Még mielőtt fellapoznánk új kötetét, amellyel az idei Győri Könyvszalonra érkezik, az eredettörténet okán John Lukacsot hoznám szóba: 2006-ban riportfilmet készített a világhírű magyar−amerikai történésszel (Egy eredendő bűnös vallomásai), akinek munkásságát mindezen túl is behatóan ismeri. Miben volt különleges ő és történelmi „látásmódja”, attitűdje?
       
John Lukacs mindig önállóan gondolkodott. Nem követett ideológiát, korszellemet – pedig a 20. században, sőt, még a 21. században is a legtöbb történész ideologikusan gondolkodik és ír. A legtöbben nem vagyunk képesek kitörni a korszellem gondolatrendszeréből. Lukacs eredeti volt, nemegyszer pimasz, ugyanakkor hagyományőrző – aki képes volt elfogulatlanul, rugalmasan, frissen gondolkodni a hagyományról. Ritka érték ez szerintem.

Budapest most címmel, a Helikonnál megjelent kötetéhez John Lukacs Budapest 1900 című művét vette mintául. A fülszöveget olvasgatva azt látjuk, hogy „a legjobb magyar irodalmi hagyományokat követő városesszé” született meg a kezei közül. Mit takar pontosan ez a műfajmeghatározás, milyen szemlélettel, stílussal és nem mellékesen „mondanivalóval” találkozhatunk a lapokon?
       
Igen, mert 2024-ben emlékeztünk meg John Lukacs születésének a 100. évfordulójáról. Az én könyvem persze más, talán a Budapest 1900 egy fejezete rokonítható a Budapest mosttal. Azonkívül Lukacs nyolcvan év távlatából írt a városról, én meg a jelent próbáltam meg megírni. „Városesszé” ez, mert kísérlet a város megragadására. De személyesen és töredékesen.

Ha „madártávlatból” tekintünk most fővárosunkra, és egy-egy mondattal kellene jellemezni (vagy összefoglalni), milyen Budapest most társadalmi, kulturális, irodalmi szempontból? Milyen az ott élő „kozmopolita” lélekállapot?
       
Hát éppen erről szól a könyv, több mint háromszáz oldalon keresztül keresem rá a választ (nevet). A távlatok nyilván később rajzolódnak ki, inkább közelképeket próbáltam komponálni. A részletek szerintem nagyon érdekesek, és sokszor, út közben, amikor anyagot gyűjtöttem, magam is sokszor meglepődtem, amikor a közhelyek és a média paravánja mögött megláttam a valóságot.

Ön az írás mellett – vagy talán elsősorban − filmtörténész, filmrendező, fesztiválszervező, filmes kurátor. Úgyhogy talán a legautentikusabb forráshoz fordulok, ha azt kérdezem az előző kérdést kibővítve: milyen Budapest és a film(készítés) kapcsolata ma?
       
Nagyon erős, intenzív – az utat amúgy egy filmgyárban kezdjük. Budapest jelenleg Európa egyik filmes központja. Óriási alkotóink, magyar művészeink miatt is, de az itt készülő nemzetközi produkciók miatt is. Elég a Szegény párákra, a Dűnére, A brutalistára és a többi itt készült világsikerre gondolni – a világ legjobb rendezői és színészei dolgoznak most is a városban, filmjeiket százmilliók nézik.

Általánosságban nézve hogyan reagál a film mint művészeti ág a történelmi vagy társadalmi állapotokra, változásokra? Van eközött különbség mondjuk Magyarország és más országok tendenciáit tekintve?
       
Nagyon is reagál, gondoljunk például Reisz Gáborra és Magyarázat mindenre című filmjére. De ez nem csak magyar jelenség – a legjobbak mindig az emberi állapotot vizsgálják.

A Budapest most első mondata így szól: „Arra voltam kíváncsi, hogy hol kezdődik Budapest. [...] Hol van egy modern város határa?” Kiderül(t) a végére?

Régen egyértelműbb volt ez, mert mondjuk beléptünk a városkapun. Manapság minden cseppfolyós, elmosódnak a körvonalak. A könyvben megpróbáltam összefogni néhány elemet a város valóságából. Persze az olvasó dönti majd el, sikerült-e.

Muszatics Péter Budapest most című kötetének bemutatójára 2025. november 15-én, szombaton, 18 órakor kerül sor a 24. Győri Könyvszalonon, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális Gyűjteményében, a szerzővel Hartyándi Jenő beszélget majd.

Szilvási Krisztián
Fotó: Katharina Wagner