Kovács Balázs a beszélgetést a textiles emlékező csoport bemutatásával kezdte. Noha csak néhány hete, hónapja alakult meg ezen a néven, ennek ellenére van már neki némi múltja. Arról kérdezte a két vendéget, hogy mi vezetett a textiles csoport létrejöttéig.

Némethné Hajba Teréz válaszában elmondta, hogy már évek óta foglalkoznak a textiliparral és az oktatásával, amelynek az az oka, hogy dr. Kovács Miklós − aki 1964-ben érettségizett a Rejtő-iskolában − meghallotta, hogy 2003-ban az iskola ott maradt tablói a hajléktalanokhoz kerültek. Erre ő azonnal teherautót bérelt, és elvitte azokat a lakására. Innentől kezdve keresték a tablók gazdáit, és akik jelentkeztek, azokkal próbáltak egyezkedni. Ettől kezdve felélénkült a Rejtős élet. Majd amikor 90 éves lett volna az iskola (2023. szeptember 2-án), rendeztek egy ünnepséget, amelyre nagyon sokan eljöttek. Eközben kiderült, semmi nyoma nincs annak, hogy Győrben mekkora textilipar működött. Ezért a várostól kértek egy textiltörténeti múzeum létrehozásához alkalmas helyet, de kérésüket elutasították, mondván nincsen üres hely.

2024. áprilisban összehívták azokat az aktív tagokat, akik valamelyik vállalatot képviselték − így indult ez a csoport. Már a tavasszal tartott következő találkozón felvetődött a kötet megírásának az ötlete. Ezután kezdődött az igazi kutatómunka. Felkeresték a kékfestőket, majd a jelenlegi kisebb cégeket és a most működő vállalatokat – ami sajnos nem sok. El is készültek az anyagok, miközben találkoztak Molnár Alberttel, a területi kamara elnökével: az ő támogatásával nyílt meg 2025. február 20-án egy konferencia−kiállítás, ahol a tárlat mellett az előadások is sikerrel zajlottak. A kiállítást, amit Bors Anikó fogott össze, nagyon sok iskola diákja kereste fel. Némethné Hajba Terézia még azt is elmondta, hogy ugyan ő nem textiles, de ezen időszak alatt a lelke teljesen „textilessé” vált.

Kovács Balázs megemlítette, hogy ez tulajdonképpen nem is emlékező, hanem sokkal inkább egy cselekvő csoport. Majd a könyv szerkesztőjét, Bors Anikót kérdezte a könyv megírásához vezető „alkotói folyamatról”, szerkesztői munkájáról, aki válaszában elmondta, hogy a kötet összeállításában rajta kívül többen is részt vettek. Kiemelte Dittrich Pankát, aki a tényleges szerkesztői munkát végezte a könyvön. A kötet előkészítése a csoport megbeszélésein zajlott. Miután a kiadványt textilipari szakemberek, illetve a Rejtő-iskola oktatói írták, ezért mindegyikük anyaga nagyon sok személyes tapasztalatot és érzelmet tartalmaz, mivel évtizedekig dolgoztak ezekben a gyárakban, és őrizték a cégek hagyományait. Mindenkinek a rendelkezésére álltak régi történeti dokumentumok, hiszen ezek a gyárak nyolcvan, száz éves múlttal rendelkeznek. És szinte az összes cégnél fellehetők voltak az évfordulókra kiadott kötetek, mint például a Lenszövőről is a 75 éves évfordulóra megjelent kiadvány, és amit a szerzők az utolsó 30 év személyes tapasztalataival egészítettek ki a most megjelent kiadványban. Volt, aki újságírói szintű részletességgel, volt, aki a szakmai gépi technológiai fejlődés lépéseit követve írta le a gyárak történetét, illetve olyan is, aki a sportéletet emelte ki az írásában.

Ezután Kovács Balázs bevallotta, hogy ő sem textiles, de ahogy bekapcsolódott ebbe az alkotói munkába, egy kissé azzá vált. Szerinte a kötet igen olvasmányos könyv, és összességében pozitív kép alakult ki általa a győri textiles múltról. Miután a cégek zömének a története nyomtatott formában már korábban megjelent – ahogyan erre már az előzőekben is történt utalás –, a szerzők ebből dolgoztak, de ez nem von le semmit az érdemeikből, mert az utolsó éveket nekik kellett megírniuk. De kik is voltak a segítőik a szerzőknek?

Bors Anikó válaszában elmondta, hogy a szerzőtársak a cégek volt munkatársait, egykori szakembereket, igazgatókat szólítottak meg és kérdeztek ki. Az összegyűjtött anyagnak a részleteit pedig elküldték a kollégáknak véleményezésre. Ez az alkotói időszak újra összehozta és összekovácsolta a szakembereket, mindenki nagy lelkesedéssel segített. Majd megköszönte az anyaggyűjtésben részt vettek segítségét, és kiemelte Orbánné dr. Horváth Márta és dr. Honvári János munkáinak felhasználását. A könyvben nagyon sok fotó jelent meg a cégekről, és ezeket a fényképeket többek között a gyári archívumokból, a Régi Győr, valamint a Kisalföld gyűjteményéből válogatták össze.

Ezek után Kovács Balázs ismertette a kötetet amelyet 3 fő részre lehet osztani: az első harmad történeti áttekintés, utána a textiles oktatásról, illetve a textilvegyész képzésről olvashatunk, majd ezek után a konkrét gyártörténeti fejezetek következnek. Kezdődik a textiltervezők tevékenységével, amely egy képekben gazdag fejezete a kötetnek, majd következnek a már nem létező cégek, illetve az utolsó két fejezete a még létező cégek története. A könyv előszavának megírására dr. Kovács Miklóst kérték fel. Az első fejezetet dr. Farkas Ferenc írta, aki a Graboplastnak volt a fejlesztési vezetője, a második fejezetet pedig Tóth Ildikó − a népművészet mestere − a győri kékfestés történetéről. A következő rész a Némethné Hajba Terézia által írt győri textiloktatás története, utána Mráz György következik a textilvegyész képzésről, majd jön a három tervező munkája: Fehérné Markó Kamilla, a Richards gyár tervezője, Gyimesi Ildikó, a Gardénia tervezője és Lőrinczné Csizmadia Edit, aki a Rábatextnek volt a tervezője. Ezután következik a cégek bemutatása: Szabó Gábor (Rábatext); Boros Sándor, Takács Ottó és Farkas Ferenc (Graboplast); Pintér István (Richards); Bors Anikó (Lenszövő); Domschitz József és Kovács Balázs (Gardénia); Martonné Margit és Somogyi Éva (Glovita), Walczer Tamás (Propex Furnishing Solutions Kft.), Némethné Salamon Erika (Perla KKT.).

Ezek után Némethné Hajba Terézia kapott szót, és a győri textilipari oktatásról beszélt. Az 1700-as, 1800-as években rajziskolák működtek, amelyeken keresztül tanították a dolgozóknak a szövést, a fonást, a kézimunka jellegű tevékenységeket. A XX. század elején iskola nélkül maradt Magyarország, mert Erdélyben és Szlovákiában volt csak textiles képzés, viszont Trianon közbeszólt, ezért iskola nélkül maradtunk. 1926-ban indult el egy Budai Iskola, amelyből később a budapesti Bólyai-iskola kialakult, majd ekkor elkezdődött Győrben a tanfolyam jellegű képzés, a mai Jedlik-iskola épületében. 1933-ban a Jedlikből elkerült a faipari képzés, a nappali tagozaton pedig elindult az iskola jellegű képzés Győrben, majd 1949-től 2003-ig az Újkapu téri épületben folytatódott. A szakirányú képzés folyamatosan bővült: kezdte a fonó−szövő, 1971-ben a kötő−hurkoló, 1973-ban szakmunkások kerültek a Rejtő-iskolába – hol technikusi, hol szakközepes képzés volt, amit rendeletek szabályoztak. 1981-ben bekerült az iskolába a textil vegyész képzés, ami a Révai-iskolából jött át. Az iskolában nagyon komoly, alapos szakmai munka folyt. Az intézményt 2003-ban megszüntették, de a Rejtő-iskola azóta is rendszeresen tart osztálytalálkozókat, tantestületi összejöveteleket.

Ezek után a textilvegyész képzésről szólt Pongrácz György. A képzés Budapesten indult, majd a győri Révai-iskolába került át. Abban az időben négyéves szakközépiskolai képzés volt, ami szakmai érettségivel zárult. 1981-ben az iskolát áthelyezték a Rejtőbe, ahol már gyakorlati oktatásvezetőként dolgozott, szervezte az új laboratóriumot; abban az időben a vállalatok nagyon sokat segítettek a támogatásukkal. A Tanítók Házát és a mellette lévő épületet alakították át kollégiummá, szintén vállalati támogatások segítségével.

A textiltervező csoportból Csizmadia Edit emlékezett meg a textiltervezésről mint szakmáról, végül Domschitz József a Gardénia gyárról és a textilipar jövőbeli lehetőségeiről beszélt a közönségnek.

Bedő Mónika
Fotók: Pozsgai Krisztina