Egy meghitt, generációkon átívelő családi összejövetelre invitáljátok a közönséget a Győri Könyvszalon alkalmából. Mi a közös hang, amelyet megszólaltattok a műsorban?

A közös hullámhossz az emberi hitelünk, a barátságunk, hogy együtt vagyunk vállvetve tizenéve. Ezentúl inkább a kreatív energiák játszanak egymással. És végre szabadjára mertük engedni őket. Miközben egy koncert keretben maradunk, egyszerre zenével kísért felolvasás ez, színház és intim együttlét az előadás. Közben persze szeretettel ugratjuk egymást.

Melyek azok a kérdések, amelyek most a leginkább foglalkoztatnak benneteket és megjelennek az műsorban?

Az emberi élet gyönge és esendő ívén próbál végigmenni az előadás. Kötődik múlthoz, gyökerekhez, számol a szülővé válás átalakulásaival, és a belenéz a középkorúság, a végesség tükrébe.

Az „önismereti barangolás”, önvizsgálat témája mindig is fontos volt számodra. Ebben a műsorban mennyire van ez jelen? 

Ebben a linearitásban, amiről az imént beszéltem, persze más se fontos, hogy hol vagyok én, mi történik velem, ki voltam és ki leszek, mit kaptam és mit adok át. Tükörhelyzetek végtelen tömege.

Hogyan oszlanak meg szerepek zene és szöveg terén? Vagy ha úgy tetszik, ki mit vitt a házba?

Általában Robi hozza a zenét és én írom a szöveget, de van néhány dal, amelyet egészben, zenével hozok neki. Ám olyankor is ő a producer. Meglepő, de a zenében ez nem financiális ügy, mint a film esetében, a zenei producer gatyába rázza a dalt, kitalálja a hangzást, a zenei képet, néha még a zenei ívbe is belenyúl.

A közös munka kire milyen hatással van? Hogyan formáljátok egymást?

Kiforrott személyiségként találkoztunk, de sokat tanulunk egymástól. Szerencsére sok a közös pont, a munkamánia, az alázat, az odaadás, ezzel együtt a család iránti kötődés. Nem csak azért hívjuk fel egymást, ha meló van. De a családi örömhíreket is megosztjuk egymással.

Van-e olyan üzenet, amely összművészeti formában sokkal hangsúlyosabban adható át a közönségnek?

Nem tudom, hogy a közönség érzékeli-e, milyen szakbarbár a magyar művészeti világ, és hogy a kőszínházi világ zártsága, sajnos ezt nem tudja ellensúlyozni. Fogalmam sincs, hogy ez kívülről látszik-e, és hogy ehhez képest megtermékenyítő-e a mi közösségi munkánk. Csak hinni tudunk benne, hogy igen.

Mennyire van átjárás a magyar kulturális életben a zene és az irodalom vagy esetleg más művészetek között?

Ahogy az imént is utaltam rá, kevés az átjárás. Bár, mintha lassan, de folyamatosan javulna a helyzet, részeredmények lennének. Talán csak én akarom így látni, de a zenészek és az irodalomárok elkezdték keresni egymás társaságát.

Min dolgozol mostanában? Milyen terved vannak, amit szívesen megosztasz? 

Hat év után jövőre új verseskötetem jelenik majd meg. Éppen ott folytatom, ennyiben működik a prózaíró vénám, ahol az előzőt abbahagytam. A Magamról többet a szülővé válás misztériumával foglalkozik a végén. Az Ott maradtok egymásnak a Házasság hete ciklussal indul.

Van-e Győrhöz kapcsolódó élményed őriz, amelyet szívesen felidézel és megosztasz velünk?

Fiatal koromban voltam ott szerelmes, és ahol az ember volt szerelmes, ott otthon van. 

SzaSzi
Fotó: engedéllyel!