A kőposztamensen elhelyezett bronz domborművek a költő más-más lelkiállapotát tükrözik. Különleges talapzatát Molnár Péter építész tervezte. A négy plasztikai elem átmérője egyenként 100 cm. A bronzszobor környezetét 2020 májusában parkosították.

Az emlékmű Vígh Tamás Munkácsy-díjas és Kossuth-díjas szobrász- és éremművész alkotása. Vígh Tamás 1926. február 28-án született Csillaghegyen. Apja járásbíró volt, édesanyja egyedül nevelte két testvérével együtt tizenegy éves kora óta. Szinte már gyermekként faragott. Középiskolai tanulmányait nem tudta befejezni, a háború miatt gyári munkás lett. A Ganz Vagongyárban azért kezdett el dolgozni, mert ott művészeti oktatást is tartottak. 1946-ban Medgyessy Ferenc szobrászművész tanácsára felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, és ugyancsak az ő javaslatára Ferenczy Bénit választotta mesterének.

Vígh Tamás első művei is már komoly sikereket arattak, diplomamunkáját, az Éneklő fiatalokat az 1953-ban megjelent Magyar szobrászat, mely 800 év plasztikáját összegzi, követendő példaként egész oldalas fotóval mutatta be. Ezt követően sorra készültek el alkotásai, melyeket szerte az országban állítottak fel. Többek között a Pihenő nő című aktja, Bessenyei Ferenc portrészobra, a Krúdy-emléktábla Budapesten, a Fiú csikóval című bronzszobra Oroszlányban, Bartók Béla mellszobra a budai Fekete-tónál, Katona József egész alakos szobra Kecskeméten, Életfa című kompozíciója Visegrádon, és még sorolhatnánk. 1961-ben mintázta meg az Akadémia emlékérmet, a motívumot kisplasztikában is feldolgozta. Persze nem minden műve aratott osztatlan sikert, ilyen volt a Tisza-szabályozás és Vásárhelyi Pál emlékére elkészített alkotása.

Vígh Tamás az 1960-as években, a lemezhajlításos technikában találta meg sajátos kifejezésmódját. Az 1970-es évektől rendszeressé váltak egyéni kiállításai, és sorra kapta a különböző elismeréseket, kitüntetéseket, 1978-ban a Kossuth-díjat is elnyerte. 1975-től tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1977-ben Tihanyban rendezték meg életmű kiállítását.

1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók, például a Magyar Nemzeti Galériában, a Janus Pannonius Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, a Bolgár Nemzeti Múzeumban. Vígh Tamás 2010. szeptember 18-án hunyt el Budapesten.

Az Ady négy arca című győri emlékmű felavatásáról természetesen a napilapok is beszámoltak, a Kisalföld 1983. november 4-i számában olvashatunk az átadásról (1. oldal):

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Kisalföld 1983. november 4-i lapszáma megtekinthető a könyvtárban.

Légrádi Szilvia
Fotó: Szabó Béla

Felhasznált irodalom:
Vekerdi László: Vígh Tamás
Orbánné Horváth Márta, Galambos Krisztina, Szabó Béla: Győri képeskönyv
Kisalföld, 1983. november 4.