Mi adhat erőt, hogy a legnehezebb helyzetekben is megőrizhessük a pozitív lelkiállapotunkat? A választ talán éppen Szinetár Miklós egyik kedvenc szerzője, Seneca adhatja meg. A sztoikus filozófus egyik gondolatát a szerző székfoglalójában osztotta meg a Magyar Tudományos Akadémián 2022-ben: „Senki sem szerezheti meg mindazt, amit akar. Azt azonban megteheti, hogy ne kívánjon olyat, ami lehetetlen! És ami a rendelkezésére áll, azt vidáman használja fel.”

Amikor a 2. kötet könyvheti bemutatója kapcsán beszélgettünk, azt jósolta, hogy a harmadik kötetet lesz a legnehezebb megírni. Valóban így volt?

Igen, két szempontból is. Az egyik egy élettani közhely, miszerint sokkal könnyebb visszaemlékezni a 40–50 évvel ezelőtti dolgokra, mint a két évvel ezelőtti eseményekre, amelyeknek a felidézésénél már nagy hiátusok vannak. Úgyhogy itt több mindennek utána kellett néznem. A másik nehézség, hogy a leírt események már nagyon közeliek. Ezért igyekeztem úgy fogalmazni, hogy elmondjam ugyan a véleményemet, de semmiképpen ne avatkozzak bele a napi politikai ügyekbe.

397 oldallal ez a kötet lett a leghosszabb. Ezt szánta utolsó résznek. Van, ami még ebből is kimaradt?

Nagyon sok minden kimaradt. Lehet, hogy majd egyszer, mondjuk Szilánkok címmel írok még egy könyvet, de egyelőre nem érzem, hogy nekikezdhetnék. Majd, ha jön a tél, amikor az ember csak ül a szobában, akkor lehet, hogy belefogok az írásba – ha még élek.

A háromkötetes életrajz megírása már több mint három éve része az életének. Hiányozni fog?

Már most hiányzik. De az elfoglaltságaim eléggé lekötnek, mert sok helyre hívnak beszélgetni, hétvégén például az Óbudai Társaskörben voltam. Emellett lesz egy műsorom az Operaházban. Ennek az a története, hogy egy televíziós podcastban elmondtam néhány verset, ami után megkerestek, hogy szeretnének velem egy közös estet készíteni, amelyben én versekkel, stúdiósok pedig Mozart dalokkal lépnek fel majd. Vers és muzsika – Egy óra Szinetár Miklóssal lesz a címe, és december 6-án, 13-án és 20-án fogjuk előadni. Ha mindez lezajlik, talán januárban lehet, hogy újra elkezdek írni. A három kötet népszerűsége biztat, hogy folytassam.

Változtatott-e valamit, hogy összegezte az életét az íráson keresztül?

Leginkább az életformámon, hogy rendszeresen írtam, ami nagyon sok munka volt. Mert én úgy dolgozom, hogy először lediktálom a szövegeket saját magamnak egy gép segítségével. Majd utána elkezdem javítani szóról szóra haladva, és a végére szinte teljesen átalakítom. Úgyhogy nem véletlenül tartott az egész három évig – de csak így tudtam vállalni.

Van-e olyan darab, amit szívesen megrendezne?

Már korlátozott a kapacitásom, ezért egy vadonatúj dologba nem fognék bele, de az Operában nagyon szívesen felújítanám a Tannhäuser rendezésemet. Wagner operáját nagyon szeretem, szép és örökké aktuális. Ezzel még szívesen foglalkoznék.

Ha a jövőről kellene írnia egy könyvet, milyen címet adna neki?

Talán azt: Hogyan tovább? Ami vonatkozik a világra, Európára és Magyarországra is. Egy ilyen írás nagyobb kitekintést jelentene. Lennének benne mély emlékek, de a jelenre vonatkozó reflexiók is.

Szinetár Miklós Szinetár 3. – Önéletrajz-szerűség és egyebek című kötetének bemutatójára 2025. november 15-én, szombaton, 17 órakor kerül sor a 24. Győri Könyvszalonon, a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében, a szerzővel Farkas Mónika beszélget.

Szabados Éva