Egon Schiele (1890−1918), a 20. század jelentős osztrák festőművésze 1912 decemberében, Lederer Ágoston gyáriparos meghívására néhány hetet Győrben tartózkodott. Biczó Zalán, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának könyvtárosa munkájában ennek a látogatásnak állít emléket. A könyvben számos dokumentum, illusztráció található, és a világhírű művész levelezése is olvasható.

A beszélgetés elején a szerző elmondta, hogyan került kapcsolatba ezzel a rendkívül érdekes témával. Először 2013-ban találkozott a Kisalföld című napilapban azzal az interjúval, amit Szeghalmi Balázs készített dr. Winkler Gábor építésszel, aki Egon Schiele egyik alkotásáról, a győri „kecskelábú” hidat ábrázoló festményéről beszélt. Tíz évvel később, 2023-ban az újjáalakult Szülőföldünk Honismereti Egyesület elnökével, Kovács Balázzsal való beszélgetés során megszületett a gondolat, hogy ezt a témát tovább kellene kutatni, és ebben az évben már a technikai lehetőségek is sokkal szélesebb körben voltak elérhetők a kutatás szempontjából, mint tíz évvel korábban. Biczó Zalán itt megemlítette a digitalizációt is, amely a kutatásban nagy segítségére volt. A korabeli győri sajtóban nincsen információ a festő itt tartózkodásáról, csupán az feltételezhető, hogy megnézett egy színházi előadást, ahová Ledererékkel ment.

A beszélgetés során megtudhattuk, hogy Egon Schiele hogyan került Győrbe, és milyen élményekkel távozott a városból. A források alapján a művész körülbelül húsz napot töltött itt. Győrrel úgy került kapcsolatba, hogy Gustav Klimt jó barátja volt, aki pedig baráti kapcsolatot ápolt a kétlaki életet (Bécs−Győr) élő Lederer családdal. Klimt minden csütörtökön együtt vacsorázott velük, és egy ilyen alkalommal mutatta be Schielét az iparmágnás családnak. Ledererék tulajdonában volt a Győri Szeszgyár, illetve később a győri Magyar Waggon- és Gépgyár.

Schiele vonattal érkezett a városba 1912-ben, és az első dolga az volt, hogy levelet írt az édesanyjának, illetve az akkori barátnőjének, Valerie Neuzilnek. A képeslapok egy részén rajta van a győri Meixner Szálloda (a mai Rába Hotel jogelődje) bélyegzője, ahol a művész megszállt. A kutatások alapján feltételezhető, hogy a húszas számú szobában lakott, mivel az anyagi gondokkal küzdő művész a levelezései egy részére ráírta a szobaszámát, hogy tudja például az impresszáriója, Arthur Roessler, hova küldje az általa kért pénzt. A művész sem előtte, sem utána nem járt Magyarországon, de Győr nagyon tetszett neki, Linzhez hasonlította.

Schiele elsősorban azért jött a városba, hogy a Lederer családról portrékat fessen, illetve a gyerekeket, Elisabethet, Erichet és Friedrichet festeni tanítsa. Erich Ledererrel közeli kapcsolatba kerültek, az akkor fiatal fiú stílusában látott valamit, és elég sok festményt készített róla. Az itt tartózkodása idején, feltehetőleg egy belvárosi sétája alkalmával pillantotta meg az akkor még a győriek által „kecskelábú” hídnak nevezett fahidat, amely 1928-ig bonyolította le a forgalmat. Azt azonban nem tudni, hogy a belvárosi vagy a révfalui oldalról festette-e le. A kép New Yorkban van magángyűjtőknél, de nem minden festménye található Amerikában – Baselban, Londonban, Bécsben is rengeteg Schiele alkotás létezik.

A beszélgetés végén a következő kérdések merültek fel: hogyan lehetne Schielének emléket állítani a városban, ismerté tenni az ide érkező osztrák turisták előtt? Milyen jövőbeli feladati lehetnek a városnak ezzel a témával kapcsolatosan? Felvetődött olyan elképzelés, hogy néhány festményt el lehetne hozatni a múzeumba, de ez nyilván nagy költségekkel járna, mert iszonyatosan magas a biztosítási értékük. Ami könnyebben megvalósítható, az egy emléktábla elhelyezése, illetve egy szobor felállítása a híd révfalui vagy a belvárosi lábánál.

A művész és a helytörténet okán is egy remek mű született, amely 2025-ben, a Szülőföldünk Honismereti Egyesület gondozásában jelent meg.

Kiss Kitti
Fotók: Tóth Fruzsina