Mit keres egy közterület elnevezésére vonatkozó javaslat, valamint versek, prózák és esszék egyetlen kötetben? Hogy jön össze Fodor József (és melyik) Körmendi Lajossal? A Győri Nemzeti Színház Pódiumszínpadán találkozhattak az érdeklődők a különleges projekt költőien játékos, de komoly húrokat is pengető kiadványával, és annak három alkotójával. Vass Tibor, aki az idei Ünnepi Könyvhéten is Győrbe látogatott, beszélt a Fodor Józsefek út: a Spanyolnátha berekfürdői utcanévújító antológiája című kötet küldetéséről. Körmendi Lajos író, költő halálának 20. évfordulója alkalmából és azzal a szándékkal született, hogy felhívja a figyelmet a 2005-ben eltávozott művészre. Körmendit Rideg István a „Nagykunsághoz való kötődés-kötés valaha is élt legnagyobb írójának, költőjének” nevezte, de kiemelkedő volt „irodalmi-lelki szervezői” munkássága is – nem véletlenül nevezték el róla a Berekfürdői Írótábort.

„Másokért tenni tudó ember volt, a barátom. Látom őt a bereki fürdő medencéjében, körülötte, mondhatnám költőien, holdudvarában az írótábor résztvevői pancsikolnak a meleg vízben és a költészetben.” (Fecske Csaba)

A személyes hangvételű beszélgetésből kirajzolódott az utcanevek változásain keresztül leképeződő történelem, és főként a cserék mögötti ideológiák abszurditása.

„Az utcanév kicserélése
olyan, mintha leváltanák
a valóságot, félretéve
papírból összegyűrt hazánk.”

Vörös István: Az utcanév kicserélése – részlet

Az utcanevek fontossága megkérdőjelezhető, mégis dicsőség (posztumusz) annak, akiről elneveznek egy területet, ahol emberek élnek, és mégiscsak fémjelzi, kit tartunk példaértékűnek. Ezért sem mindegy, milyen név áll a táblán. De Vass Tibor és alkotótársai projektje túlmutat az utcanévcserén. Elsősorban egy olyan emberre szeretnék felhívni a figyelmet, aki valóban sokat tett a térségért: Körmendi Lajosra, akinek bizonyosan több köze van Berekfürdőhöz, mint bármelyik Fodor Józsefnek. Bármelyiknek, hisz volt közöttük nagyszerű orvos (1843–1901), „közegészségünk első apostola”, kiváló hegedűművész (1752–1828), de költő, író, újságíró (1898–1973) is, akinek neve már nem cseng olyan jól, hiszen 1957-ben, Kossuth-díja átvétele után hithű kommunista lett.

„...pléhglóriáért eladtad magad
szemenszedett költő József
költeményed a tűzre talán jó lesz
a szemünket marja majd a füst
csörög zsebedben a harminc ezüst”

Fecske Csaba: Fodor József elpirult fejfái – részlet

Ez a vers szerepel a Spanyolnátha Könyvek 50. kiadványaként megjelent Fecske Csaba-kötetben (a szerző 2025 februárjában hunyt el), a Hetvenhét magyar énmesében is.

A művészet egyik fontos feladata az emlékeztetés mellett a katarzis. A beszélgetés végén a múlt megtisztításának kérdésére Kégl Ildikó verse adott lírai választ.

„...költők keze megfogja most mégis a múltat,
és keresztvíz alá teszi, hogy egy utcanévnek,
legalább az utcanévnek egészséges akusztikája
legyen, szertartás ez, de nem a bűnös
feloldozása, a bűntelen ünneplése.”

Kégl Ildikó: Torz akkord – részlet

A „Fodor Józsefek út” szerzői: Fecske Csaba, Zoltán Bobory, Gálfalvi György, Jánosi Zoltán, Jenei Gyula, Kégl Ildikó, Csaba Kocsis, Korpa Tamás, Nyulász Péter, Oláh András, Sarusi Mihály, Szűcs László, Vass Nóra, Vass Tibor, István Vörös.

Szabados Éva
Fotók: Márné Tóth Krisztina, Szabó Béla