„Az embernek meg kell látnia, hogy mi rejtezik egészen mélyen, mi van elfojtva, mi az, ami megakadályozza, hogy éljünk és gondolkodjunk.” (Héléne Cixous: Dedans – részlet, ford.: Béres Judit)

Béres Judit habilitált egyetemi docens, 2012 óta vezet irodalomterápiás csoportokat, 2013-ban kezdeményezésére indult el a Pécsi Tudományegyetemen a biblioterápia szakirányú továbbképzési szak, amelynek azóta is szakfelelőse. A könyvbemutatón megtudhattuk, hogy az irodalomterápia közel 50 éve van jelen hazánkban. A szerző azt az angolszász területről származó irányzatot képviseli, amelyben nagyobb hangsúly esik az írásra, mint az olvasásra. E módszertan bemutatásának szentelte Magyarországon egyedülálló kötetét, amelyről Gidró Zsuzsannával beszélgetett 2025. november 16-án, a 24. Győri Könyvszalon harmadik napján.

„A könyvet az a szándék hívta életre, hogy alkalmazásképes ismereteket nyújtson azoknak, akik önmaguk építésére vagy mások segítésében, terápiájában alkalmaznák az írást.” (fülszöveg – részlet)

A szép kiállítású kötet már megjelenésével felhívást intéz olvasójához, hogy időt teremtsen magának az írásra, amely egyszerre lehet a kiemelkedés „rítusa” és gyógyító vagy megelőző terápia, jóllétet biztosítva gyakorlójának.

A könyv felépítése

Az első rész többek között az irodalomterápia történetét mutatja be – kik és hogyan használták a módszert, kik a szakma kiemelkedő képviselői, akiktől érdemes meríteni. A szerzőnek köszönhetően olyan szakirodalmakat ismerhetünk meg, amelyekkel magyarul eddig máshol még nem találkozhattunk. A második rész, amely az írásfajtákat és a gyakorlatokat tartalmazza, szintén unikálisnak számít hazai szinten. A harmadik részben, a személyes beszámolókban pedig az egyes gyakorlatokra vonatkozó értékes tapasztalatokat fedezhetünk fel, amelyek segítenek feltérképezni, hogy melyik feladat mire lehet jó, miben segíthet. A negyedik rész a szépirodalmi mellékleteket foglalja magában.

Természetesen adódik a kérdés: hogyan érdemes olvasni a könyvet? Attól függ, mennyire jártas valaki az irodalomterápiában. Aki most ismerkedik a területtel, annak érdemesebb a lineáris sorrendet választani. Akinek viszont már van valamennyi jártassága, kezdheti rögtön a személyes élménybeszámolókkal, hogy azután célirányosabban tudja kipróbálni az egyes gyakorlatokat. A kötet végigkíséri az olvasót az elméleti bevezetésen, a fogalmak tisztázásán és a módszertanon át egészen a szépirodalmi mellékletig, mindezek nélkülözhetetlen hátteret jelentenek a hatékony alkalmazásához.

Béres Judit hangsúlyozza, hogy az irodalomterápia egy demokratikus műfaj, hiszen az írás mindenkié. Az írásgyakorlatok megadják a mélység visszahódításának lehetőségét. Ám, ha nehezebb belső terepre érkezünk, jobb, ha nem vagyunk egyedül. Egy segítő szakember vagy egy csoport, amellett, hogy biztonságot és támogatást nyújtanak, a segítségükkel új perspektívából nézhetünk rá a bennünket foglalkoztató kérdésekre. A külső nézőpont lehetővé teszi az eltávolodást, az objektívebb és teljesebb rálátást, és lendületet adhat a továbblépéshez.

„Ott kell kezdeni, ahol állsz” – ízelítő a gyakorlatokból

A könyv második részét lapozva konkrét technikákat kaphatunk ahhoz, hogy struktúrába tudjuk helyezni mindazt, ami velünk történik. Ez pedig nemcsak a terápiára szoruló betegeken segíthet, az egészséges személyek lelki és fizikai egészségének „karbantartásához” is kiválóan hasznosítható. Például életvezetési kérdésekben, életfordulók, veszteségek kezelésében nyújthat támogatást, és fejlesztheti megküzdési képességeinket és rezilienciánkat. Ha megismerjük, mit is jelent az expresszív vagy a kreatív írás, hogy mi a különbség vagy éppen átfedés az intenzív és a terápiás naplóírás között, ki tudjuk választani a nekünk aktuálisan legmegfelelőbb gyakorlatokat. De mindenképpen inspirációt meríthetünk az elinduláshoz.

Az egyik nagyszerű önsegítő módszer a terápiás naplóírás, amelynek révén mélyfúrásokat végezhetünk az életünkben, megközelíthetőbbé válhatnak a nehéz élményeink, elakadásaink. Béres Judit többek között megismertet bennünket Ira Progoff jungiánus alapokon nyugvó munkásságával. A pszichoterapeutát azok a dinamikus folyamatok érdekelték – például a kreativitás –, amelyek által az egyén teljesebb életet élhet. Progoff 12 alapgyakorlatot ajánl a hozzá fordulóknak, amelyek közül a legelső az életszakasznapló. A gyakorlat ebből a kérdésből indul: Hol vagyok most az életemben? A válasz mélyítéséhez szükséges választani egy szimbólumot, képet, metaforát, amely jellemezni tudja az adott életszakasz jellegét, minőségét, tónusát. Segítségképpen a kezdőmondatot is megkapjuk, ahonnan indulva hozzáfűzhetjük a kapcsolódó eseményeket, emlékeket, álmokat, spirituális vagy művészi élményeket, tényeket és fordulatokat: „Ez egy olyan időszaka életemnek, amikor…”

Hogyan írjunk? Tömören, részletezés és feldolgozás nélkül. Ez az első lépés. A következő gyakorlatok között találunk intuitív módszereket, amelyek segítenek kitágítani a valóság érzékelésének képességét, és olyanokat, amelyek keretet adnak, hogy ráláthassunk életutunk mérföldköveire és kereszteződéseire, vagy hogy képzeletbeli dialógust folytathassunk számunkra fontos személyekkel, egy munkával vagy a saját testünkkel.

Ha pedig az irodalomterápiás feladatokat szívesen kombinálnánk olvasással, akár beszélgetéssel, akkor lapozzunk kicsit hátrébb a kötetben, és az életszakasznapló című gyakorlatot megtalálhatjuk ilyen komplex formában is. Béres Judit Lázár Ervin A bolond kútásó című gyönyörű, metaforikus meséjét ajánlja alapul. A mesével való munkához kérdéseket is kapunk, amelyek segítenek rávilágítani a saját kihívásainkra, mintázatainkra.

A Terápiás írás 324 oldalon át vezet bennünket az elméletekkel megalapozott gyakorlati lépéseken keresztül. Egy igazi kincsesbánya, amely alkalmazkodva az olvasó igényeihez segít megélni, hogy mi mindenre is lehet jó az irodalomterápia.

Szabados Éva
Fotók: Török Viktória