A korábban felderítőként szolgáló, nyugalmazott katonaemberrel Torma Attila beszélgetett a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteményében. Torma Béla Gyula a 2008-ban megjelent Egy elfeledett diadalban a 907. évi pozsonyi csatáról értekezett, a 2014-ben kiadott Homokvihar Bagdadban – Magyar katonák az iraki válságkezelésben 1991−2011 című könyvében pedig a történettudomány és a szépirodalom határán egyensúlyozva mutatta be az irak−iráni háború végétől az amerikai fegyveres erők kivonulásáig a térség politikai, hatalmi és gazdasági konfliktusait.

A szerző – aki Győrben született, itt járt iskolába és itt sportolt – legújabb művében Győr mint helyőrség 1849 és 1956 közötti katonatörténetét írta meg. „Nem hézagpótló kötet, hanem egyedülálló” − fogalmazta meg a beszélgetőtárs Torma Attila a városban állomásozó katonák történetét békében és háborúban feldolgozó munkáról, amely külön hangsúlyozza Győr mindenkori vezetésének és a helyőrség elöljáróinak kapcsolatát.

Arra a kérdésre, hogy milyen volt a viszony a katonák és a város lakossága között a vizsgált időszakban, a szerző úgy válaszolt, hogy kapcsolatukat általánosságban nézve a lakosság hadsereggel szembeni közvéleménye határozta meg. Győr mindig is egy katonai felvonulási területnek számított, nem volt elegendő laktanyája, ezért szükséglaktanyák jöttek létre, de ezek sem oldották meg a problémát.

Mivel a városnak nem volt pénze laktanyaépítésre, így ingatlanokat vásárolt meg, és azokat alakították át lovaskatonák elszállásolására alkalmas helyekké (ezeket hívták „kvázilaktanyáknak”), illetve egyéb bérleményekkel próbálták megoldani a helyzetet. Mindez pedig aztán az alakulatok teljes szétszórtságát eredményezte. Hogy Győr pénzt szerezzen, különadókat vetettek ki a laktanyaépítések finanszírozására: megépült a szabadhegyi laktanya, majd a Frigyes- és a Honvéd-laktanya.

A kötetbemutatón mindezeken túl szó esett a 11. vadászzászlóaljról és a 19. gyalogezredről, Győr két népszerű háziezredéről (állományát a város adta, a katonáknak személyes kötődésük volt ide); a 16. gyalogezredről, amely a Don-kanyar első frontjában harcolt a második világháborúban; valamint Torma Béla Gyula ezredes úr néhány katonát személy szerint kiemelt a tárgyalt 100 évből.

Szilvási Krisztián
Fotó: Tóth Fruzsina