A magyar–lengyel barátság több évszázados múltra tekint vissza. Így nem meglepő, hogy amikor a II. világháború során a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai lerohanták Lengyelországot és Varsót, Magyarország befogadta a lengyel üldözötteket.

Több mint 100 ezer lengyel katona és civil személy talált menedéket hazánkban a háború évei alatt. Győrbe az első menekültek 1939. szeptember 27-én érkeztek meg, akiknek oltalmat és ellátást biztosítottak a városban. Külön katonai kórházat is létesítettek számukra, hogy biztosítsák orvosi ellátásukat.

A magyarok szolidaritást mutattak a lengyelekkel, a helyi hatóságok is támogatták őket a háború alatt, akárcsak a fővárosban. A menekültek városunkban dolgoztak 1944. október 15-ig, amikor elvitték őket Fertőszentmiklósra. Sokan Magyarországon várták meg a felszabadulást, néhányan végleg letelepedtek nálunk, másoknak lehetővé tették, hogy eljussanak nyugatra, és a továbbiakban részt vegyenek a lengyel fegyveres erők harcaiban Franciaországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában.

1969. november 24-én Győrben, a Bem tér déli oldalán, az Eörsy Péter utca és a Táncsics Mihály utca találkozásánál emlékművet avattak a magyar–lengyel barátság és a II. világháborúban elesett lengyel katonák tiszteletére. A lengyel tervezésű alkotást, mely a háborúban elszenvedett tragédiák emlékét őrzi, a város lakossága építtette, és a 401. sz. Szakmunkásképző Intézet műköves tanulói készítették. Felirata magyarul és lengyelül is olvasható: „A lengyel katonáknak 1939−1945 Győr lakossága”.

Az emlékmű felavatásáról a Kisalföld 1969. november 25-i számában olvashatunk (1. oldal) részlet:

Az eseményen jelen volt Jozef Pietrusinski lengyel miniszterhelyettes és Janic Marian ezredes is. A Városi Tanácsháza nagytermében tartott ünnepségen dr. Szabó Mihály, a Győr Városi Tanács vb-titkára szoborátvevő beszédében a következőképpen szólalt fel: „A mai emlékműavatás több volt és másként ment végbe, mint egy szokványos szoborleleplezés. Azok a koszorúk és virágok, amelyeket ma délután az emlékművön elhelyeztünk, nem hervadnak el, mert a magyar–lengyel barátság ezeréves talajában gyökereznek.”

A szolidaritást, szeretetet, rokonszenvet és az emberséget, melyet a magyarok tanúsítottak irántuk, a lengyelek soha nem feledték el, ezért is szervezték meg a Lengyel Szeptember rendezvénysorozatot szerte az országban minden olyan településen, ahol lengyel menekültek menedéket találtak, éltek és dolgoztak.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Kisalföld 1969. november 25-i lapszáma megtekinthető a könyvtárban.

Légrádi Szilvia
Fotó: Szabó Béla

Felhasznált irodalom:
Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla: Győri képeskönyv
Lengyel vonatkozású emlékhelyek Győr városában: térképes kiadvány
Kisalföld, 1969. november 25.