Elhunyt Benkő Imre


benko-imre

Benkő Imre (1943–2025) Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, az MMA rendes tagja volt. A dokumentarista fotográfia megkerülhetetlen, összetéveszthetetlen alakja több mint hatvan éven keresztül alkotott itthon és a világ több pontján.

Benkő Imre Budapesten született 1943. február 17-én, gyermekkorát a Bakonyban töltötte, Ajkán érettségizett, majd Budapesten híradástechnikai műszerésznek tanult. 1963-tól készített fényképeket. Első munkahelye a Magyar Távirati Irodában volt, ahol fotóriporter–munkatársként dolgozott. Alapító tagként részt vett a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának oktatásában és munkájában. Ezen idő alatt kezdte el a MÚOSZ újságíró iskola, fotóriporter szakát, ahol 1971-ben végzett. Dolgozott a Képes 7-nél, az Európa Magazinnál, majd a 90-es évektől szabadfoglalkozású fotósként alkotott. 1988–2000 között a dokumentarista fotográfia óraadó tanára volt a Magyar Iparművészeti Egyetemen.

Riportjait, fotóesszéit úgy készítette, hogy hosszú időt szánt az észrevétlenség megteremtésére: így tudta elérni, hogy alanyai természetes társként fogadják el őt és a fényképezőgépét. Már a hetvenes években az utca lett felvételeinek fő helyszíne és korhangulatot megörökítő témája, majd járt koncertekre, munkásszállókra, kultúrházakba, üzemekbe. Később a színház varázsa (Köllő Miklós pantomim-együttese), az Artistaképző növendékeinek különös élete, fanyar, érdekes, rettentő kitartást igénylő világa ihlette fotóit.

Részletes méltatását a Magyar Művészeti Akadémia honlapján olvashatják, ahol a róla készült Szürke fények – Portréfilm Benkő Imre fotográfusról című videó is elérhető.

Szabó Béla fotóstárs búcsúja:

Ismét szegényebb lett a magyar fotográfia!
Volt szerencsém személyesen ismerni Benkő Imrét. Először a rendszerváltás után, a National Geographic által Magyarországon tartott szakmai workshopon találkoztunk. A véletlen úgy hozta, hogy a képválogatás során ő lett a párom. Imre – ekkor már kétszeres World Press Photo aranyérmesként – kíváncsi volt a véleményemre, egyenrangú partnernek tartott, majd egy emberöltővel voltam fiatalabb nála. 2016-ban Benkő Imrével és öt másik alkotóval közel két hetet tölthettünk Kínában, megfigyelhettem alkotói hozzáállását, munkamódszerét. Mérhetetlenül szerény volt. Hihetetlenül tudott kapcsolatot teremteni szavak nélkül. Saját könyvtáramban több könyvét is őrzöm.
Néhány fotóval búcsúzom a magyar dokumentarista fotográfia egyik nagy alakjától.
Béke veled!

Fotók: Szabó Béla

2025.10.16