A politikusokat Lippay Géza főispán üdvözölte, ezt követően Wennes Jenő alpolgármester intézett beszédet a három államférfihoz, melyet lelkes éljenzés követett. E jeles alkalomról természetesen a sajtó is beszámolt, többek között a Dunántúli Hírlap 1906. november 25-i számában olvashatunk róla részletesen (2. oldal):

Ifj. gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, pártvezető, az utolsó osztrák–magyar külügyminiszter 1860. június 30-án született Tőketerebesen. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke volt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, államtudománnyal és történelemmel is foglalkozott. Alkotmányvédő munkájával kivívta a magyar nép megbecsülését, A magyar állam fennmaradásának és alkotmányos szabadságának okai című művével a történelem−politika elsőrangú művelői közé került. 1929. június 11-én halt meg Budapesten.

Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos 1846. május 29-én született Bécsben. A Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, 12 éven keresztül a Szent István Akadémia elnöke. Jászberény város aranymandátumos képviselője. Az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője volt. Ő világította meg a nyugati nemzetek előtt Magyarország közjogi helyzetét, az ország önállóságát, ő volt külföldön a legkiválóbb szószólója a magyar érdekeknek. Szellemének fényét, csodás szónoki képességét, melyet négy nyelven tökéletesen beszélt, világszerte elismerték. 1933. február 7-én halt meg Genfben.

Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter, hídépítő mérnök, országgyűlési képviselő, Kossuth Lajos idősebb fia 1841. november 16-án született Pesten. Európa legkiválóbb mérnökei között tartották számon, 1877-ben ő nyerte el a világ legnevesebb szakembereivel szemben a nílusi acélhidak építését. Érdemeit az olasz kormány négy rendjellel és a commendatori címmel ismerte el. Mint pártvezért és politikust higgadtság és komolyság jellemezte, páratlan népszerűségének kulcsa nagy nevének varázsán kívül szeretetre méltó, udvarias lényében és európai tudásában rejlett. 1914. május 25-én halt meg Budapesten.

Kossuth Ferenc a miniszterek nevében a következőképpen válaszolt a megjelenteknek:

A folyóirat és a könyv, amelyből a képek származnak, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményének részét képezik, a Dunántúli Hírlap 1906. november 25-i lapszáma, valamint A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka című kötet megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
A szövetkezett balpárt arcképcsarnoka 1905.
Dunántúli Hírlap, 1906. november 25.