A fekete-fehér képanyagot tartalmazó portrékötet előszavából megtudhatjuk, hogy a Versmaratonon készített fotók inspirálták. Hogyan született meg ebből a kötet gondolata?

Nagyjából tíz éve határoztam el, hogy fotózni fogom a kortárs költőket. Ebben nagy segítségemre volt Zsille Gábor, a 111 költő verseinek szerkesztője, aki a Versmaraton szervezőjeként és Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelenő Az év versei antológiák szerkesztőjeként lelkesen fogadta, hogy én felállítom rögtönzött fotósarkomat a rendezvényen. Megígérte, segít abban, hogy a résztvevő költőket le tudjam fotózni. Így is lett. Az anyag évről évre gyarapodott, és már a nagy számok törvénye alapján is látszott, hogy albumba kéne rendezni a képeket. De az igazság az, elejétől fogva ez volt az álmom, hogy milyen szép lenne a portrékat kötetté formálni. A fotóanyag a költészet napjához kapcsolódva több kiállítást is megért, ahol a képekhez már eleve rövid versrészletek, idézetek társultak. Ebből automatikusan következett, hogy a könyvben is versekkel együtt jelenjenek meg a költőportrék. A kiadó pedig nem volt kérdés.

Fotózás szempontjából mi a különleges a kötetben látható képekben? Miben másak ezek a portrék a megszokotthoz képest?

A portréknál a fekete-fehér alapvetően fontos szempont volt. A fekete háttér kiemeli a rajta szereplő embert a mindennapi valóságból, mert nem fontosak az őt egyébként körülvevő tárgyak, a mindennapi élet, egyedül a költő arca számít. A szuggesztív, sokatmondó tekintet és az arc szépsége, az apró hibákkal együtt is. A versek írója szemtől szemben az olvasóval.

Miért éppen 111? Mi volt a válogatás alapja?

Nincs különösebb jelentősége a 111-es számnak, igaz, az elmúlt 10 év antológiáiból válogatott a szerkesztő, tehát 11 kötetből szerepelnek versek. Mégis inkább azt mondanám, hogy a sors és a lehetőség kettőse adta ki ezt a számot. A szerkesztőelv alapját egyébként is a versek jelentették, hiszen a fotók is azokról a költőkről készülhettek el, akik költeménnyel szerepeltek Az év verseiben vagy a Magyar Napló folyóiratban.

A képekhez egy-egy vers is tartozik, rövid életrajz, névmutató teszi teljessé. Mennyiben tekinthető a könyv a kortárs magyar líra esszenciájának?

Azt mondhatnánk, hogy a kortárs líra egy jelentős szeletét láthatjuk viszont ezeken az oldalakon. Sokan benne vannak, és sokan kimaradtak. A kortárs irodalmi közegben többször ennyien mozognak, alkotnak, nem beszélve a próza- vagy drámaírókról, és nem szólva azokról az ifjú tehetségekről, akik a könyv megjelenésével egy időben vagy a közeljövőben léptek/lépnek be ebbe a térbe.

Ez az album egy kísérlet volt, vagy várható folytatása?

Az albumnak készül a folytatása. Amikor a fejembe vettem, hogy lefotózom a kortárs írókat és költőket, már tudtam, hogy ezzel akár életem végéig tartó (de legalábbis, amíg fotózni tudok) feladatot adhatok magamnak. Az idén megjelent album tekinthető a munka egy fontos állomásának. Bízom abban, hogy néhány éven belül (vagy akár hamarabb) elkészülhet a második kötet, fotósként ez foglalkoztat elsősorban. Furcsa helyzetben vagyok, mert most én keresem fel a költőket, írókat, és remélem, hogy igent mondanak, elfogadják a felkérést, és eljönnek hozzám, vagy én őhozzájuk. Ez egyszerre nehéz és remek elfoglaltság, sok egyeztetés és munka, amit viszont nagyon élvezek.

Idén jelentkezett verseskötettel is. Most dolgozik valamin, vagy a pihenés jött el? Melyek a közeljövő tervei?

Idén jelent meg a Pórusok című verseskötetem a Parnasszus kiadónál. Ez a 2023-as Jelenések egyféle folytatása, a Biblia egy-egy könyvéhez kapcsolódó két kötetnek valószínűleg 2027-ben lesz meg a lezárása, én legalábbis trilógiaként gondolok rájuk. Szóval ezen a harmadik köteten dolgozom, közben pedig formálódnak olyan versciklusok, amelyek talán majd később adnak ki egy önálló anyagot. A fotózás és az írás fej-fej mellett halad bennem, egyik sem fontosabb a másiknál, inkább a rendelkezésre álló idő beosztása jelenthet egy kis gondot, főleg munka mellett.

Több művészeti ágban próbálkozik eredményesen. Melyikben érzi leginkább otthon magát?

A költészetben. Mindenhez költőként viszonyulok, így például a fotózáshoz is, pláne, ha költőket, írókat fotózhatok. Egy-egy életmű felelevenítésére, átgondolására adhat alkalmat a fényképkészítés. Régebben a zenélésre is úgy gondoltam, hogy azokat a gondolatokat adom ebben a formában tovább, amiket nem tudok szavakba önteni. A költői attitűd a mindennapokban is sokat tud segíteni.

Van-e Győrhöz fűződő emléke, amelyet szívesen megosztana az olvasókkal?

Többször jártam Győrben, általában könyv- vagy folyóiratbemutatók alkalmával. Régebben, szerkesztőként, a Spanyolnátha folyóirat egy-egy számát mutattuk be itt, vagy épp saját kötetemhez adtunk elő költészeti performanszokat Berka Attilával. Minden alkalommal kedves és önzetlen vendéglátóinknak, az Ambroozia szerkesztőinek, Sütő Csaba Andrásnak és Szalai Zsoltnak köszönhetően nagyon jól éreztem magam. Felfedezhettem velük az éjszakai várost, a Rábánál vagy a belvárosban sétáltunk, kocsmáztunk, és jókat beszélgettünk.

Székelyhidi Zsolt 111 költő – „Mindben egy arc” című kötetének bemutatójára 2025. november 16-án, vasárnap, 15 órakor kerül sor a 24. Győri Könyvszalonon, a Győri Nemzeti Színház Pódiumszínpadán, a szerzővel Szalai Zsolt beszélget majd.

SzaSzi
Fotó: Székelyhidi Zsolt