A Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében Mészöly Ágnes írótárs és jóbarát beszélgetett Berg Judittal, aki a kezdetekről elárulta, hogy nehezen kezelhető kamasz volt, és inkább képzelte magát kalandornak, mint sikeres írónak. Majd a középiskolában a „magyar faktos” tanár hatására merült fel először a magyar szak, amely a kézenfekvő angol mellett kihívásként és kicsit sorsszerűen került az életébe. Úgyhogy végül az ELTE magyar–angol szakán szerzett tanári diplomát és drámapedagógus képesítést.

A világutazói álmok mellett, ellentétes erőként feszült benne egy másik vágy is: sokgyermekes anyukává válni. A jövőjét jelentősen meghatározta, amikor már a diploma előtt megfogant az első gyermeke. Bizonyos utak bezáródtak, viszont elkezdett kibontakozni az írói hajlam. Ekkor születtek későbbi első könyvének első történetei, amelyeket a szülői hivatás próbatételei hívtak életre: rakoncátlan kislányával csak úgy tudott zöld ágra vergődni, ha folyton mesélt neki. Így végre hajlandó volt felöltözni és megenni a levest, amit addig sehogyan sem. A Hisztimesék 2005-ben jelent meg, azóta Berg Judit folyamatosan íróként tevékenykedik. A szerencse kegyeltjének tartja magát, hiszen az első meséi egy családi jó barát biztatására és kiadásában kerültek könyvformába. Rájött, hogy mennyire szereti az írást és a szerkesztői munkát. Később az is egyengette gyermekírói pályáját, hogy a Pagony Kiadóval működhetett együtt, amelynek vezetőit jól ismerte az egyetemről.

Külön szót ejtettek a népszerűséget meghozó Ruminiről (2006), amely már több generációt szoktatott rá az olvasásra, és Mészöly Ágnes szerint „függőséget” okoz. Hogy mi a titka a sikeres egér-regénynek? Berg Judit szerint az a beleélés és lelkesedés, ahogyan a kötetek születtek. Írás közben igyekezett minél megoldhatatlanabb helyzetekbe hozni a szereplőit, amelyekből először még ő maga sem tudta, hogyan lehetne kikeveredni. Az első kötet megírásánál okozott is pár álmatlan éjszakát a főszereplő iránti aggodalom. Az izgalmak mellett az is oka lehet a könyvsorozat iránti rajongásnak, hogy a gyerekek könnyen tudnak azonosulni a hőseivel, magukra és környezetükre ismernek a felbukkanó figurákból, helyzetekből. Nem utolsósorban pedig fontos értéke a történeteket átszövő könnyed humor.

Az írással kapcsolatban a friss Szalon-díjas elárulta, hogy bizony az alkotás öröme és a könnyedség mögött mindig ott van a sok küzdelem is, hogy vajon az éppen készülő új könyv lesz-e olyan jó, mint az eddigiek. Igen, gyermekíróként is tapasztalja, hogy: „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Mészöly Ágnes kiemelte, hogy Berg Judit milyen komoly szerepet vállal a gyermekirodalom szervezésében, népszerűsítésében is. Az írónő ugyanis a HUBBY (Hungarian Board on Books for Young People – Magyar Gyerekkönyv Fórum – az IBBY magyar nemzeti tagozata) elnöke, amely szakmai munkájával és az általa kiadott Év Gyerekkönyve Díjjal a magyar gyerekkönyveket és gyerekkönyvszakmát képviseli Magyarországon és a nemzetközi porondon. Örömteli tapasztalat, hogy a díjat egyre több figyelem övezi.

A beszélgetés vége felé felmerült egy nehéz kérdés: melyik könyvét választaná, hogy időkapszulába tegyék a jövő számára. Hosszas gondolkodás után az írónő két művét emelte ki. A Galléros Fecó naplóját (2010), amelyet hatalmas örömmel írt, és elárulta, hogyha egérlány lenne, a főhősbe lenne szerelmes. A másik az igaz történeten alapuló Liana – A dzsungel fogva tart (2024). A Kolumbiában játszódó regény alapjául a 2023-as repülőgép-balesetről szóló újsághír, illetve Berg Judit saját tapasztalatai szolgáltak, hiszen ő maga is járt a kolumbiai őserdőben, méghozzá indián vezetőkkel. A téma és az alkotó különleges találkozásából egy nagyon izgalmas és tanulságos könyv született.

Megtudhattuk, hogy Berg Judit, ha találkozna a kívánságokat teljesítő aranyhallal, időt kérne tőle, hogy újra belemerülhessen az írásba. Szeretne új világokat építeni, mint anno a Rumini vagy a Lengék univerzumát. Emellett természetesen a már meglévő sorozatoknak is tervez folytatást.

Elhallgatva a derűs életkedvet és sziporkázó elevenséget árasztó írónőt, az jutott eszembe, hogy olyan sok figurát megálmodott már – gondoljunk csak Maszatra és Sárira, Pankára és Csiribíre, a Cipelő Cicákra, Bojtira és Tücsökre, Ruminire és Balikóra, a Lengékre, Almára, Drifterre, Félixre és Bellára…. –, hogyha egyszerre összesereglenének, még az impozáns győri Nagyszínpadon sem férnének el. Nagy öröm, hogy egy olyan szerző kapta az idei Győri Könyvszalon Alkotói Díját, aki munkásságával rengeteget tett és tesz a legfiatalabb generációk olvasóvá neveléséért.

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs