László Boglárka a Janus Pannonius Tudományegyetem magyar–francia tanári szakán végzett, majd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogász képesítést, miközben tolmácsként, tanárként dolgozott. 2007 és 2020 között az Országgyűlési Biztos Hivatalának, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi jogok Országgyűlési Biztosa Irodájának jogásza és főosztályvezetője, majd az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala / Nemzetközi és Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya vezetőjeként tevékenykedett. 2020-ban elhagyta a közigazgatást, idegenvezető vizsgát tett, jelenleg is – az írás mellett – idegenvezetéssel foglalkozik.

2020-ra irodalmi tevékenysége mindinkább fokozottabbá vált: több novellája jelent meg különböző antológiákban, majd 2022-ben A Bánlaky-örökség, 2023-ban pedig a Párizs, 1867 című történelmi kalandregénye. Legújabb könyve lapjain − amellyel a 24. Győri Könyvszalonra érkezett – Almásy Jacqueline grófnő életébe, valamint világhírű francia férje, az ékszerkirály Louis Cartier-vel való kapcsolatába kaphatunk bepillantást.

László Boglárkát már gyerekkora óta érdekelte a történelem hatása az emberekre: hogyan érinti őket a győztesek és vesztesek szerepe, hogyan élik meg, hogyan tudják feldolgozni önmagukban. „A jövőhöz tudni kell a múltunkat is” − véli, és a Madár az aranykalitkában története pont egy kimondottan nehéz korban játszódik. A fő keretet a második világháború adja, a Horthy-korszak, melyek után egészen az 1970-es évekig eljutunk. A szerző jól ismeri azokat a pontokat, ahol a francia és a magyar kultúra találkozik, így talált rá Almásy Jacqueline és Louis Cartier kapcsolatára – arra az időszakra, amely egyúttal a nagy találmányok kora is, amikor a vonatoknak, az autóknak és a repülőknek köszönhetően „kinyílik a világ”.

A regény lapjain az arisztokrácia élete a maga teljességében tárul fel az olvasók előtt. A szimbolikus cím mögött egy történet húzódik: a Madár az aranykalitkában egy Cartier által, nemesfémből és drágakövekből készített bross volt arra az „alkalomra”, amikor a németek 1940 júniusában bevonultak Párizsba – a megszállt Franciaországnak vált a jelképévé. Egyúttal a cím utal Jacqueline szobalányára, Marguerite Madarra is, akinek a sorsát követi a cselekmény: a regényben az ékszer története kapcsolódik össze a komornáével két idősíkon, az izgalmas szerkezet pedig garantálja, hogy emlékezetes élményben lesz része annak, aki elolvassa.

Szilvási Krisztián
Fotók: Appl-Terman Tímea