Az ország egy nap leforgása alatt a teljes bénultság állapotába került. A fontosabb közlekedési csomópontok, a hidak, a határátkelőhelyek, a városok, köztük Győr is, mind a blokádot állítók ellenőrzése alatt álltak, akik a mentőkön, a tűzoltókon és az alapélelmiszereket szállító járműveken kívül senkit sem engedtek át a barikádokon.

„Az éjszaka folyamán lényegében befejeződött az ország stratégiai pontjainak megszállása, az úttorlaszok felállítása és központi ellenőrzés alá vonása, egy olyan blokádrendszer kiépítése, amilyennel addig csak a Magyarországot 1944-ben megszálló német, majd 1956 novemberében megszálló szovjet hadsereg büszkélkedhetett” – fogalmazta meg Csengey Dénes a taxisblokádot elemző cikksorozatában annak az állapotnak a komolyságát, amelybe az ország az úttorlaszok felállításával került. A megye települései közül Győr volt legtovább a taxis blokádok gyűrűjében.

Horváth Balázs belügyminiszter október 26-án délelőtt kiadott nyilatkozatában délig adott haladékot a taxisoknak, hogy számolják fel a barikádokat: „A kormány tiszteli az egyesülési és a gyülekezési jogot, a kormány viszont nem tűri el a jogszabállyal ellentétes és a jogszabályt sértő demonstrációkat. (…) Ma déltől kezdve megkíséreljük a hidakat megtisztítani, és visszaadni az országnak a lehetséges eszközökkel a közlekedésben a vérkeringést. Erre a kormánynak törvényes eszközök állnak a rendelkezésére…”

Miután azonban a miniszter szembesült a blokád országos méreteivel, társadalmi és politikai támogatottságával, visszavonta nyilatkozatát, és egy újabb közleményt adott ki, melyben kijelentette, hogy a kormány még törvényes keretek között sem él az erőszak eszközével, és nem avatkozik be.

A blokádot végül október 28-án maguk a taxisok számolták fel. Antall József miniszterelnök az esemény után kijelentette, hogy „a kormány nem fog semmilyen eljárást kezdeményezni e polgári engedetlenségi mozgalomnak a résztvevői ellen”.

Utólag visszatekintve és elemezve a történteket kijelenthető, hogy ez a tiltakozás nem csak a benzináremelésnek volt köszönhető. Egy éve zajlott még csak a rendszerváltás, a magyar társadalomban felhalmozódott a feszültség. Sokan sérelmezték azt a tényt is, hogy a kormány nem tájékoztatta a társadalmat az áremelés elkerülhetetlenségének okairól, és a bejelentést semmilyen előkészítés nem előzte meg. Október 25-én, csütörtökön délben a kormányszóvivő még cáfolta, hogy tárgyalták volna a benzináremelés kérdését. Ennek ellenére még aznap délután bejelentették az üzemanyagárak átlagosan 60% feletti emelkedését.

A taxisok keserűen fogalmazták meg, hogy elvesztették korábbi, a szocializmus átmeneti éveiben élvezett státuszukat. Az új, demokratikus rendszerben, a több tízezerre duzzadt magántaxisok világában ez már a múlté lett. Ezt a helyzetet ugyan nem az áremelés váltotta ki, de azzal megkérdőjelezhetetlenül visszafordíthatatlanná tette. Nemcsak a taxisok, sokan a blokádokon megfogalmazták azt az egzisztenciális félelmet, amit a többség a rendszerváltozás következményeként élt meg.

A győri eseményekről a Kisalföld 1990. október 27-i és 29-i számában olvashatunk részletesen – a folyóiratok megtekinthetők a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményében.

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
Taxis blokád: 1990−10−25−28: egy belpolitikai válsághelyzet története I.: tanulmányok, interjúk, segédletek / szerk. Szekér Nóra és Nagymihály Zoltán
Kisalföld, 1990. október 27.
Kisalföld, 1990. október 29.