vár tornyainak sziluettje is elő-előtűnt.

Kilátás a nevezetes erkélyről

Természetesen nyitott szemmel és füllel jártuk végig a jeles történelmi múltú, de ma már modern könyvtári tereket. Lenyűgözött bennünket az üvegtetejű, csodálatos barokk belső udvar, amelyet háromszintes épület vesz körül. A Pozsonyi Egyetemi Könyvtár (UKB) Szlovákia legrégebbi és legnagyobb tudományos könyvtára, országos lefedettségű, univerzális, állami tudományos bibliotéka. 1919-ben alapították Comenius Egyetemi Könyvtár néven, de története ennél régebben gyökerezik. Már megalapítása évében megszerezte a Szlovákia területéről származó könyvek és folyóiratok kötelező példányának jogát. Akadémiai küldetésével párhuzamosan, 1954-ig nemzeti könyvtári funkciót is betöltött. Azóta független tudományos könyvtár, amely a nagyközönséget szolgálja. Megtartotta azonban az Egyetemi Könyvtár nevet, mert az kifejezi történetét, gyűjteményének széles profilját és felhasználói hátterét, ezen a néven vált ismertté külföldön is. A klasszikus könyvtárból fokozatosan modern könyvtárrá és információs intézménnyé alakult.

Modern – színes – vidám

A Pozsonyi Egyetemi Könyvtár jelentős mennyiségű muzeális értékű dokumentummal is rendelkezik, amelyeket a klarisszák egykori kolostorépületében, a Klarisszeumban őriznek. Dr. Mészáros Klára régi könyves szakember a gyűjtemény történetén túl annak jó néhány különleges darabját is bemutatta.

A kéziratok közül a klarisszák történetéhez kapcsolódik például egy pergamen imádságos könyv (37. kép) az egykori zárdából.

Az egyik legrégibb európai kézirat a 13. századból Szent János evangéliumának a kivonatai görög nyelven (33. kép), amely valamelyik balkáni kolostorból kerülhetett ide. A története is nagyon izgalmas: egy kutató kiderítette, hogy a kézirat végét Japánban, az elejét Párizsban őrzik, tehát digitális állapotában a mű kerek egészként létezik.

A gyűjtemény egyik legbecsesebb darabja Gutenberg nyomdájából került ki (a képen jobbra), 1460-ban, a legrégibb nyomtatványuk, sőt valószínűleg Szlovákia területén is ez a legrégibb. Kérdéses, hogy a mester maga nyomtatta-e. Amit biztosan lehet tudni, hogy a betűket maga Gutenberg metszette ki.

A kéziratos és nyomtatott dokumentumok átmeneti idejének szép példája az az ősnyomtatvány, egy cseh nyelvű Biblia (36. kép), amelyet a nyomtatott szöveg mellett kézzel színeztek ki. Talán a fekete-fehér betűtenger kevésbé volt érdekes a kódexek után.

Ugyancsak nagyra becsült kincsként került bemutatásra Hartmann Schedel Világkrónikája (35. kép), más néven a Nürnbergi Krónika, amely az európai könyvnyomdászat egyik leghíresebb és legpompásabb műve. A pozsonyi könyvtár azt is elmondhatja, hogy az 1493 decemberi német kiadás mellett megvan náluk a latin kiadás 1493 augusztusából, sőt még egy kalózkiadás is. Ez volt az első könyv, amelyből a történelem folyamán kalózkiadást készítettek, a képek rovására. Az eredetit gyönyörű városképek díszítik, több mint kétezer illusztrációt tartalmaz. A kötetet Anton Koberger adta ki, az első nagybani könyvkiadó, aki rendelkezett papírmalommal, betűöntő műhellyel, nyomdával, és két szomszédja grafikus volt. Michael Wolgemut és Wilhelm Pleydenwurff fametszetei között valószínűleg Albrecht Dürer keze nyomát is magán viseli, hiszen akkor még inasként dolgozott műhelyükben (később a világ egyik legnagyobb fametsző művésze lett). Kobergernek könyvkötő műhelye is volt, a szagos ruta mintájú könyvek mind az ő nevéhez kapcsolhatók.

Egy-egy könyv mögött gyakran nagyon izgalmas történet lapul. A Zsámboki Jánosnak legnagyobb költői teljesítményét jelentő, 1564-ben megjelent Emblemata című kötet (29. képen jobbra lent) a maga nemében páratlan gyűjteménye 167–224 emblémának és éremmetszetnek. A könyvecskében a mottó, a kép és a szöveg együttesen fejeznek ki egy gondolati, gyakran allegorikus tartalmat. Hogy ez mekkora hatású volt, jól mutatja Henry Green irodalomtörténész felfedezése, aki Shakespeare and the emblem writers (London, 1870) címmel egész kötetet írt Shakespeare embléma-vonatkozásairól: 35 drámájából 32-re hatott az emblémák valamelyike vagy a témájában vagy kimondottan idézet által. Ezt aprólékosan kimutatta.

Némely könyv csodaszép, kézzel készült illusztrációjával emelkedik ki a gyűjteményből. Ilyen például az egykori nagyszombati egyetem (1635–1777) tanárainak óravázlatai, előadásszövegei, amelyeket kézzel, nagyon aprólékosan illusztráltak is (32. kép). Mária Terézia tette kötelezővé, hogy az előadásokat az illusztrációkkal együtt kiadásra adják, hogy a diákok otthon is tanulhassanak. A körülbelül 120 darab előkészületi könyvből szépen kirajzolódik az is, hogy akkoriban mit oktattak az egyetemen.

A vásárlásokkal gazdagított állományban külön részt képvisel a Szarajevó Nemzeti Könyvtárból a háború elől átmentett könyvek csoportja, amely az UNESCO Világ Emlékezete Program részeként kompletten, digitalizált formában bárki számára elérhető.

Szívesen hallgattuk volna még a rendkívüli tudású dr. Mészáros Klára könyves történeteit, de kötött a programunk, tovább kellett állnunk.

A délutánt Korpás Árpáddal töltöttük az óváros utcáin sétálva, ahol – kis túlzással – szinte házról házra, utcakőről utcakőre olvasta le nekünk Pozsony gazdag történetét, annak magyar vonatkozásait, felhívva a figyelmet a könyves múltra is. A színes mozaikok egyik legérdekesebbje természetesen az egykori koronázási helyszín, a Szent Márton-székesegyház volt, amelynek dicsőséges történetére a 85 méter magas torony tetején elhelyezett, 150 kilogramm tömegű koronázási korona aranyozott mása emlékeztet.

A hideg időjárás, bár kemény ellenfél volt, nem fogott ki a kitartó csapaton. Az advent színes forgataga, a karácsonyi hangulat, a kedves pozsonyi fogadtatás és a gondolatgazdag programok feledtették a kissé fagyott kezeket, lábakat.

Írás, képek: SzaSzi, KKKE (csoportkép)

Fotógaléria: Könyves advent Pozsonyban

SzaSzi és KKKE fotói

59 kép