Bagi Zoltán Péter PhD (igazgató, Győr Megyei Jogú Város Levéltára) Győr mint végvár című előadásában a város történetének talán egyik legizgalmasabb, ugyanakkor legnehezebb és legbizonytalanabb időszakáról beszélt. Leszögezte, hogy az 1594 és 1598 nemcsak két, 16. század végi évszám a város történetében, hanem komoly fordulópont is. A fordulat az 1540-es években indult. Az oszmán hódítás nyugat felé tolódott, a magyar rendek pedig képtelenek voltak fenntartani egy erős végvári rendszert. Leginkább ezek járultak hozzá, hogy Győr stratégiai szerepe felértékelődött, az osztrák vezetésben is fontosságot kapott Bécs, Alsó-Ausztria a Német–római Birodalom védelmében. Az 1550–60-as évektől segélyek érkeztek az osztrákoktól a győri végvidék eltartására. A pénzre nagy szükség volt, a korábbi püspökvár, amelyet csak egy palánkszerűség vett körül, gyakorlatilag védelemre alkalmatlannak bizonyult. Sok építenivaló akadt, ennek ellenére 1594-re sem az elővédművek, sem pedig a falak tetején lévő mellvédek nem készültek el. A Győr által irányított végvidékhez általában nyolc további végház tartozott. A városba mintegy 1500 főnyi zsoldost rendeltek, a mindenkori parancsnok (kormányzó) az alsó-ausztriai rendek – akik nem csak finanszírozni kívánták a védelmet – jelölése alapján az uralkodó által kiválasztott személy volt. A német hadszervezésben döntően magyar zsoldosok vettek részt (gyalogosok és lovasok), emellett 600–700 főnyi, vagyis két zászlónyi német gyalogos is állomásozott itt (más uralkodói jövedelemből finanszírozták). A családostul érkező vitézek az ellátásukhoz szükséges katonai innovációkat is hozták, akik céhekbe tömörültek (1583-ban a vargák, 1565–66-ban a fegyverkészítők, és mészárosaik is voltak). Az 1590-es években hat sörfőzde működött Győrben, amelyek csak és kizárólag a hadat látták el.

A nagy próbatétel a győri végház számára a tizenöt éves háború magyarországi szakaszában következett be. 1593 őszén a Szinán nagyvezér vezette oszmán fősereg megjelent a magyar színtéren, elfoglalta Veszprémet és Palotát (Várpalotát), ezért Hardegg győri főkapitányt arra utasították, hogy a rendelkezésre álló helyi erőkkel mentse fel a két várost. Útközben azonban Székesfehérvár felé fordultak. 1594 sem bizonyult túl szerencsésnek Hardegg számára, Esztergom ostrománál kifejezetten nagy fiaskó történt, és ennek ő lett az egyik felelőse. Ezt követően Győrt kellett volna megvédenie, de Esztergomnál a keresztény fősereg gyakorlatilag fölélte a teljes hadra fogható állományát. Mátyás főherceg még Győr ostroma előtt az osztrák rendek segítségét, a rendi haderő azonnali mozgósítását kérte.

Győr ostroma két nagyobb szakaszra osztható. Július 31-től, az osztrák fősereg elővédjének megjelenésétől szeptember 9-ig tartott, majd a második innentől szeptember 29-ig. Szeptember 9-én Mátyás főherceg serege szétfutott, így Szinán nagyvezér Véneknél átkelt a Dunán. A keresztény had ettől pánikba esett, és a tábori felszerelést is hátrahagyva elmenekültek, megpecsételve ezzel a magára maradt Hardegg hadának és a városnak a sorsát. Bagi Zoltán Péter felhívta a figyelmet arra, hogy Szovák Márton fordításában már olvasható Ruggerio Fabbarini leírása az ostrom mindennapjairól, a falakon belüli személyes tapasztalatairól. Szeptember 27-én Hardegg végül átadta ezt a kulcsfontosságú végházat Szinán nagyvezérnek, és két nap múlva kivonult a kb. ötezer fős sereggel. Ez a had nem volt csekély, viszont a védművek siralmas állapota miatt már nem bírták volna tovább. Győr elvesztését követően az uralkodó vizsgálatot indíttatott a kudarcok kivizsgálásának okára, és elindult a gondolkodás arról, hogy milyen stratégiát kellene választani: először Budát vagy Győrt visszafoglalni?

Az új főkapitány egy tapasztalt, rátermett hadvezér, Mansfeld lett, aki mindvégig Győr ostromát tervezte, egy véletlennek köszönhetően (lőportorony felrobbanás, amelyben esélyt látott) mégis Esztergom irányába indult. Ez az eset is felveti azt a kérdést, hogy hol is helyezkedik el Győr a császári–királyi katonai elképzelésekben? Ráadásul Győr ostromára a következő években sem került sor, sok vita volt arról, hogy ostromolni kellene vagy blokád alá vonni. A visszafoglalás napja 1598-ban érkezett el, és ha akkor működik már média, akkor ez csúcshír lett volna. A petárdás visszafoglalás világraszóló siker volt. Ötlete a magyar történetírásban nagyon sokáig Giorgio Bastától származik, de ez azért nem biztos, mert az első petárdák Mansfelddel kerültek Magyarországra, aki már 1595-ben, Esztergomnál alkalmazni akarta őket, ezt a Duna magas vízszintje akadályozta meg. Ezután 1597 májusában, Tatánál próbálták ki sikerrel, majd Győrnél 1598. március 28-án éjjel. A sikerhez óriási szerencse és a keresztény hadak lélekjelenléte is kellett. Ennek köszönhetően visszafoglalták a végházat, amely hihetetlenül rossz állapotban volt, köszönhetően annak is, hogy az eltelt négy év alatt az oszmánok semmit nem építettek újjá az erősségen.

Az ostrommal kapcsolatban a holdfénytávíró létezését, amely állítólag még Prágába is eljuttatta a győzelem hírét, nem lehet megerősíteni, a cseh levéltárakban erre nincsen adat. A petárdát egyébként itt alkalmazzák Magyarországon utoljára. 1600-ban II. Rudolf engedélyezte, hogy a város korábbi lakói visszaköltözhessenek a védműveken belülre, onnantól kezdve a levéltárban is megtalálhatók a város anyagai. Az előadó végezetül egy izgalmas, ingyenes applikáció játékot ajánlott: Vedd vissza Győrt! címmel újrajátszhatjuk Győr 1598-as petárdás visszafoglalását, felszabadíthatjuk a várat a török kéz alól Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós seregeivel.

A konferencia következő témáját Gecsényi Lajos CSc (ny. főigazgató, Magyar Országos Levéltár) A változások évszázada. Győr gazdasága és társadalma a 17. században címmel tartotta meg. A kötetben a téma kettő tanulmányban szerepel. Nem titok Gecsényi Lajos Győrhöz fűződő kapcsolata, hiszen a megyei levéltár igazgatójaként sokan megismerhették munkásságát. Az előadó a változások évszázadaként jelölte meg a 17. századot, de hozzátette, hogy a változás tulajdonképpen már a Mohács utáni időszakban elkezdődött, és folytatódott a következő évszázadban is. Azt is leszögezte, hogy Győr történetében a változás jószerével a 20. századig jelen volt, és ebből a hosszú folyamatból kíván egy szeletet megvilágítani. Az általa vizsgált időszak Győr visszafoglalásától a város katonai jellegének visszaszorulásáig, az 1690-es évek tájáig tart. Konkrétan 1699-ben felszámolásra került a bauhof, azaz az építési udvar, amely a vár fenntartásának kulcseleme. Hozzájárultak, hogy helyén felépüljön a karmelita templom és kolostor.

A változások két fő területen, a gazdaságban és a társadalomban mutatkozott leginkább. Az 1598-as felszabadulás nagyon feltételes, egyrészt a felszabadító, döntően külföldi katonaság megszállta a várost, másrészt árvíz pusztított. A siralmas állapotban lévő városba mégis megindult a polgári lakosság visszaszivárgása, a lakosság újjászerveződése, a kialakuló polgári közösség pedig meghatározó lett. Lehetőség nyílt arra, hogy az erőd, később garnizonváros mellett felépüljön egy polgárváros. A talpra állásban nagyban hozzájárult az a tény, hogy a Sopronba menekült győri káptalan ismét Győrben folytathatta hiteles helyi tevékenységét egy 1599-es törvénynek köszönhetően. Ettől kezdve – nem lebecsülendő egyházi háttértámogatással – megindult Győr jogi helyzetének a tisztázása, a kiváltságok megerősítése, amely jelentős hátteret adott a város számára, és ez néhány évvel később folytatódott egy új kiváltságlevél kiadásával. Lehetőség adódott a bonyolult jogi helyzet tisztázására, amely az egyházi képviselők, a püspök, a káptalanok, a kanonokok, illetve a világi méltóságok, a valóságban a legjelentősebb erő, a főkapitány, a helyőrség idegen nyelvű tisztikara között feszült. Ez utóbbiak érdeke volt a vár megtartása, helyrehozása, hogy Alsó-Ausztria és Bécs védelmének meghatározó erődje legyen. Ez sikeresen végbe is ment.

A város gazdasága hihetetlen gyorsan talpra állt. Ebből az időszakból a kereskedelemről szóló források hiányosak, gyengék. Lényeges nyomai vannak a céhek helyreállásának, hiszen kapcsolatban álltak a katonasággal, részt vettek azok ellátásában, számuk gyarapodott, amely kihatott a társadalom alakulására. Főként német mesterekből kerültek ki, akiknek segédje, inasa is volt. A háborús időszak következtében jelentős számú horvát és szlavón iparos menekült erre, akik szintén jelentős szerephez jutottak a céhalkotásban. Ez a városnak gazdasági lendületet adott, és a 17. századra is fontos megtartó erőt jelentett. A 17. század derekára már kb. húsz kereskedő és iparos család vált jelentőssé. A kereskedők között is kiemelkedő szerepet játszottak az Itáliából érkezők, akik hosszú időn át a város leggazdagabbjainak számítottak, jószerével a 20. századig nyomot hagytak az építészetben. A marhakereskedelem mellett a kiskereskedelem is fontossá vált, a Széchenyi tér környékén bolthálózatot alakítottak ki.

A kapcsolatok alakulásában a marhakereskedelem volt a legfontosabb, hiszen komoly forgótőkét és apparátust igényelt. A város környéki legelőterületekhez, a hatalmas vásárokhoz személyzet is kellett. Többségük a Duna–Tisza közéről és a Tiszántúlról érkezett ide, akik a városi elit mellett jelentős réteget képviseltek. Nem véletlenül jött létre Újváros, hiszen Győr egyre szűkebbé vált, az újabb erődítések a város területéből vettek el, és fizikailag is bezárták a települést, vagyis kellett olyan hely is, ahol mezőgazdasággal foglalkozók is otthonra találtak. Ez lett Újváros, amelynek a városi tanácsban is lett képviselője.

Az új családok feltűnése lényegében tovább viszi a várost a megkezdett úton. Ez nem volt problémamentes, hiszen az egyházi földesúr, vagyis a káptalan és a főkapitány szorításában kellett működnie. A káptalan privilégiuma alapján némileg be tudott avatkozni. Ezen a város újra és újra felül tudott emelkedni, amelynek a további fejlődés szempontjából is jelentősége volt. A katonaság jelenléte jótékonyan hatott Győrre. A küllemének változásában is tetten érhető, amely főként a 17. század utolsó évtizedében zajlott. Egyre inkább törekvés mutatkozott a városi külső kialakítására (kövezés, tisztántartás), erre 1743-ig, a szabad királyi várossá válásig jelentős lépéseket tettek. A változások adtak lehetőséget például a jezsuita iskola megalakulására, amely a kultúrában is meghatározóvá tette Győrt.

A kötetbemutató konferencia beszámolójának 1. része itt olvasható.

SzaSzi
Fotók: Márné Tóth Krisztina