A Város Háza első kiadása még 2009-ben látott napvilágot, a mostani újrakiadás tartalmazza az épületben azóta történt változ(tat)ásokat, külön apropója pedig, hogy a győri Városháza felvételt nyert a Győri Értéktárba is. A felfrissített, kibővített kötet a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gondozásában jelent meg, a bemutatón a szerzővel Herkely Ákos beszélgetett.

Győrben korábban a Rákóczi Ferenc utca 1. szám alatti épület működött városházaként (ma Győr Megyei Jogú Város Levéltára székhelye), de maga a település bővülése (emiatt a lélekszám emelkedése), a megnövekedett közigazgatási és közcélú feladatok, valamint az 1867-es kiegyezés következtében megváltozott közigazgatási szervezet tette szükségessé egy új városháza építését. Három helyszín szerepelt a szóba jöhető területek között: a Dunakapu tér, a Bécsi kapu tér, valamint a Vásártér a vasút mellett – utóbbit választották.

Összesen 30 pályamű érkezett, Alpár Ignácé lett az első helyezett, de ő végül inkább egy budapesti megbízást vállalt el, így Hübner Jenő lépett a helyébe. A tervpályázat kiírásában feltétel volt, hogy az új Városháza épülete hasonlítson a régi győri Tűztoronyhoz (a mai Baross út és az Arany János utca kereszteződésében állt, a sétálóutca térkövén vörös téglák jelzik egykori helyét). Az építkezést jelképesen 1896. május 14-én, a millenniumi ünnepségen kezdték meg, az első, szimbolikus kapavágást Zechmeister Károly polgármester ejtette meg.

A Városháza ünnepélyes felavatására 1900. március 19-én került sor: az épület hosszúsága 85 méter, szélessége 40 méter, magassága 59 méter, és összesen több mint 200 helyiséggel rendelkezik.  Átadása óta 8 nagyobb felújítást ért meg: 1924-ben, 1935−1936-ban, 1946−1947-ben, 1958−1962-ben, 1973−1980-ban, 1981−1985-ben, 2005-ben, valamint 2015−2016-ban.

A színes kötetben közel 170 fotó szerepel, mind Czvikovszky Tamás felvételei, akivel a Könyvszalon előtt beszélgettünk is a bővített kiadványról. A Város Háza kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér állományából.

Szilvási Krisztián
Fotó: Szabó Béla