Szabó T. Anna rendszeres vendége a Győri Könyvszalonnak, és köteteit mindig nagy érdeklődés kíséri. Versein keresztül sokan kaphatnak útmutatót a még bejáratlan lelki ösvényekhez, vigaszt a nehéz élethelyzetekhez, az elmúláshoz. Ezúttal új novelláskötetével ismerkedhettünk meg Kiss Tünde beszélgetőtárs kérdései nyomán. Mindig izgalmas betekintést nyerni az alkotás folyamatába, Anna pedig olyan szemléletesen tudja átadni, hogy milyen úton alakul ki egy adott téma formája, hogy vonzóvá teszi az írás művészetét.

„A novella egy térbeli érzés, amely nem fér bele abba a tömör formába, ami a vers.”

Anna számára a vers hallás, a prózaírás inkább látás, a kettő közötti híd vagy kísérleti út pedig a ballada, amelynek nyomaival Törésteszt című kötetében találkozhattunk. Az álmok világa is inspirációként hatott prózai munkásságára. Tizenéves korában írta meg „kéziratos könyvét”, amely kézzelfoghatóvá tette számára az íróság tényét – vágyát. Ebben már születtek fantázia-álom leírások. A naplót az irodalom forrásvidékének nevezte, hisz nagyon fontos a rögzítés vágya, hogy „ne teljen el velünk az idő hiába”.

Hogyan születik egy novella? Kinyitunk egy ajtót, és berendezünk egy teret. Ehhez van szükség a „látásra”, ami tulajdonképpen az ébren álmodás képessége. Ám annak a rejtélynek, hogy mi is az ihlet, soha nem lehet a végére jutni Anna szerint, mert minden írás más, mert nem ugyanaz az eredete. A nyitottság mindenképpen elsődleges. Ha az ember megtanul erősen figyelni, akkor meg fogja őt találni, amire vár. Ha nem hagy nyugodni egy hiányzó részlet a történetben, lehet, hogy meghallunk egy zenét a rádióból, ami segít meglátni a folytatást.

A novella annyiban rokon a verssel, hogy a kis mozzanatokból indul, mikrotörténeteket mutat be, nem hosszú történelmi folyamatokat (mint mondjuk egy regény). Anna szándéka inkább az elgondolkodtatás, a finom részletek feltárása, ami ezekben a műfajokban – ahol néhány pillanatra megállhat az idő – talán hangsúlyosabb.

Egy személyes és költői szöveg, az Árnyékszínház című novella egyik részlete példázta mindezt, a szerző tolmácsolásában. „Az átmenet szélcsendje, az új lakás várakozó némasága…” Anna az ihlet várásához, a flow-hoz hasonlította az írásban megjelenő állapotot, amelyben az ember teret és csendet teremt magában ahhoz, hogy el tudjon indulni.

Az alkotás folyamatában alapvető a titok. Amikor az írónak már kezdenek ismerősek lenni a szereplők, az apró részletek, a kilincs fogása, a levegő íze, a fényviszonyok… akkor – hasonlóan ahhoz, mint mikor álmodunk – váratlan események következhetnek. Anna kiemelte, hogy nem ő mozgatja a szereplőit, inkább megvárja, hogy mit tesznek, mit beszélnek. És van, hogy néha olyan dolgokat mondanak, amiket ő sem ért. Ez a vers-állapotból ered, amelyben kell lennie egy apró külső részletnek, ami több, mint amit az író tud, ami „erősebb nála”. Ha nincs valami, ami az alkotó számára is rejtély, akkor az a szöveg lapos és unalmas.

A novellák témái között az apaság világa is megjelenik, amit Anna közvetlenül nem ismerhetett. A vágy, hogy szereplői meg tudjanak szólalni, álmokon keresztül nyilvánult meg, ily módon tudta megközelíteni és megeleveníteni őket.

A szerző szerint az Erősebb nálam című kötet „a belső színpadról szól”, ahol egyszerre van jelen az otthonosság iránti vágy és a sóvárgás az új életre. A címben is benne van az a feszítő érzés, amely a test és lélek igényei közötti kapcsolatot jellemzi. Az írások a legmélyebb kérdésekig vezetnek bennünket. Mi az, ami megváltja az életünket, amiért nap mint nap feltámadunk? Mi segít kimozdulni a lemondó, kiégett állapotból? Mert valami felé nyújtóznunk kell, ami kiemel, miközben erősebb nálunk a halál, az öregedés fájdalma…

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.” (Pál apostol: A korintusiaknak írt első levél – részlet)

A szeretet, amelynek gyönyörű himnuszához különleges kapcsolat fűzi Annát, egyetemes válasz nagyon sok kérdésünkre, főként, ha figyelembe vesszük különböző lépcsőfokait. És ha időnként feltesszük azt a kérdést is, hogy mi vágja el tőlünk a szeretetet… A drámaiság könyve – ahogyan a szerző aposztrofálta új kötetét – lehetőséget nyújt, hogy miközben átéljük az élet körforgását, a forgószínpadra rálátva kicsit jobban megérthessük, mi a szeretet jelentősége, miért lehetnek fontosak a kiemelkedést segítő ünnepek.

A fény újjászületésére várakozás időszakában különösen ajánljuk olvasásra Szabó T. Anna Erősebb nálam című könyvét, amely a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér állományában is elérhető.

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs