Az elsősorban grafikusként jeleskedő Kis Péter a képzőművészet minden ágában otthonos, három évvel súlyos agyvérzése után végzi ma is sokrétű alkotói munkáját. De miként érdemelte ki a nagyon mélyről, analfabétaként induló, Győrbe 1968-ban családjával együtt érkező képzőművész – egyetlen eddigi nívódíja ellenére − a neve utáni egyértelmű „művész” titulust? Az agyagozás, a rajzolás, a festés kötötte le, és bár adódtak tanulási nehézségei, az előbbi, szakadékokat áthidaló képességei nyomán bárki mással összevetve nem tartotta magát értéktelennek. Úgy véli, abszolút valós önértékelése volt az iránytűje az életben. Az akkori alkotó rézkarc közösségben valódi hazai nagyságok, mint Reich Károly, Kass János, Würtz Ádám, Barcsay Jenő munkáit nyomtatva hasonlította össze az ő tudásukat a sajátjáéval. Nála gyengébb társak jelentkeztek főiskolára, tudatosan jutott el a jövőhöz mintegy üzemanyagot adó érettségiig, majd a képzőművészeti főiskolán megszerzett sokszorosító grafikai diplomáig és a középiskolai oktatását lehetővé tevő művészeti rajz, ábrázoló geometria, művészettörténet végzettségig. Oktatói munkájában mindig kifinomult empátiai érzékére támaszkodhatott. Tette a dolgát, míg eljutott élete jelentős állomásához, amelyről nem lehetett sejteni, hogy csaknem tragédiába torkolló események előszele…

A 2021-es Győri Könyvszalonra megjelent a Győröm című kötete, 101 ceruzarajzával. Benne a barokk belváros kivételesen gyönyörű házaival és ismert győriek portréival. Ama alapelv nyomán, hogy ház és ember összetartozik. Nyitott szemmel járt a neveket viselő házak között, amelyek szinte megelevenednek a lapokon, a portrék pedig esszenciális kivonatok, mintha modellt ültek volna a mesternek. Ceruzával ábrázolva, mert a ceruza a legegyszerűbb képzőművészet technikai eszköz, a grafit pedig elárulja, tud-e bánni vele a használója. Könyvében a rajzainak üzenete van, kérdéseket tesznek fel az ábrák, és meg is adják a válaszokat. Érdemes citálni Cziráki Lajos festőművész megállapítását, mely szerint minden képi alkotás lényege a rajz, az vezet a kreativitásig, ami nem más, mint a tudás szabadsága. Ehhez már csak azt teszi hozzá Kis Péter, hogy a képzőművészet egyik lényege pedig, hogy láthatóvá teszi az emberi gondolatot. A Győröm az alkotó tisztelgése városa előtt olyan művészi rajzokkal, amelyek együtt kincset érnek.

A könyvből készült kiállítás megnyitója után tíz nappal érezte, hogy nagy a baj, a hosszú ideig végzett napi 14−16 órai megfeszített munka, a nem sokkal korábban vétlenül elszenvedett súlyos autóbaleset következménye lett az agyvérzés, éppen csak telefonálni tudott a mentőkért. Nyolc hét teljesen kiesett az életéből, a 32 milliméteres vérömleny lassan-lassan felszívódott, de ha csak picivel lejjebb, a nyúltagyig ér, akkor nincs menekvés. Nem sok jóval biztatták, mintegy 10 százalékát veszítette el az agyának, de ahogy kicsit is visszatért a gondolkodása, már az foglalkoztatta, hogy foghat-e még egyáltalán ceruzát a kezébe? Nap mint nap meg kellett harcolnia a saját kétségeivel, hosszú hónapok teltek el, amíg óriási akaraterővel eljutott a folytatás reményéig. Talán József Attilának köszönhetően, mert újra és újra a nagy költő kétségbeesett szárszói időszakának utolsó arcmását akarta virtuálisan felidézni, míg egy szép napon felesége megtalálta ezeket a kísérleti példányokat, és láttukra határozottan kijelentette: Péter, menni fog!

Három év részleteiben leírhatatlan küzdésen, hullámvasutazáson van túl, és a továbbiak is kódoltak, ki tudja, mennyi időre kapott felmentést a teremtőtől? Nemrégiben átesett egy enyhébb sztrókon – félreérthetetlen, ismert jegyekkel −, pedig már bot nélkül is tudott járni. De pozitív kisugárzása, életigenlése mindezek ellenére egyértelmű, ahogy mondja, törekszik a legrosszabból a legjobbat kihozni. Megszámlálta, élete 68 évében 13 esetben állt egészen közel a halálhoz, s hogy mégis itt tart, azt hátrányos helyzetű családjából magával hozott kemény idegrendszerének is köszönheti. Nagyon nehéz a mindennapokat megélni, mondja, félni a szédüléstől, a kettős látástól, minden lépés matematikai kiszámításától a depresszió elűzéséig. Mindez fizikális és egyben mentális küzdelem, turbó fokozatban, és hasonlónak ígérkezik a folytatás. De van benne valami felemelő, amelyet a meglévő alkotás és teremtés öröme képes okozni. Leginkább grafikai vonalon, a mozgáskorlátozottság miatt azért beszűkült lehetőségek következtében.

Nem a Győrömet tekinti életműnek, terveiben szerepel, hogy egyszer még megrajzolja festmények, képeslapok, dokumentumok alapján a város mára eltűnt épületeit, Győröm, a régi címmel. A jelenben azonban egy számára rendkívül jelentős művön dolgozik: Az én könyvem, az írások írása mottóval a Biblia történeteinek tartalmi megfogalmazása sajátságos, de világos stílusában, 600 tervezett grafikai ábrával. Virtuális hálával akarja kifejezni a sorsnak, a Jóistennek élete újra megkapott esélyét. Már az ajándék, hogy jobb kézzel tud rajzolni. Szimpla szakmaiságból tart most a hittel alkotás felé, nagy munkájának a harmadánál tart. Már nemcsak nyomot akar hagyni az utókornak, hanem elsődleges szándéka a befogadó lélek simogatása. Mert aki tud rajzolni, az mindent tud − állítja. Szolgálva ezzel a társadalmat, példát adva életével és munkásságával sok más, ugyancsak sorsfordító katarzison átesett embernek. Azt mondja szerényen, története csupán egy túlélőé. De a műterme bejárata feletti írás többről árulkodik: „Belépés tiszta lélekkel, őszintén”.

Mohay Gábor

Fotógaléria: Kis Péter grafikái

3 kép