Winter Ernő 1897. március 15-én született Győrben, a Széchenyi teret a Dunakapu térrel összekötő Apátúr köz 8. számú házban. Apja foltozó szabó, anyja mosónő volt, tíz gyereket neveltek. Ernő 1915-ben, a győri Állami Főreáliskolában (ma Révai Miklós Gimnázium) kiváló eredménnyel érettségizett. Az iskola elvégzése után az osztályból többen bevonultak katonának, ő önkéntesként Boszniában teljesített szolgálatot 1918-ig.

Tanulmányait munka mellett Budapesten, a József Nádor Műegyetemen folytatta. 1925-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett, majd az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (a későbbi Tungsram) kémiai laboratóriumában helyezkedett el, itt kezdődött és jutott egyre magasabbra a pályája.

Nevéhez több találmány fűződik, többek között az úgynevezett redukciós bárium fémgőz eljárás kidolgozása. Ennek eredménye az 1927-es bárium–magnézium cső (P 415 jelű, nagy teljesítményű végerősítő Tungsram-cső). Ezzel a termékkel a magyar rádiócsőgyártás egyből az élre ugrott, megelőzve a Philipset és a Telefunkent. Winter Ernő találmánya szerint készült magyar gyártmányú csöveket alkalmaztak francia, belga, német, osztrák és holland rádiókészülékekben is.

A II. világháború utolsó éveit Budapesten, munkatársai és barátai segítségével sikerült átvészelnie. Győrben Polgár Sándor, volt tanárának életét botanikus társai próbálták megmenteni, sikertelenül.

A háború után hazánkba az első tengerentúlról jövő távirat a Philips vállalattól érkezett, a következő állt benne: „Kérünk értesítést él-e a katódos Winter?” Winter Ernő munkásságával hozzájárult, hogy Magyarországon a réginek sokszorosát kitevő termelést biztosító, önálló elektroncsőipar fejlődhetett ki.

1950-ben a Távközlési Kutató Intézet munkatársa lett, 1962-ben az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének elektronfizikai osztályát vezette. Érdemeiért kétszer kapott Kossuth-díjat (1950, 1953), a Magyar Tudományos Akadémia 1951-ben levelező, 1956-ban rendes tagjának választotta. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) alapító tagja volt (1961).

A magyar híradástechnikai és vákuumtechnikai kutatások kimagasló személyisége volt, több mint hetven magyar és közel kétszáz külföldi szabadalma kapott oltalmat.

1971. június 2-án hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyleleti Bizottság 2002-ben védetté nyilvánította. Győri szülőháza falán emléktábla áll, valamint a Szent Anna Otthon előtti utca is őrzi emlékét.

Özvegye, Winter Ernőné (Lili néni) 1985 karácsonyán küldött levelében a következőket írta: „Nagyon szerette szülővárosát, sohasem vált igazán pestivé. Már halálos betegen ment el a győri Kis Révaisok középiskolai vetélkedőjére…”

Veres László
Fotó: Szilvási Krisztián