Oldott légkör, könnyed elegancia, ízlésesen színes program jellemezte a közönségtalálkozót, amelynek házigazdái Adorján Andrea újságíró, Obertolné Horváth Tímea, a Győri Nők a Városért Alapítvány kurátora, Werner Krisztina újságíró, a kötet szerkesztője, és a beszélgetőtárs Hajdu Tibor színművész volt. A közönség soraiban persze számos, a kötetben szereplő (és nem szereplő) hölgy is helyet foglalt, és akinek jó szeme van az ilyesmire, rögtön észre is vette, hogy mindannyiuk nyakát egy gyönyörű höveji csipkemedálos nyaklánc díszíti. Az alaphangulatot az Agócs Judit színművésznő (Győri Nemzeti Színház) által előadott Heltai Jenő vers adta meg A tökéletes feleségről: „dísztárgy, nem cseléd / a tökéletes feleség.”

A kötetben tíz korábban élt és harminc ma élő hölgy története szerepel, akik élettörténetükkel jól példát szolgáltatnak arra, hogyan járultak hozzá Győr múltjának, jelenének (és jövőjének) alakulásához. A kötet írója, szerkesztője, Werner Krisztina arról mesélt, hogy a legizgalmasabb talán a tíz már nem élő hölggyel készített interjú megírása volt. A hatalmas történelmi íven bemutatott sokszínű élettörténetek az 1700-as évek elejéig repítik vissza az olvasót, hogy rácsodálkozhassunk a győri nők nagyszerűségére. A közismert győri újságíró a fiktív interjúkat sok tanulmány, cikk elolvasásával igyekezett hitelessé és valóságossá formálni, és úgy gondolja, hiánypótló alkotás született.

Obertolné Horváth Tímea arról a kis csapatról mesélt, akiknek munkája nyomán a könyv megszületett. Mindannyian úgy gondolják, hogy a város történetét az itt élő emberek formálják, azok a nők is, akik bátran vállalva önmagukat hittel, munkával, barátsággal vagy csendes kitartással generációkon át hatottak az életére. Fontos, hogy az ő nevük ne vesszen a múlt homályába, inspirációt jelentsenek a mai nők számára, átadják tudásukat a jövő női számára. A cél tehát címszavakban: értékteremtés, példamutatás, hiánypótlás, helyi identitás erősítése, nemek közötti egyenlőség tudatosítása, az emberi történetek iránti érzékenyítés.

Adorján Andrea újságíró, a Győri Értéktár Bizottság tagja felvetette, hogy mit is jelent értékesnek lenni a kötet szempontjából. A könyvben olyan győri nők történeteivel, életútjaival találkozhatunk, akik inspirálóak lehetnek mások számára, legyen az orvos, pedagógus, művész, sportoló, vállalkozó, civil vagy egyszerű, „hétköznapi” személy, akikről eddig nem szóltak a krónikák, de életútjuk a közösség számára fontos és példaértékű.

A közönség soraiban ülő „csodalányok” közül többen is megoszthatták gondolataikat a jelenlévőkkel. Kocsis Rozi bábművész, színigazgató (Vaskakas Bábszínház) például elmondta, számára a legnagyobb érték, hogy a gyerekeknek adhatnak színházi élményt. Lepácsek Katalin fotós örömmel vett részt a közös munkában, számára csodálatos lehetőséget jelentett a női lét megmutatása, felkarolása. Nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a munkába Lovasi Cecília is, akinek a borító festményeit köszönhetjük. A címlapon a múltat és a jelent egy képben igyekezett megjeleníteni, ezért látható egy barokk és egy modern kori hölgy fantáziaportréja, amelyet jelképszerűen a gyöngy köt össze.

A hölgykoszorúban helyet foglaló Hajdu Tibor is szóhoz jutott, elárulta, hogy bár nem tudta meg a nagy titkot a nőkről, őszintén elmondta, hogy gondolati síkon közelebb érzi magát a gyengébbik, ám cseppet sem gyenge nemhez. Számára a kötet kulcsszava a találkozás, amellyel emberi kapcsolatok jönnek létre, energiává alakulnak, és olyan produktumok születhetnek, mint ez a nagyszerű könyv is. Az intellektuális hangulatot a népszerű, Nem vagyok én apáca… kezdetű sláger oldotta Agócs Judit és Hágen Orsolya előadásában.

A múltban gyökerezünk, a jelenben élünk és a jövőért munkálkodunk – hangsúlyozta az alapítvány kurátora. Napjainkban is vannak, akik alkotnak és irányt mutatnak, hogy a mai csodalányokból a jövő követésre méltó győri női lehessenek. Hozzátette: terjedelmi korlátok miatt sokan nem kerülhettek be a kötetbe, de a munka folytatódik, az alkotók lelkesedése töretlen, mert hisznek a győri nők közösségformáló erejében. A programot Márai Sándor A szeretetről című versével zárta Agócs Judit.

A történelemből jól ismert egri nők után a szóban forgó kiadvány ezúttal a győri nőkre irányítja a figyelmet, amely a Győri Nők a Városért Alapítvány kiadásában jelent meg 300 darabos limitált példányban (kapható a Lokálpatrióta Belvárosi Könyves Polc boltjában, a Baross úton). A sokszínű palettáról még sokan kimaradtak, nem véletlen, hogy a szorgos nőcsapat már a következő köteten munkálkodik, amely eszünkbe juttathatja Richard Wagner szavait: „Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzékeiken át szebbé alakítsák át azokat.”

SzaSzi 
Fotók: Szabó Béla