Ezt a különös gondolatot a beszélgetőtárs, Fábián György fogalmazta meg a Győri Nemzeti Színház Pódiumszínpadán tartott bemutatón a közönségnek, így ezen az izgalmas szálon indulhatott el a diskurzus arról a kötetről, amely ténylegesen kiegészíti – és valahol feltételezi is – a Törött ablak cserepei című, tavaly megjelent „klasszikus” családregényt, ahol a történet egy egész évszázadon vezeti keresztül az olvasót. Zámbó Tamás válaszként elmondta, hogy a Néma zongorába bekerült elbeszélések egy része valóban a regényből kihagyott és „novellásított” írás, nagyobb részük azonban teljesen új szerzemény.

A novellák helyzet- és életképei közül néhány nagyon is aktuális, a jelenben játszódnak – reflektálnak a mára, és Zámbó Tamás szerint mindez, bár nem szükségszerű, „dolga is egy szerzőnek”. Ő maga azonban nem szereti az egyértelműen megfogalmazott, szubjektív állításokat: az író figyel, szemlélődik, de kijelentései „inkább a háttérben szólnak”. Ráadásul folytonosan „cserélgetni szokta a szemüvegeket”, mindig más és más problémát, méghozzá máshogyan próbál megfigyelni. Fontos a számára, hogy belehelyezkedjen az adott történetbe, az ott élő karakter(ek) gondolataiba, hogy „színházszerűen” peregjenek előtte az események. Ilyenkor azt is tudja, mi „nincsen leírva”, beleértve az elő- és háttértörténéseket, mert számára ez a hitelesség kulcsa.

A könyvbemutató beszélgetést felolvasások színesítették a novellákból, két révais diák, Malatinszky Noémi és Nagy Bálint adtak elő részleteket az új kötetből.

Szilvási Krisztián
Fotó: Appl-Terman Tímea