1913-tól 1921-ig a Győri M. Kir. Állami Felsőbb Leányiskolában tanult.

Állami Leánygimnázium értesítő, 1917:

Az iskolában rajztanára Valker Ágnes (Győr, 1879. október 12. – Budapest, 1950.) festőművész, tanár volt, aki 1911 és 1941 között tanított az intézményben.

Állami Leánygimnázium értesítő, 1917:

Tehetségére korán felfigyeltek, már az iskolában több kiállításon szerepelt.

Állami leánygimnázium értesítő, 1920:

Édesapja korai halála miatt gimnáziumi tanulmányai befejezése után banktisztségviselőnek állt. 1924-ben Jaschik Álmos budapesti magániskolájába iratkozott be, grafikusnak készült, de két év tanulást követően inkább a keramikus mesterséget választotta, amit az Iparművészeti Iskola műhelyében apránként sajátított el.

Miután otthagyta az intézetet, külföldre utazott, hogy a kor legkiválóbb mestereitől tanuljon. A kerámiatechnikával 1926-ban, Bécsben, Hertha Bucher műhelyében ismerkedett meg. Majd 1928−1929-ben, Münchenben, a Staatsschule für Angewandte Kunstban Karl Killernél szobrászatot, Adalbert Niemeyernél kerámiát tanult. 1932-ben újabb tanulmányútra indult, előbb Koppenhágában, majd azt követően 1933−1934-ben Párizsban képezte tovább magát.

Bécsi munkáival már 1928-ban a budapesti Tamás Galériában mutatkozott be, amiről a kritika is elismerően nyilatkozott. 1929-ben, müncheni tanulmányai befejezése után végleg Budapestre költözött. Küzdelmes évek következtek a számára, ez idő tájt a legkülönbözőbb próbálkozásokkal találkozhatunk. Müncheni tartózkodása után sokat mintázott – kisplasztika és relief mázzal vagy anélkül. Ekkortól figyelhető meg nála a figurális irány erősödése: szerény korongolt figurák, edények kerültek ki a kezei közül. Az 1929 és 1935 között készült kisplasztikái, reliefjei nagy részét egy- vagy többszínű, összefüggő felületű fényes mázzal vonta be. Ennek a korszakának egyik kiemelkedő darabja a Budapest város bécsi idegenforgalmi hivatala számára 1931-ben készített Ősfoglalkozások című relief.

Munkái másik részét pedig a terrakotta, vagy más néven máz nélküli mintázott reliefek és kisplasztikák alkotják. Reliefeket már müncheni tanulóéveiből ismerünk, innen lehet eredeztetni az akkor kedvelt vallásos tematikát, melynek visszatérő motívumait szinte egész munkássága alatt megfigyelhetjük. Hasonló módon kedvelte a zsáner témát, melynek legszebb példája az 1929-ben készült Korongoló fiú relief. Kisplasztikái közül figyelemre méltó a samottos masszából, Párizsban készült Zsemlye leány (1933−34).

Az 1930-as évek közepére nagy forma- és színkultúrára, valamint kitűnő technikai ismeretekre tett szert. 1933−1934-ben Párizsban tartózkodott. Festett kerámia képei, kis méretű festett csempéi, agyagkivágatokból készült kompozíciói, népművészettel kapcsolatos élményei hatására készített korongolt figurái is ebben az időben születtek.

Kovács Margit 1935-ös első gyűjteményes kiállításával zárult munkásságának ezen szakasza (Pesti Napló, 1935. november 24.):

Technikai tudását folyamatosan tökéletesítette, az agyagba való vésés, az agyagmázak, valamint az ólommázak ismeretére tett szert. 1937-ben a párizsi világkiállítás fővárosi terme számára készített Budapest a Duna királynője címmel nagy méretű alkalmi dekorációt, melyet Diplome d’Honneur-rel díjaztak.

1936−1940 között a dekoratív megoldások felé fordult. Vallásos tárgyú falképeket, agyagkivágásokat készített formanyelven. A harmincas évek végén több figurális épületkerámiát készített, köztük az Iparművészeti Társulat 1938-as kiállításán aranyéremmel kitüntetett díszkályhát és 1939-ben – az egyetlen igazán nagyszabású megbízatásaként − a győri Szent Imre templom kapubejáratát. A győri kompozíció a templom homlokzatát díszíti. „Tartózkodó, de elég hatásos színeivel, síkban tartott kompozíciójával kitűnően illeszkedik a világosszürke, szépen tagolt épületbe, nem zavarja fölösleges hangoskodással a homlokzat egységét, de kiemeli a bejáratot.” (Dobrovszky: Kovács Margit)

Épületkerámiáinak nagy részét 1936−1942 között készítette, és a győri munkája mellett színes kerámiái több bérház homlokzatán, bejárati csarnokban is fellelhetők.

Ebben az időben készült népművészeti ihletésű figuráinak egész sora: Kenyérszelő (1952 – a képen), Fonó (1953).

Az 1945 utáni munkáiban a korábbi sötét színek helyett szívesen alkalmazta a színes, derűs hangulatot keltő festékeket. Felületmegmunkálása egyszerűsödött, kifejezőeszközei erősödtek. 1948-ban a Fényes Adolf teremben volt kiállítása. Még ugyanabban az évben Kossuth-díjat kapott.

Friss Újság, 1948. március 19.:

1951-ben készítette el édesanyja bronzportréját:

1950-ben a hegyeshalmi vasútállomás falára Magyarország térképét mintázta meg. Munkásságának jelentős állomása 1953, amikor a Nemzeti Szalonban műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek, és ekkor kapta meg az Érdemes Művész díjat is.

Műveivel rendszeresen részt vett nemzetközi kiállításokon és bemutatókon. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon Grand Prix-vel jutalmazzák. Az 1958. június 14. és október 19. megrendezett 29. Velencei Képzőművészeti Biennálén több jeles hazai művész társaságában szerepelt. 1959-ben pedig a római Magyar Intézetben (Collegium Hungaricum Róma) volt önálló kiállítása.

Egy újabb mérföldkő volt művészetében az Ernst Múzeumban 1962-ben megrendezett gyűjteményes kiállítása. Még ugyanabban az évben kapott Kiváló művész címet is.

Háry-figura, Ágyúgolyós, 1962, mintázott terrakotta engobe festéssel és fedőmázzal:

A kürtös, 1968, korongolt terrakotta bevésett díszítéssel:

A Mag, 1969, mintázott samottos agyag vésett díszítéssel, engobe festéssel:

1970-ben a Műcsarnokban, majd 1971-ben Győrött, a Xántus János Múzeumban láthatta a közönség a munkáit. Ugyanebben az évben Győr város díszpolgárává avatták.

Kisalföld, 1971. augusztus 20.:

1973-ban állandó kiállítása nyílt Szentendrén, abban a házban, ahol nyaranta dolgozott. 1974-ben pedig Győrben, a Kreszta-ház padlásterében kapott helyet az állandó kiállítása.

Kisalföld, 1973. június 30.:

Utolsó domborműsorozata a Móra Ferenc Általános Iskola és Gimnázium falán a 700 éves Győr történetét mutatja be.

Kovács Margit Budapesten élt, abban a házban, ahol Radnóti Miklós és felesége, Fanni, jó barátságot ápolt velük. A Pozsonyi úti lakása mellett lévő műtermébe keveseknek engedett bepillantást.

Szinte élete utolsó percéig dolgozott, mert a hivatása szerelmese volt. 1977. június 4-én hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található (25. parcella, 1. sor, 32. sírhely),

Kisalföld, 1977. június 5.:

Kisalföld, 1977. június 11.:

Kovács Margit győri állandó kiállításának a 2022-ben történt megújulásáról itt írtunk.

Bedő Mónika
Fotók: Vas Balázs (1., 7.; 9−12. kép), Galambos Krisztina (6. kép)

Felhasznált irodalom:
Bobrovszky Ida: Kovács Margit. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1961. 30 p.
Salamon Nándor: Kisalföldi művészeti lexikon. 2012. p. 93−94.
Győri életrajzi lexikon. Győr, 2013. p. 182−183.
Tóth Vilmos: Budapesti temetkezőhelyek győri vonatkozású síremlékei. In: Arrabona 45/1. Győr, 2007. p. 345−366.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.