A Győri Nemzeti Színház Pódiumszínpadán testvérvárosi szerzőket köszönthettünk, akik között tanár−diák kapcsolatból született irodalmi együttműködés. Bencze Mihály matematikus, tanár, iskolaigazgató, költő, közíró hathatósan egyengette a legfiatalabb költőgenerációhoz tartozó Béres Vivien Beatrix útját, amelynek eredménye többek között az Árnyképek című verseskötet lett.

Bencze Mihály, a csángó művészet kutatója, népszerűsítője kezdetben a matematika és az irodalom tudományos kapcsolatának megragadására vállalkozott, majd mélyebben kezdett érdeklődni és foglalkozni a helytörténettel. Nagyon szomorúnak érezte, hogy hamarosan kihal egy olyan nemzedék, amelynek még eleven és első kézből származó emlékei vannak a történelmi eseményekről – ezek a kutatások a Brassói Lapokban, a Hétfaluban, illetve a Bukaresti Magyar Életben jelentek meg cikkek formájában.

Ebből a hatalmas gyűjtésből született meg végül 2024 év végén a Hamu és gyémánt című, hatalmas terjedelmű kiadvány. A szerző által megfogalmazott „irodalmi régészet, irodalmi ásatás” eredményeként megvalósult kötet átfogóan állít emléket az Erdély délkeleti részén lévő Barcaságnak: a földrajzi−kulturális terület múltjából kiindulva értékes személyiségek, események, helyszínek, különböző csoportok és szervezetek vonulnak végig több mint 700 oldalon.

A székelyudvarhelyi születésű, de tanulmányait Szovátán, Bukarestben és Budapesten végzett Béres Vivien Beatrix a költészet mellett újságíróként (Erdélyi Magyar Művészeti és Irodalmi Rovat) és filmes íróként (kritikák, esszék, tanulmányok) is tevékenykedik. Tehetségét tanára – egyben az intézményt igazgató – Bencze Mihály fedezte fel a bukaresti magyar Ady Endre Elméleti Líceumban. Versei a Garabontziás Lapban, az aradi Szövétnek kulturális szemléjében, a Brassói Lapokban, a Népújságban, illetve az interneten a Kávé Főnix oldalán, a Rendületlenülben, valamint a Kalamárisban olvashatók.

Az Árnyképek – az Érzelmek című után – második versesköteteként, 2022-ben látott napvilágot. A költeményeket határozottan egyedi versbeszéd jellemzi, a szerző sajátosan eredeti stílusban és költői eszközökkel jegyzi kora és környezete reflexióit. A kötetben többek között szerepelnek klasszikus írókhoz, költőkhöz (József Attila, William Shakespeare) szóló / visszatérő szerzemények is, ami pedig mindannyiban közös, az a – Vivien számára kincsesládaként tekintett – magyar nyelv szeretete, ahogyan ő maga fogalmazott a bemutatón: „Az a legszebb, amikor az ember a saját anyanyelvén beszél, ír, olvas, tanul, tanít.”

Szilvási Krisztián
Fotók: Appl-Terman Tímea

Forrás: ujkafe.website, ehir.ro