Előző prózai köteted, a Szabadulógyakorlat (2020) a szerelem és halál témája körül forog, első novellásköteted, a Törésteszt (2016) fókuszában is a párkapcsolat áll. Mennyiben viszi tovább ezt a fonalat, illetve helyezi más megvilágításba az Erősebb nálam?

A párkapcsolatot ezúttal kiterjeszteném két ember szeretetkapcsolatára, mert ebben a kötetben elég sok az apa- és az anyatörténet, beleértve a pótszülőket is. A vágy tágasabb fogalom, mint a szerelem, hiszen nemcsak testi vágy van, hanem lelki sóvárgás is, szeretetre, törődésre, biztonságra vágyunk mindannyian. Ezzel együtt természetesen a szerelemnek ezúttal is prioritása van, különösen a kamaszkori szerelemnek, illetve az életet meghatározó és végigkísérő, egyetlen személyre koncentrálódó szerelemnek. A Törésteszt élesebb, robbanékonyabb, kegyetlenebb könyv volt. A Szabadulógyakorlat talán egy fokkal szelídebb, legalábbis annyiban, hogy – főleg a zene és a misztikus tapasztalat erején keresztül – menekülőutat is kínál a csapdából. Az Erősebb nálam, bár nem olyan fájdalmas, mint az első könyvem, voltaképpen mégis visszatér a kiindulóponthoz: az embert irányító belső – vagy külső? – erőkhöz. Vannak benne olyan szereplők is, akik a megszállottságig követik az ösztöneiket. Ezeknek a domesztikálhatatlan erőknek a jelképe a borítón látható hiúz, Szilágyi Lenke felvételén, de még inkább a hiúz fenyegető árnyéka: még ha a vadság ismerős is, az árnyék akkor is kiismerhetetlen. Ezért örültem a kérdésben rejlő szónak: megvilágítás. Az új könyvem tere nagyon sokszor az éjszaka, ahol csak az ösztön szeme parázslik.

„úgy hódítasz harcos hévvel,
mint ki ölni vágy az ölbe –
egy legyek a teremtéssel?
Azzal, aki folyvást ölne?
Beéred a fél-levéssel,
s úrként mindhiába várva,
örök szomjad így emészt fel,
sóvárogva forró párra,

de ha megtanulnád lényem,
megélnéd az örök csodát,
befogadnád fényességem,
s fénnyé lennénk egymáson át,
de te ellentétre vágyol,
nem egyenlő hevű társra,
benned lelkem nem világol,
a világot húzod nyársra…”

(Szól a faunhoz a nimfa – részlet)

Ez a versed számomra rímel új köteted témájával. Van-e átjárás benned a költő és a novellista között? Milyen kölcsönhatás lehetséges próza és líra között?

Átjárás éppenséggel van, de ez nem átfedés. Prózában csak akkor nyílik meg az út a vers felé, ha a fokozatosan felépített írásban egyszerre megjelenik a fokozhatatlan pillanat, ahol a féltudat vagy a vágy beszél, ott a ritmus szaggatottsága, a szavak felfénylő aurája valóban a versre emlékeztethetik az olvasót. Fontos, hogy a témám maga is lírai, vagyis szavakkal nehezen megközelíthető. A vágy kémiáját, külső jeleit… nyilván le lehet írni tudományosan, de ami történik, mégis rejtély, mert amit akarunk, az túlmutat a logikán, de még a létfenntartáson is: mélyebbre ás, vagy magasabbra tör. Ahogy a Vigasz kötetem általam választott borítóján a fénysugár: ha megtörténik, ha az éles érzés belénk hasít, az maga a megvilágosodás.

A verseidben mintha könnyebben megtalálhatnánk az utat a fény felé. A novellákban nem mindig van feloldás. Szerinted milyen szerepet töltenek be a sötétebb tónusú prózai írások?

A korábbi köteteimben is voltak olyan írások, amelyek bevittek a tudattalan rengetegébe, már-már a vakrémületig. Prózaírói mintáim, különösen a sötétebb tónusú novellák esetében, maguk is költők: Kosztolányi és Jékely. Mindkettőjüket érdekelte a megmagyarázhatatlan, illetve az, hogy miképpen jutunk el a tettig, amit nem lehet visszafordítani, és ami egyszerre világos és érthetetlen. Engem mindig a vonzás érdekelt a legjobban, a fizika törvényeivel nem magyarázható magnetizmus, ami embereket egymáshoz vagy a hivatásukhoz vonz. Ez persze, éppen a rejtélyessége miatt, mindig magában hordozza a sötétet is, ahogy a szerelem a fájdalom ígéretét.

Mit gondolsz a biztonság és szabadság közötti kapcsolatról? Ez utóbbi állandó hajtóerődnek tűnik az írásaidat olvasva…

Frappáns válaszon gondolkodom, de nincs ilyen. Ha volna, nem kellene írni. A szenvedély soha nem biztonságos, bár a biztonságot szenvedélyesen lehet csak megvédeni, ahogy róka védi a kotorékot – de abban a pillanatban, hogy bekapcsol az ösztön, megszűnik a biztonság. Ezen a ponton válik el számomra szó és érzés, mert itt a határokról van szó, és ezeket a legnehezebb körülírni. És itt a legkönnyebb hazudni, magunknak is. Az biztos, hogy én sokkal szabadabb vagyok, ha biztonságban érzem magam, vagy nem jól mondom: ha rábízhatom magam valakire, ha megbízhatok benne, legyen akár egy ember vagy Isten – de ha mástól függök, akkor máris oda a szabadságom… És itt akkor még egy saját Magvetős borítót említenék (azt is Pintér József tervezte): a Kerített tér kötetemen egy húskampó lóg az égből. Erre vagyok én ráakasztva. Nem esem le, de fáj. Tart, de meg is köt. A prózáimban is valami ilyesmi történik.

Egy Facebook-posztodban a vágyban leosztott szerepekről írsz. Lehet változtatni? Reménykeltő ez a mondatod: „Az erő, ami legyőz, mindig belőlünk indul…”

Belőlünk sarjad ki, és rajtunk át működik. Ha biztató az, hogy vannak, igenis vannak még a földön titkos erők, hogy a görögök istenei vagy a babonások démonai még mindig itt járnak köztünk, akkor ez egy biztató könyv, de ugyanannyira tekinthetjük rémületesnek is, hogy hiába a felvilágosodás, a lélek bozótját nem lehet felégetni és kedvünk szerint szántófölddé szelídíteni. Ha csak a szerelemre gondolunk: a megadás, az önátadás, a legyőzetés ugyanannyira része, mint a másik testének-lelkének ajándéka, vagyis a megajándékozottság. A szerelem nem lett sem kisebb, sem nagyobb az évezredek folyamán, a szerelem „mozgat napot és minden csillagot”, a szerelem felemel és lesújt, égivé magasztosít és kivégez, mindent ad és mindent elvesz. Hát még a szeretet!

Kiket vársz a kötetbemutatóra?

Azokat, akik nem ijednek meg sem a saját árnyékuktól, sem a könyv árnyékaitól. A könyv a fény ünnepével indul, és ezzel is ér véget, két különös karácsonyi utazás keretezi – úgyhogy így az ünnepek előtt azokat is várom, akik, akár ismerik már a könyveimet, akár nem, velem tartanak erre a fény felé tartó utazásra, és talán szeretnék ezeket az írásokat megosztani és megbeszélni majd a szeretteikkel.

Szabó T. Anna Erősebb nálam című kötetének bemutatójára 2025. november 15-én, szombaton, 15 órakor kerül sor a 24. Győri Könyvszalonon, a Győri Nemzeti Színházban, a Kisfaludy Teremben, a szerzővel Kiss Tünde beszélget majd.

Szabados Éva
Fotó: Dragomán György