2009-ben jelent meg a kötet első kiadása, nagy érdeklődés övezte, és hamar el is fogyott. Milyen érzés volt újra ezzel a témával foglalkozni?

Felemelő, mert bensőséges viszony fűz a Városházához. Gyermekkoromban léphettem be először, és már akkor beleszerettem a csodálatos épületbe. Amikor aztán évekkel később úgy hozta a sors, hogy ide kerültem, és itt dolgozhattam közel harminc évig, hatalmas megtiszteltetésnek éreztem. A Polgármesteri Hivatal felkérése volt, hogy a közeledő évforduló kapcsán adjuk ki újra a könyvet. Én pedig javasoltam, hogy akkor már egészítsük ki, hiszen 2009 óta történtek változások. A legutóbbi 2015–16-os felújítási munkálatok során a Díszterem került átépítésre, pontosabban nyerte vissza az eredeti elrendezését és színezését. Ezt megelőzően a hosszanti tengelyre merőlegesen helyezkedtek el a széksorok, és sokkal több ülőhely volt. Így nyílt lehetőség rendezvények, esküvők, koncertek lebonyolítására. Különlegesség, hogy 1973-ban a város kapott egy orgonát a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolától, amely egészen 2011-ig ékesítette a Dísztermet, amikor is visszakerült a fővárosi intézmény tulajdonába. Még gyermekkoromból egyébként emlékszem egy olyan elrendezésre is, amikor a pulpitus a mostanival szemben lévő oldalon helyezkedett el.

Hogyan született a könyv első kiadása?

Már a Városházán dolgoztam, amikor elkezdtem utánanézni egy-két dolognak. Dr. Sáry István nyugalmazott levéltár-igazgató írásából megjelent egy füzet az épületről, és ez adta az alapötletet, hogy mélyebben beleássam magam a témába. Rengeteg anyagot kaptam a könyvtártól és a levéltártól, sokat köszönhetek dr. Horváth Sándor Domonkos könyvtárigazgatónak, a megújult kötet kiadójának és Bana József nyugalmazott levéltár-igazgatónak, aki lektorként is közreműködött. 2008-ban kezdett összeállni a könyv szerkezete. A szponzorok is megvoltak. Bevittem dr. Lipovits Szilárd jegyzőhöz, aki azonnal azt mondta, hogy ki kell adni az írást, sőt Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata lett a kiadó, és olyan nagy volt az érdeklődés, hogy utánnyomás is készült.

Egy jelentősebb épület egy egész korszaknak állít emléket, gondolatok, szándékok lenyomatát őrzi. Mi teszi igazán különlegessé a győri Városházát?

Példaértékű, hogy két év alatt építették meg neobarokk stílusban – nem tudom, hogy most képesek lennénk-e erre… Amíg ott dolgoztam, lehetőségem nyílt alaposan megismerni minden zegét-zugát, rengeteg csoportot kalauzoltam végig az alagsortól a nagytorony erkélyéig. Úgyhogy bizton állíthatom, hogy nem véletlenül vált Győr ikonikus épületévé, amely pontosan megfelel a Révai Nagy Lexikon városháza definíciójának. A kötet bővített második kiadásának megjelenéséhez egyébként hozzájárult az a tény is, hogy az épület 2025-ben bekerült a Győri Értéktárba. Csak néhány adat a méreteiről: hosszúsága 85 méter, szélessége 40 méter, a nagytorony magassága 59 méter (ezzel a legmagasabb a városban), valamint több mint 200 helyisége van. A díszítettségét is kiemelném, amelyet a könyvben látható számtalan fotón örökítettem meg. Elszomorító, hogy mennyire elmegyünk a szépsége mellett, pedig érdemes lenne gyakrabban felemelni a pillantásunkat, miközben a buszra várakozunk.

Hogyan tükrözi Zechmeister Károly (1852–1898), a város legendás polgármesterének város-szemléletét?

A „tornyos ház” nagy előrelátással készült, hiszen akkoriban Győr még csupán egy 30–40 ezres város volt. A polgármester elképzelései óriási ellenállásba ütköztek. Az egyik kérdés, ami felmerült, hogy minek kellene egy új épület, miért nem a régit bővítik? A másik problémájuk az volt, hogy a tervezett helyszín kívül esett az akkori belváros területén. A vasút mentén a vásártér helyezkedett el, ez jelentette a település szélét. Két szavazaton múlt, hogy végül mégis megépülhetett a Városháza. Az idő pedig igazolta Zechmeister Károlyt, aki sajnos nem élte meg az ünnepélyes átadást. Viszont az építési területen az első, szimbolikus kapavágást ő tehette meg a millenniumi ünnepség keretében, 1896. május 14-én, amikor jelképesen megkezdték a városháza építését. Több jelentős intézmény dicséri a polgármester előrelátását, amelyek szintén az ő idejében épültek, többek között a törvényszék, a Zrínyi utcai közkórház és az új győri köztemető kialakítása. Illetve fontos még kiemelni Bisinger József, győri üveges-mester nevét, aki hagyatéki hozzájárulásával, megteremtette a lehetőséget az új városháza megépítésére.

125 év egy ember nézőpontjából nagyon-nagyon hosszúnak tűnik. Építészeti szempontból mekkora távlatot jelent?

Ikonikus épületünk olyan igénnyel készült el, hogy már több rendszert és háborút túlélt. 125 év nem kor a számára, ha figyelnek rá. Egy panelháznak igen. Érdekes végigkövetni időben, hogy mennyi minden funkciót betöltött már. Eleinte a rendőrség és a tűzoltóság központja is a Városházán volt. Sőt, az alagsorban toloncokat is őriztek, akik az ítéletükre vártak. Majd ahogyan nőtt a város, úgy változtak a funkciók, egyre több városi feladat kapott külön épületet.

A Városháza melyik részét szereti a legjobban?

A középső nagy óratorony mellett a főhomlokzaton két kisebb torony (fiálé) található, amelyeknek nincsen különösebb rendeltetésük, inkább csak díszítőelemek. Négykézláb, a padlásról egy lyukon keresztül lehet csak bejutni a belsejükbe. Mondogattam, hogy ide kellene tenni az irodámat, olyan szép helyen lenne. Igaz, hogy az ablakok elég magasan vannak, de ide aztán nem jönne fel egyik főnököm és az ügyfelek sem. Viccen kívül a két kis tornyot nagyon szeretem, ahogy megbújnak a nagy mellett.

Az impozáns kötetet lapozgatva számtalan dokumentum is segíti, hogy feltáruljon előttünk a Városháza, és ezen keresztül Győr történelme. Mit emelne ki, mivel várja az érdeklődőket a kötetbemutatóra?

Első körben a könyv szerkezetét szeretném bemutatni, felhívva a figyelmet a legfontosabb részletekre. Emellett pedig olyan érdekességeket is szívesen megosztok majd, amelyek a kiadványba már nem fértek bele.

Czvikovszky Tamás A Város Háza című kötetének bemutatójára 2025. november 15-én, szombaton, 17 órakor kerül sor a 24. Győri Könyvszalonon, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Rendezvénytermében, a szerzővel Herkely Ákos beszélget.

Szabados Éva
Fotó: Márné Tóth Krisztina