Tóth László mögött jelentős újságírói pályafutás áll: 1969−1975 között a Csallóköz, 1975−1981 között az Irodalmi Szemle zsurnalisztája, szerkesztője volt, 1983−1985 között a komáromi Magyar Területi Színház dramaturgja. 1992−1993-ban a Széphalom Könyvműhely kiadóvezetője, valamint a Világszövetség szerkesztője. 1994-től az Iskolakultúra olvasószerkesztője, 1997-től 2000-ig, majd 2002 és 2004 között a Kalligram Könyvkiadó budapesti irodavezetője. 1990-ben Regio címmel kisebbségtudományi lapot, 1998-ban Ister néven könyvkiadót alapított, melyeknek ügyvezetője is. 2011-től a pozsonyi Irodalmi Szemle főszerkesztője.

„Azonos vagy magaddal, vagy részben azonos vagy már önmagaddal?” − tette fel a kérdést dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész a beszélgetőtárs szerepében, mire Tóth László így válaszolt: „Ez halálomig nem fog kiderülni.” Ugyanis Varga Lászlóként született, 15 éves korában fogadta örökbe Tóth Béla. „Az általános iskolát Varga Lászlóként fejeztem be, de a középiskolába már Tóth Lászlóként iratkoztam be” − mesélte. Ez az identitásváltás pedig természetszerűleg hagyott örök nyomot benne.

A Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent Időző Tóth László 18. verseskötete, több mint öt évtizedes költői pályájának összefoglalása: közel 300 költemény szerepel benne 400 oldalon. Ahogyan Balla Kálmán költő írta a könyv utószavában a rendezőelvről és a felépítéséről: „...a három – madáchi fogalommal – szín révén a költő maga irányít, igazít el eddigi életművében, mintegy rámutatva annak eddig rejtve maradó, nem kevésbé fontos összefüggéseire, vonásaira is.”

A költeményekben – Jánosi Zoltán elmondásában – ambivalencia, groteszk, ijesztő, rideg világ képei jelennek meg, melyre azt a magyarázatot adta Tóth László, hogy „a világot, lehet, ellentéteiben még igazabbnak tudjuk látni, mint a valóságban”. Vélekedése szerint talán magának a világnak a megfogalmazása is könnyebben megy így neki. Mint ahogyan – az ő költészetét befolyásoló nagy elődök nyomán – azt is vallja: „A történelem is tulajdonképpen egy felülnézet(i kép).”

Szilvási Krisztián
Fotók: Török Viktória